Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-537

5S7. omásosMés 1891. julins 3S-án, estltSrtiSkSn. 177 ugyanazon elmúlt évre hátralék számíttatik. De hát 2—3 foriut miatt reelamáljon az ember ? Inkább százszor befizeti, minthogy annak a sok zaklatásnak és sok költségnek, melylyel ez a reclamatio jár, kitegye magát. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Avagy nincs-e napirenden ma is az, a mire a betétek új szerkesztése szolgáltat nap­ról-napra példákat, hogy 15—20 évvel ezelőtt előírt és 5 — 6 év előtt kifizetett illetékek sze­repelnek a telekjegyzőkönyvekben és ott vannak betáblázva, ha a harmadik birtokos kezén van is a bírtok; mert a vevő kész volna másodszor is megfizetni az illetéket, csakhogy tehermen­tessé tegye a birtokot; de arra minden után­járás mellett nem képes. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem akarom a t. ház türelmét e két­ségkívül nem igen mulatságos adatokkal tovább fárasztani; (Halljuk! Halljuk!) de a dolog úgy áll, ezt meg fogják engedni a kinevezési rend­szer legbuzgóbb hívei is, hogy a pénzügyi administratio nem jó. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) De menjünk tovább egy lépéssel. 1870-ben életbelépett az igazságszolgál­tatást reformáló törvény. Itt méltóztassanak nekem egy kitérést megengedni. (Halljuk! Hall­juk! a szélső baloldalon.) Egyikétől azoknak, a kik a mi közigazgatásunkat a legélesebben bírálták és a kitől az a nálunk röpke szóvá vált mondás származik, hogy e tekintetben hazánkban ázsiai állapotok uralkodnak — mennyi­ben járt el helyesen s mennyiben volt igazsága, ezt most nem kutatom — nem szorítkozott csupán a közigazgatás éles bírálatára, hanem az igaz­ságszolgáltatásról is véleményt mondott,mely sze­rint »Magyarországon a szegény ember igazsá­got nem talál.« (Ellenmondásoka baloldalon.) Szó­rói-szóra ezeket mondotta. Azt hiszem, többen vannak e házban, a kik emlékeznek a szavakra. (Eyy hang a szélsőbalról: báró Sennyey volt!) Ezen kifejezés, t. ház, olyan embertől, a ki a kinevezési rendszer híve volt s azt azon időben a |maga egész teljességében tartotta alkalma­zandónak , valóban jellemző. Azóta eltelvén néhány év, azt lehetne kérdeznünk: javúlt-e hát igazságszolgáltatásunk '? (Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Némileg talán. Hanem azért az akkor mondott igazság ma is fennáll. Még ma is ismé­telni merem azt az állítást azzal a változtatás­sal, hogy az alatt, hogy a szegény ember igaz­ságot nem talál, értendő az: hogy az igazság­szolgáltatás méreg drága; a szegény ember annak terheit el nem bírja. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Legalább ez ma is állítható s még azt is lehet mondani, hogy nem nagyon jó. KÉPVH. NAPLÓ 1887—91 XXVI. KÖTET. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezzel a bírói kart nem sértjük. S hogy azon tételem igaz, mely szerint az igazságszolgáltatás terén igen sok a kívánni való, erre nézve legyen szabad egy idézettel élnem, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) nehogy azt mondják, hogy a mit én mondok, azt a pártszenvedély mondatja velem és hogy én a bírákkal szemben most azért hozom fel ezen szigora kritikát, hogy a bírói kinevezésnek árnyoldalait kiszínezzem. A pesti ügyvédi ka­mara múlt évi jelentését idézem. Az ügyvédi kamarának jelentése többek közt ezeket mondja: (Halljuk! HáUjukl) »A mai jogállam egyik alapfeltétele az egyéni szabad­ság garantiái, nálunk még papíroson sem létez­nek.* Ebben tökéletesen igaza van az ügyvédi kamarának. Bűnvádi eljárásunk nincs; olyféle törvényünk pedig, a melyet a habeas corpus actájának nevezhetnénk, ha van is: oly általános, hogy annak érvénye, annak alkalmazása, vajmi sok contraversia okául szolgál.(Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hallottam, t. ház, hogy 1848. előtt, ha az országgyűlési követek Bécsben jártak és onnan hazatértek, nem egy volt közöttük, a ki át­lépve Magyarország határát, levette kalapját és azt mondotta: »Salve partis primae nonus", üdvöz légy Verbőczy hármas könyve első részé­nek 9-ik czíme! Tudjuk, hogy Verbőczy hármas könyvvé első részének harmadik czikke tartalmazza a nemes­ség leglényegesebb privilégiumait. Van ezek között sok olyan, a mi idejét multa ; de van egy része, a melynek elvileg ma is érvényben kel­lene lenni: ez az egyéni szabadság garantiája. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ez azon elv, hogy senkit (Helyeslés a szélső­balon.) törvényes idézés nélkül személyes sza­badságában korlátozni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ennek így kellene lenni, de az ügyvédi kamara, azt mondja : nálunk még esak papíroson léteznek az egyéni szabad­ság garantiái. Lehet-e jó igazságszolgáltatás ott, a hol nincsenek meg a személyes szabad­ság-garantiák. (Igaz! Igaz! a szélsőbalon.) De tovább folytatja és igazolja a maga állításait a kamara (olvassa): »A vizsgálat meg­hiúsításának detiniálhatatlan fogalma mindig bő és megtorolhatatlan módot nyújt a bírói ön­kénynek. Vannak esetek, hogy a fogva és be­ismerésben levő vádlott ügye két-három évig vizsgáltatik; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy complicáltabb ügyben 10 évig is eltart az előnyomozás. Az, hogy a fogva levő, de tagadó vádtottnak szabadlábra helyezése helyeztetik kilátásba, ha beismerő vallomást tesz, különösen a vidéki bíróságok némelyikénél még mindig nem 23

Next

/
Thumbnails
Contents