Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-530

J 2 i"530. országos ülés 1891. Julius 14-én, kedden* egységét; mert még ezen elfoglalt területeken is leszedték az adókat a vármegyék, azzal a különbséggel, hogy mivel ott a szegény nép a töröknek is adózott, félannyit követel tőle és a mennyire a török portyázások ezt megengedték, a vármegyék a kivetett adót tényleg be is szedték. A vármegye volt az, mely a külhatalom támadásával szemben védelmezte az ország alkotmányát, az ország alkotmányának legfőbb jogait, a törvényhozásban való részvételt, a mi az országgyűlésen nyílvánált. Törvényt csak az országgyűlés és a korona együtt alkothattak; ámde országgyűlések nem tartattak, daczára a törvény rendelkezésének, tehát a vármegyék segítettek ezen abnormis állapoton: ők tették meg azt, hogy a haladás Magyarországon meg nem akadt. (Igaz! Úgy van! a, szélső baloldalon.) És ha Vadnay Andor igen t. képviselőtársam arra utalt, hogy a 40-es években Pest és talán még néhány vármegye kiterjesztette a politikai jogokat a honoratiorokra és ha ezt úgy nevezte, hogy ezzel törvényhozási jogokat bitorolt; én ezzel szemben azt mondom, hogy törvényhozási jogokat gyakorolt statutarius joga alapján helyesen, hazánk alkotmánya szellemében, a haladás és a fejlődés érdekében ; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert a vármegye, mint olyan, részese volt a törvényhozásnak és az ő statutarius joga nem volt egyéb, mint törvényhozás a megyének területén. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn tehát Pestmegye kiterjesztette a politikai jogokat az úgynevezett honoratiorokra : eme jogával a kor szellemének megfelelően, a fejlődés érdekében helyesen élt. (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) Ezzel meg volna ugyan részben czáfolva az, a mit az igen t. ministerelnök úr a vármegyékre mondott, de menjünk tovább. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, hogy ki mire fektet több súlyt: az ország anyagi vagy pedig annak értelmi fejlődésére. Én az értelmi fejlődésre fektetek több snlyt: mert ha az értelmi fejlődés helyes úton halad, az anyagi majd megjön utána. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mim az egyes embernél nemcsak arról van szó, hogy izmai milyen erősek, vagy hogy az ember külsőleg minő volument mutat: nagyot mutathat; mert látunk akárhány oly embert, kinek volumenje óriási, de physikai ereje nem nagy ; értelmi ereje pedig, a mely oly arányban hanyatlik, a minőben a volumen fejlődik, parányi s csekély, minthogy az anyagi és physikai fejlődés törvényei, habár részben találkoznak is, még sem azonosak. Úgy a nemzeteknél is képzelhető, hogy az anyagi fejlődés az értelmi, a szellemi fejlődés hátrányára történik. A hol azonban az értelmi fejlődés a helyes i\ton halad, ott az anyagi fejlődés is utat tör magának előbb-utóbb. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meggyőződésem az, hogy midőn hazánk a múlt század elején kibontakozott a folytonos harczokból; midőn a múlt d elején egy békésebb korszak köszöntött be, midőn hazánk nem volt évről-évre a csatáknak színhelye: akkor egy óriási, de csendes fejlődés indult meg az országban. (Úgy van! a, szélső baloldalon.) Meggyőződésein az, hogy a ki a múlt században csak stagnatiot lát, nem ismeri annak történetét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A fejlődés egyoldalú volt és miben nyilvánult ? (Halljuk ! Halljuk!) Magyarországnak nagy, mondhatnám harmadrésze a XVII. század végén és a XVIII. elején, némely része még később csatoltatott az országhoz. Ezen vidékeken nagyban és egészben oly viszonyok voltak, melyeket colonialis viszonyoknak mondhatunk, a minők ma DélAmerikában s előbb Észak-Amerikában a pusztaságokon voltak. A puszták benépesítése volt az a lassú, csendes és észrevétlenül mutatkozó fejlődés, mely a múlt századot igénybe vette. A múlt század elején — az évre pontosan nem emlékezem — történt egy felterjesztés a helytartótanácshoz, hogy jó volna Békés vármegyét a szomszéd megyéhez csatolni, mert lakossága j igen csekély. ('Halljuk! Halljuk!) Ezen csendes colonisatio vette igénybe az országok erejét. Ez culturalis fejlődés volt és és mert ez a culturalis anyagi fejlődés lépett előtérbe, (Úgy van! a szélső baloldalon) szünetelt egj

r kissé az értelmi fejlődés. (Halljuk! Halljuk!) A múlt században a felvidék lakosságának feleslege természetes úton levonult az alföldre és benépesítette azt. Ha a múlt században nem történik ez a fejlődés, mi sem volnánk ma ott, ahol vagyunk. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De akkor ezen anyagi fejlődéi?., mely könnyen kielégítette az akkori kor igényeit, absorbeálta részben az emberek tevékenységét és ezért az értelmi fejlődés szünetelni látszott, de nem akadt meg. Mihelyt annyira haladt ez a processus, hogy az alföld, mondhatnám nagyban és egészben be volt népesítve— és a benépesítésnél ne csak azt vegyük tekintetbe, a mi a kormány kezdeményezésére nagy költséggel megtörtént, s a mire nézve hivatalos adatok állanak rendelkezésünkre, hanem azt is, a mit a földes urak által hivatalos apparátus nélkül eszközölt letelepítés, illetőleg azoknak az alföldön véghezvitt s ma már statistikailag nem reproducalható benépesítő culturalis működése eredményezett, (Helyeslés a szélső baloldalon.) minek igazolására nem kell egyéb, mint a vármegyék múlt században telepített községeinek lajstromát megtekinteni — megkezdődött Magyarországon az értelmi fejlődés, a mi később kellő lendületet is nyert. (Úgy van! a szélső baloldalon.)