Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-537
184 587. orszAgos Alés 1891. Julius 2§án, csiitSrtSkBn. mely így szól: »Ne csüggedj e! kicsiny sereg«. (Tetszés a szélsőbalon.) Egy kép tfínik fel előttem : látom, midőn a túlnyomó hatalom, az osraán, Nándorfehérvár várára a maga zászlóját ki akarta tűzni s a zászlótartóval nem bírván megbirkózni az őr, átkarolta azt és vele együtt a mélységbezuhant, de a zászlót nem engedte kitíízetni. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Nem fogadóin el a szakaszt. (Élénk helyeslés, taps és éljenzés a szélsőhalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után. Az Elnök: széket gr. Andrássy Tivadar alelnök foglalja el) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. Vojnics István úr kíván szólani. Vojnics István: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt van szerencsém tisztelettel kijelenteni, hogy a szakaszt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elfogadom pedig legfőkép azért, mert azon meggyőződésben vagyok, hogyha ezen szakasz elfogadtatik és az államosítás kimondatik, akkor, az úgynevezett kortespolitikának, atyafiságnak vé<re lesz. Az épen előttem szólott i^en t. képviselőtársam, Olay Lajos azon megyére hivatkozott, a hol én is otthon vagyok és minden egyes tétellel azt iparkodott igazolni, hogy ott a választás mellett a korteskedésre és azonkívül az atyafiságra fordítják a főfigyelmet. Oly sötét és leverő színben ecsetelte és festette igen tisztelt képviselőtársam, a ki szintén Báesmegyében választatott képviselővé, az ottani viszonyokat, hogy igazán mondhatom, az ember nem tudja, szégyelje-e magát vagy boszankodjék a felett, ha Bácsinegyében képviselővé lett. Mert ha valaki egy megyéről azt mondja, hogy abban annyi a piszok, hogy az egész országban félannyi sincs: akkor azt hiszem, ennél nagyobb és lealázóbb kifejezést nem igen lehet egy megyére mondani. (Igaz! jobb felöl.) Már pedig, t. ház, én azon szerencsés helyzetben voltam, a mint ezt már előbbi beszédemben is megjegyeztem, hogy én azon megyében mint tisztviselő szolgáltam és mondhatom, nem szégyenlem ezt, hanem inkább büszke vagyok rá. (Helyeslés jobb felöl.) r Ámbár sokan vannak, a kik ezt a megyét lenyomni, kisebbíteni akarják, a kik szeretnék úgy feltüntetni a bácsinegyei viszonyokat, hogy azok annyira corrumpáitak, hogy nincs ember, a ki azokat tisztára moshatná: én, t. ház, mégis azon meggyőződésre jutottam, hogy ez csak egy felfújt dolog és h'igy a mi hiány van, csak azokon az urakon múlt, a kiknek kezében egyes községekben a vezetés le volt téve s a kik között nemcsak kormánypártiak és megyei tisztviselők voltak, hanem voltak függetlenségi pártiak is. Ez a megjegyzésem általánosságban. Megengedem, hogy alapos a t. képviselő úrnak azon állítása — sőt nemcsak megengedem, de mihelyt azt mondja, hogy az adatok birtokában van, teljes készséggel meghajlok előtte — mely szerint egy eset igen is volt Bácsmegyében, midőn talán az ő felfogása szerint az eljárás nem volt tökéletesen correct és helyes. Először azonban kötelességemnek tartom a bácsmegyei községeket és viszonyokat a t. ház élőit egy kissé ecsetelni, (Halljuk! Ralijuk!) mert könnyű kimondani, hogy hat vagy tiz vagy akár harminczkét ezer forint volt a hiány, de nem tudjuk azt kellőleg mérlegelni, ha nem ismerjük az ottani viszonyokat. Egy kis községben, a hol a költségelőirányzat nem tesz ki többet 5—6 száz forintnál, a hol — megjegyzem — az árvaházak kezelése nincs a községre bízva, hanem az benn van a megye központjában, megtörténhetik, hogy az illető 10—20 vagy 50 frtnyi összegig sikkasztást, mulasztást vagy hanyagságot követ el és ezt a főszolgabíró azonnal észreveszi. Nálunk nem két-három vagy öthat ezer forintos költségelőirányzatok vannak, hanem 50—60, sőt 80 ezer forintig terjedők. Kezelnek a községek 30, sőt százezer forintos árvatárakat. Ily körülmények közt, a midőn annyi mindenféle phasisa van a dolognak, a midőn a községnek legalább 40—50 külön tétele van, melyeket neki kezelnie kell, igen bajos dolog elérni azt, hogy 10—20 vagy 30 frtos tételek helyességét a főbíró, vagy bárki, a kit oda kikűldenek, biztosan megbírálhassa. (Úgy van ! jobb felől. Derültség a szélső baloldalon és felkiáltások: Elkezeltetik!) Hát vegyük azt az esetet, hogy elkezeltetik; akkor is annak a főbírónak más kötelessége is van, mint oda mindennap kimenni és megnézni, hogy nincs-e ott valami rendetlenség ? (Igás / jobb felől.) De igenis, midőn ily nagy költségelőirányzatoknál hiányok mutatkoznak, méltóztassék tekintetbe venni, hogy ha egy 800 frtos előirányzatú kisközségnél 10 frt hiányt fedeznek fel, az épen annyi, mintha nálunk több 100 forintost fedeznek fel. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Bocsánatot kérek, az tény és épen azért, ha ilyen nagy költségelőirányzatú községeknél fordul elő ilyes valami, méltóztassék az arányt mindig figyelembe venni. A másodikra, a bikityi esetre nézve a t. képviselő úr azt mondta, hogy ott az eltusolási rendszer alkalmaztatott volna. Hivatkozott arra, hogy a 70-es években 5000—6000 frt hiány mutatkozott. No már engedelmet kérek, de ebből először is nem vonhatja le az igen t. képviselő úr azt a következtetést, hogy ez az »átkos Tiszakormány* alatt történt volna, mert a 70-es évek elején . . . Olay Lajos: Végén történt 1878-ban ? 1879-ben!
