Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-538
194 538. országos Blés 1891. Julius 24-én, pénteken. jogos téren áll. (Egy hang a szélső baloldalon: Végszükség állapotában van!) T. ház! De azt is írják a kormánypártot támogató lapok, hogy a függetlenségi pártot ki kell irtani. (Egy hang a szélsőbalon: Be csaJc úgy, ha lehet!) Hát, t. ház, ez már azután nagy hang és messzire elhallatszó szó. Nézetem szerint egy testületet, annyival inkább egy politikai pártot akkor kell kiirtani, ha az a testűlet vagy politikai párt bűnös cselekmény elkövetésére alakúit; ha az a politikai párt a haza, a nemzet ellen bűnt akar elkövetni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt pedig tagadom, hogy a függetlenségi párt csak legkevésbbé is czélzott volna erre; mert ha ez lenne a czélja: akkor én volnék az első, a ki e pártot elhagynám. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyan, t. ház, micsoda bűnei vannak a függetlenségi pártnak? Semmi más, mint hogy azt akarjuk, hogy Magyarország önálló és független legyen; (Úgy van! a szélső baloldalon.) továbbá, hogy legközelebb a véderő-vita alkalmával meg akartuk menteni a nemzet jogait és azért harczoltunk a 14. és 25. §§, ellen; azután, hogy meg akartuk tartani Kossuth Lajost Magyarországnak. (Éljenzés a szélsőbalon.) És most mi a bűnünk? Az, hogy mindent elkövetünk e törvényjavaslat ellen, a mely a választási jogot meg akarja semmisíteni, hogy törvénynyé ne váljék. Nézetem szerint ez nem bűn, hanem egy kellemes, hazafias kötelesség teljesítése. Én, t. ház, a választási rendszernek híve vagyok, azonban a jelenlegi választási rendszert, a mely tulajdonkép leplezett, álezázott kinevezési rendszer, nem pártolom. Én szabad választást kívánok és követelek; mert bármily nagy átalakulásokon is ment keresztül az idők folyamán Magyarország alkotmánya : kétségtelen, hogy az alkotmánynak sarkalatos alapelvei, a melyek az alkotmányosság fogalmával mintegy összeforrva vannak, soha nem változtak. Ilyen alapelv volt az, hogy a polgárok összessége közvetve nemcsak a törvényhozó hatalomnak, hanem a végrehajtó hatalomnak is részese volt; a mely utóbbi elvnek kifolyása az volt, hogy a tisztviselőket választotta. Ezzel szemben a törvényjavaslatnak tárgyalás alatt levő 1. §-a a közigazgatást állami feladatnak jelzi és annak teljesítését kinevezett tisztviselőkre bízza; és ezáltal nézetem szerint az önkormányzatnak oly szűk tért enged, hogy helyesebb lett volna a törvényjavaslatnak azt a czímet adni: törvényjavaslat az önkormányzat megszüntetéséről. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kinevezési rendszer védelmezői szerint jelenlegi közigazgatásunk baja, hiánya és rossz oldala abban áll, hogy annak teljesítése választott tisztviselőkre van bízva; és azt hiszik, hogy a kinevezési rendszer életbeléptetésével közigazgatásunk javulni fog. Éu nem vagyok ebben a nézetben, mert daczára annak, hogy a tisztviselői karnak csaknem egy harmadrésze most is kineveztetik : kérdem a t. háztól, hogy javúlt-e az által közigazgatásunk ? Nézetem szerint nem javult, a mi onnan is kitűnik, hogy még a törvényjavaslat indokolása szerint is azért kellett ezt a törvényjavaslatot beterjeszteni, mert a gyakori kísérletezések egyáltalában nem sikerűitek. Szerintem közigazgatásunknak bajai nem a választásban, hanem az administratiora vonatkozó törvényeink rosszaságában, gyarlóságában állnak. (Úgy van! a szélsőbalon.) Az 1883 : 1. t.-cz. a felsőbb közigazgatási tisztviselőktől oly gyenge qualificatiot kíván, a mely a bírói pályán alig képesít valamire. Ez az oka, hogy kellő számú képzett tisztviselőink nincsenek. Fegyelmi eljárásunk, fegyelmi bíróságunk szerkezete nem kielégítő, rossz. Megvallva az igazat, tisztelet a kivételnek, különösen az alsóbb helyen a szerint ítélnek, ki milyen politikai párthoz tartozik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A szolgálati pragmatica közigazgatásunkban teljesen ismeretlen valami. Közigazgatásunkban utasításokat, meghagyásokat találunk, melyeket az alantas tisztviselőnek, még ha azok a törvénybe ütközők is, végre kell hajtania. Ezeken a bajokon kell tehát segíteni, nem úgy, hogy eg}" fejszecsapással kivágjuk az élőfát, hanem hogy annak ágait megnyessük, hogy a fa javulásnak induljon. Szükséges tehát — nézetem szerint — megalkotni a fegyelmi törvényt, a qualifieationalis törvényt, a szolgálati pragmaticát, a közigazgatási bíróságról szóló törvényt. Ha mindezek meglesznek : akkor hiszem s remélem, hogy a választási rendszer mellett is lesz jó közigazgatásunk; ezek nélkül a kinevezési rendszer sem fog javítani közigazgatásunkon. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt beszédemet befejezném, legyen szabad egy kis kitéréssel élnem, mely tulajdonképen e törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatos. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.)Néhány politikai lapban a legközelebbi múltban azt olvastam, hogy a függetlenségi pártnak a magatartása meg fog változni, mert az igazságügyi minister úr a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot beterjesztette — a melyet én ugyan sok szakaszára nézve nem tartok helyesnek, jónak s melyre majd annak idején fogok nyilatkozni — különösen pedig azért fog megváltozni, mert a ministerelnök úr megígérte, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot
