Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-537

186 53?. orszrtgos ülés 1891.jnling 28 án, csttt8rt8kÖ«. viselőtársamnak, ki nincsen jelen, ha szükségét látom, holnap fogok válaszolni. Vojnics István t. képviselőtársamnak röviden válaszolom, hogy tény — ő sem tagadja — liogy Báesmegyébeu 30 jegyző ellen lett a vizsgálat elrendelve s azok részben állásuktól is elmozdítottak. Elismeri, hogy Bikity községében az árvatárban már a hetvenes évek végén nagymérvű sikkasztás fedeztetett fel; hogy pedig Bikity községe lakói 78-tól kezdve évenkint folyamodtak a megyéhez, a ministeriurnhoz, sőt a képviselőházhoz is a vizsgálat elrendeléséért, azt a kezemben levő belügyministeri határozat a legjobban igazolja, a mely szerint a törvény világos rendelkezése ellenére a községi bírák, elöljárók és képviselők a felelősség alól felmenteitek, épen azon indokból, hogy a megye követte el a mulasztást, midőn a folytonos kérelmek daczára a vizsgálatot el nem rendelte és az árvatári számadásokat tíz éven keresztül meg nem vizsgáltatta. Hogy a sorozás csakugyan oly undorító Báesmegyében, azt előttem szólott t. képviselő úr sem merte megezáfolni. A mit tehát a bácsmegyei állapotokra vonatkozólag én mondottam, azok való tények s így az előttem szólott t. képviselő árnak a legjobb akarat mellett sem sikerülhetett a szerecsen megyét fehérre mosni. Á mi azon állításomat illeti, miszerint mondottam, hogy az egész országban nincsen felerészben sem annyi piszok, mint magában Báesmegyében, ezt nem magam személyében mondottam : ez a belügyministerium főközegeinek a véleménye, a kik ezen meggyőződésüknek a jelenlegi belügyminister úr előtt is kifejezést adtak, a ki épen ezen vélemény következtében hozta az általam említett nemes és tiszteletreméltó határozatot. Ennyit kívántam megjegyezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Madarász Imre! Madarász Imre: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy rendszeres, komoly és tárgyilagos vita alkalmával rendszerint úgy szokott történni, hogy a szónok, mielőtt beszéde tulajdonképeni tárgyára, rátérne, vagyis mielőtt a, tárgyalás alatt levő ügy érdemébe belebocsátkoznék, az előíte szólott vele ellenkező nézeten levő szónokoknak beszédeire szokta megjegyzéseit tenni; és szerintem egészen természetes, sőt szükséges is. Természetes ez részint azért, mert mint mondani szokták, szóra szó kél; de továbbá természetes azért is, mert hogy ha valakinek ellennézeteit, vagy felhozott argumentumait megezáfolni, legyőzni, megdönteni akarjuk, az nem is tehető másképen, minthogy azok beszédére, szavaira, érveire reüeetáljunk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szükséges pedig ez azért, mert csak az eszmecsere, az ellenvélemények és érvek mérlegelése folytán szerezhetünk tiszta képet a kérdéses ügy állásáról; és ép ezek folytán látjuk meg tisztán, hogy hol van az igazság. (Úgy van! a szélsőbalon.) Különösen áll ez a parlamenti tárgyalásokra, a hol pártok pártokka] mérkőznek és a párt minden tagjának, a ki kötelességét lelkiismeretesen, buzgón akarja teljesíteni, érvekkel kell küzdeni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A nemzetnek érdeke az, hogy a mit itt alkotunk, létrehozunk, teremtünk: a nemzetnek javára, szellemi és anyagi fejlesztésére szolgáljon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mily természetellenes, abnorrnis tehát mostani parlamenti helyzetünk, midőn a nemzet egész egyetemét érdeklő ily nagyfontosságú kérdésben: a közigazgatás államosításának kérdésében, nem látjuk azt a természetes és szükséges küzdelmet; sőt nem látjuk még a közérdeklődést sem (Úgy van! a szélső baloldalon.) e ház minden tagjában és minden pártjában. Hanem mit látunk? Látjuk egyetlenegy párt küzdelmét a nemzet jogainak megvédésére. (Úgy van! a szélsőbalon.) Látunk egy gigasi harezot, a melyre a nagy többségében elbizakodott túloldal majd aranyhallgatással; majd az ellenkező szavazatoknak mindmegannyi mérges záporával szokott felelni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mi ezen az oldalon hiába halmozunk érveket érvekre, önök azokra nem is figyelnek, vagy legalább, szokásuk szerint, agyonhallgatják azokat. Mi hiába teszünk fel kérdést kérdésre, önök közt nincs senki, a ki azokra feleljen: hacsak Ghvjári Ödön t, képviselő úrnak a »Neinzet« érdekében, avagy Beöthy Algernon t. képviselő urnak a maga szavazata indokolására mondott nagyszabású beszédét nem tekintjük feleletnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a már felvetett igen sok kérdés közül csak egyet említsek fel, kérdem: mily sokszor kértük már az igen t. ministerelnök urat és a vele tartó nagy többséget, mondanák meg, hogy tulajdonkép mi a.z oka annak a, lázas sietségnek, a melylyel ezt a tökéletlen törvényjavaslatot elkészítették és a házba, beterjesztették? Mi az oka ennek; holott lett volna eddig is elegendő idő és alkalom arra, hogy midőn ily nagyfontosságú kérdésekről van szó: egy sokkal tökéletesebb és helyesebb javaslatot terjesszenek a ház elé. Kérdeztük, hogy mi a valódi oka e törvényjavaslat keresztülerőszakolni akarásának a nélkül, hogy az ezzel szoros kapcsolatban levő többi javaslatok is elkészítettnének és együttesen beterjesztetnének? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérdeztük, hogy voltaképen mi az oka annak, hogy a parlament ily rendkívüli módon és időben együtt tartatik ; holott ezen törvényjavaslat törvényre emelése nem feltétlenül