Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-538
196 588< országsa gi és iggj. Julius 24-én, pénteken. keret kitolni abból a feneketlen örvényből. Ismétlem, az önkormányzati elem számára, ez méltatlan szerep, (Igaz! Úgy] van! a szélső baloldalon.) ha ez a törvényjavaslat lényegében és főképen csak ennyit szán az önkormányzati elemnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor, t. ház, midőn a ezímnél felszólaltam és a czímet részben mint a közjogi vármegyének kifejezőjét említettem; hogy ezen ezímnél fogva a közjogi vármegye még él: kár volt oly nagyon mosolyogni, hogy íme tehát még sem halt meg a vármegye, mint mi mondjuk, hogy ezen törvényjavaslat által kitöröltetik az élők sorából. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezen szakasz intézkedése lényegében ebben áll: akkor önök többé ne beszéljenek önkormányzatról e törvényjavaslatban. (Iga,?! Úgy van! a szélsőbalon.) Pedig beszélnek mégis, mert egész fejezet van, mely e czímet viseli: »Önkormányzat.« És én t. barátaimat itt a szomszédban hívom fel, hogy ezen szakasznak ez értelmét magyarázzák meg ők is; mert hiszen e részről több ízben hallottuk hangoztatni, hogy az önkormányzat barátai, hogy az önkormányzatot tiszta alakjában akarják létrehozni, elvonva attól minden mellékkérdést, a mely az önkormányzat erejét megbéníthatná; elvonva attól a választási működést, hogy az önkormányzat annál belterjesebben érvényesülhessen. Ha ez így áll, akkor én azt kérdem: elfogadható-e ezen szakasz úgy, a hogy van; és készek-e azt elfogadni? Ennem képzelem azt; mert ha ez így állana: akkor azon állításuk, hogy az önkormányzat hívei, rommá omlik össze. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondottam előbb, hogy miután csak a t. pénzügyminisíer úr van itt, tehát még a szakaszra teendő egyébb észrevételeimet mellőzöm és rátérek egy másik fontos kérdésre. Ez a törvényjavaslat pénzügyi része. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Már tegnap fölvetette b. Prónay Dezső t. képviselőtársam e javaslat pénzügyi részét. Az általános tárgyalásban nem igen vitattuk e kérdést, mert hiszen annyi elvi kérdés forgott itt fenn és oly fontos elvi diseussio folyt, hogy a pénzkérdés jóformán háttérbe szorult, pedig az szintén nagyon fontos kiegészítő része a törvényjavaslatnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy a pézügyi kérdést az első szakasznál kell felvetni és megvalósítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A közigazgatási bizottság szintén felvetette a pénzügyi kérdést, a ministerelnök pedig kijelentette, hogy kész a pénzügyi számítást bemutatni, sőt be is mutatta akkor a pénzügyi bizottságnak megfontolás és jelentéstétel végett. A pénzügyi bizottság jelentése itt van előttünk. Két kérdést vet fel a bizottság benne, a melyre válaszolni kíván és válaszol is. Az első kérdés az, hogy vájjon a kormány részéről benyújtott pénzbeli kimutatás megfelelő képét nyujtja-e azon pénzügyi követelménynek, mely a javaslat törvényerőre leendő emeléséből elő fog állani? Ez az egyik. A másik kérdés, a melyre felelni kíván a bizottság, az, hogy a költségemelés, a mely be fog következni a közigazgatás reformjából, összeegyeztethető-e az ország pénzügyi helyzetével ? A kérdés elég tiszta, elégvilágos. És kaptunk rá a delphii oraculuméhoz hasonló választ, melyből ugyan a valóságot csak sejthetjük, de meg nem közelíthetjük. A pénzügyi bizottság azt mondja érett megfontolás után, a melyet egyetlen egy ülésben hozott létre, hogy a költségvetés összeállításáról a kormány úgy a szerzett jogokra, valamint a javaslat elfogadása esetén szervezendő új állásokra és az azokhoz fűzött jogos igényekre a mai állapotoknak megfelelő kellő tekintettel volt. Hogy erre rögtön megadjam a választ és ne kelljen visszatérnem: kijelentem, hogy a jelentés szórói-szóra nem áll; a tényeknek, a valóságnak nem felel meg. Először a szerzett jogokról nem intézkedik, mert a nyugdíj dgényekről a kimutatásban és a jelentésben egy hang sincs; már pedig a szerzett jogokra nézve csak a nyugdíj-kérdés biztosítja az igényeket. Azt mondja a jelentós, hogy az állásokra is tekintettel volt. Ez sem áll, absolute nem áll. Mert példáÚLl a törvényjavaslat a körjegyzőkről már most intézkedik; ezek kiadásaira pedig a pénzügyi kimutatás még nem is gondol, mintha nem is léteznék. íme tehát a pénzügyi bizottság jelentésének két lényeges pontja a legsúlyosabb hibában szenved: abban, hogy a valóságnak nem felel meg. De azt mondja a jelentés az előbb feltett kérdésre válaszolván: »A pénzügyi kimutatás nagyobbára abban a keretben mozog, mely a vármegyékben ma gyakorlatilag érvényben van és így a bizottság azt helyesnek jelenti ki.« Azonban rögtön utána teszi a következőket: »Szükségesnek tartja azonban a bizottság annak kiemelését, hogy az állami tisztviselők és javadaimazottak illetményeinek végleges rendezése — a melynek a költségelőirányzatban ma felvett fizetések nem praejudicálhatnak — előreláthatólag nagyobb mérvtí pénzügyi kihatással fog lenni a közigazgatási tisztviselők ezen kimutatásokkal tervbe vett fizetéseire és a közigaz • gatási reform költségeinek végösszegére.« Tehát azt mondja, hogy a mi kimutatás van előttünk, mert fel van benne véve az alispán, szolgabíró stb. fizetése, ez ellen nincs észrevétele.
