Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-538

1 98 538- orsaAgos ülés 1891. lesz szükség. De hogy mennyire, azt nem tudja megmondani. E szükségletre én is hozzávetőleg számítottam, meghall gattam más szakértőket is, kik velem együtt arra a conelusiora jutottak, hogyha ezen törvényjavaslatot a minister életbe akarja léptetni és nem 4 mill ó többlettel teszi azt: akkor helyesebb, ha az egészet még azok is abbahagyják, a kik az államosításnak barátjai; (Igaz! tlgy van! a szélsőbalon.) mert az ily módon életbeléptetett közigazgatás terén cs;ikhamar óriási depravatio fog kifejlődni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Megjegyzem még, hogy a pénzügyi bizottság, csak az előtte levő kimutatást vette számítás alapjául és mondotta ki, hogy az 1 millió 600,000' frt a mi 300 és néhány milliós burlgetünkben nem fog valami nagy zavart előidézni; vagyis a pénzügyi helyzetet nem fogja alterálni. (FUenmondásoh a szélsőbalon. Zaj.) Ezzel szemben bátor vagyok a t. ház figyelmébe egy körülményt ajánlani: s ez az, hogy valahányszor pénzügyi dologról van szó, mi mindig csak az országos költségvetést veszszük elő s azt mondjuk: 320 millió bevétel, 320 millió kiadás, a deficit el van enyésztetve, az egyensúly helyre van állítva; mintha ez országnak ezenfelül egyéb terhe sem volna, Igaz, hogy most azon óriási áldozat után, a melyet a regale-megváltás és az ítalmérési adó következtében az ország városainak, községeinek meg kell hozniok, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) az egyensúly látszólagosan helyreállt. De ne feledjük azt sem, hogyha ez így áll: akkor nyomban az adóreformok útjára kell lépni. (Úgy van! a szélsőbalon.) És erre én a, t. pénzügy minister úr figyelmét annál inkább felhívom, mert hiszen ő ezt a legjobban érzi és ha jól emlékszem, a pénzügyminister úr is hangoztatta már a reformnak szükségét. Prónay Dezső t. képviselőtársam tegnap felemlítette, hogy a pénzügyi administratio terén mennyi hiba és javítani való van és én hiszem, hogy ez a t. pénzügyminister úrra nem kedves benyomást tett; hiszem, hogy igyekezik ezen a miserabilis pénzügyi administration javítani. De o is tudja, a mint én is tudom és tudja mindenki, a ki a pénzügyi administratio körébe belepillantott, hogy itt a javításnak csak egy úton van sikere: az adónemek reformja útján. A míg egyes adónemek reformjával elő nem állnak; addig ne) beszéljünk itt a pénzügyi administratiu reformjáról. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hogy példát említsek, itt van a kereseti adó. Lehet-e a világon égbekiáltóbb visszásság, mint ez a mi kereseti adónk, melynek párját. Európa nem tudja felmutatni. Ez az ázsiai állapot, t. ház; (Úgy van! Úgy van! a szélsőíMns 24-én, pénteken. balon.) és ezt nekünk tűrnünk kell annyi évtized óta; tűrnünk kell azon égbekiáltó igazságtalanságot, mely a mai kereseti adó rendszerében rejlik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezekre a reformokra van szüksége első sorban Magyarországnak, mert ha ezek életbe nem lépnek — én nem profetisálok, kívánom, hogy rossz próféta legyek — Magyarország pénzügyi helyzete látszólag, külsőleg javulni fog ugyan ; de ez a javulás valósággal egy nagy fallacia lesz. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem egyedül abból kell megítélni Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetét, hogy a pénzügyminister ma hány száz milliót képes Magyarországon behajtani, hanem — hogy röviden rámutassak — meg kell ítélni abból, hogy pl. ha Budapesten, Máramarosban vagy Árvában, vagy bármely zugában az országnak csak egy kis állomás üresedik is meg, rögtön 20—30 folyamodó van rá, ahhoz képest, hogy milyen az állomás, a legintelligensebb elemtől a legutolsó munkásig. Ez az a hévmérő, a mely Magyarország pénzügyi ég gazdasági helyzetét lényegében feltárja. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha pedig ez így áll, t. ház, akkor ne beszéljünk Magyarországon a pénzügyi rendezettségről, melyhez meg kell jegyezni, hogy a midőn egy állásra 30, sőt 100 pályázó is van s csak egy nyer kielégítést, a többi mind elégületlenííl távozik s a keservet és gyűlölséget rejti magába azon állam iránt, mely nem tud neki kenyeret adni. (Igaz! Igaz! a szélsőbalon.) Es ha már itt vagyok ezen a téren, úgy meg kell mondanom: törüljék ki önök Magyarország törvénykönyvéből az öntevékenységet; törüljék ki azt, hogy a polgárok a törvények végrehajtásában többé irányadó szerepet nem viselhetnek: majd meg fogják látni a következményeket. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha a polgárok a törvények végrehajtása alkalmával azok lényegéről, azok jóságáról vagy legalább szükségességéről részint a megyékben, részint a községekben a végrehajtásban való közvetlen részvétel útján tájékozást nem szereznek: a törvények végrehajtóit mindig hóhéraiknak fogják tekinteni. (Ügy van! a szélsőbalon.) Es még ma keservesen fizetik ugyan és elégedetlenül adójukat, de az a csekély részvét is a közügyekben megnyugvást ad nekik ; de ha ez sem lesz meg: akkor csak gyűlölet fogja el majd keblüket azon állam irányában, a mely ilyen súlyos terhekkel sújtja őket a nélkül, hogy azok czélszerűsége és helyessége iránt közvetlen tájékozást szerezhetne magának. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Magyarországnak pedig igen sok anyagi áldozatra van szüksége ezentúl is. A magyar nép mindig kiváló volt abban, hogy az áldoza-