Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-537

1 78 53S. orgsíígos ttlés 1891. julins 28 ári, csftt8rt8k8B. tartozik a lehetetlenségek közé. (Igaz! Úgy van! a szélső halóidalon,) Hozzájárul ehhez, hogy míg az első bíróságoknál legalább a közvetlen szóbeli tárgyalás nyújt némi garantiákat az érdemleges ítéletek keletkezésére; addig az ítéletek fölűlvizsgálata úgy a kir. táblán, mint a curián is, ezen garantiát is nélkülözi. A bírói kar legkitűnőbbjei hiába alkalmaztatnak a főtörvényszékeknél, hogy fölülbírálják az első folyamodása bíróságok ítéleteit. Azok hiában törik magukat testet-lelket ölő munkában.« Hát lehet-e jó rendszer az, a hol a bírói kar legkitűnőbbjei testet-lelket ölő munkában hiába kénytelenek törni magukat? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem folytatom, t. ház, csak még egy pontot (olvassa)- »Szükségtelen azt ismételnünk, hogy igazságügyi politikai szempontból mennyire károsan hatnak az ilyen esetek*; — t. i. midőn a vizsgálat évekig elhúzódik — »a közönség mindig a kétely bizonyos fokával vesz tudomást az ilyen ítéletekről azt kérdi: —joggal — nem-e ártatlan az, a kit a közvetlen tárgyalás adataiból merítő elsőbíróság s azután még a kir. tábla is felmentett; avagy ha helyes a curia ítélete, minő motívumokra vezesse vissza az ellentétes alsóbb bíróságok ítéleteit ? A jogszolgáltatás terén tett tapasztalataink a lefolyt esztendőben egyébként sem voltak örvendetesek. A polgári és büntető igazságszolgáltatás eredményei ép oly kevéssé voltak kielégítők, mint azelőtt; sőt a királyi tábla óriási hátralékával még kétségbe ejtőbb tapasztalatokat kellett tennünk, mint az előbbi években.« Tehát kétségbeejtő tapasztalatokról beszél az ügyvédi kamara. És íme most, midőn a közigazgatási tisztviselők kinevezéséről van szó: rámutatnak a bírósági szervezetre, az ott elért óriási haladásra, az ott elért dicső állapotokra. (Derültség a szélsőbalon.) Kételkedve fogadom én ezt a dicséretet. (Tetszés a szélsőbalon.) De vegyük már most az igazságszolgáltatásnak administrativ jellegű részét. (Bálijuk! Halljuk!) Említettem már, t. ház, hogy egyetlen börtön van Magyarországon, mely a magánrendszer szerint van építve; ezt is Nógrádmegye a vármegyék fénykorában építette. Igen szép kimutatások feküsznek előttünk, a statistikai hivatal kiadványaiban és az igazsagügyminister úr jelentéseiben, a hol ki van mutatva, hogy minden egyes fogolyra hány köbméter levegőnek kellene esni *a börtönökben ; hanem ugyanazon jelentésnek egy másik lapján meg az van, hogy rendszerint 39, sőt 40 százalékkal több fogoly van ugyanazon börtönökben, mint a hányra hely volna. Ez az igazságszolgáltatás administrativ oldalának a képe. Itt mellesleg megjegyzem, hogy a legutóbbi évekről szóló kimutatások sze int az egyik évben 1800 és egynéhány, a másik évben 1900 és egynéhány fogoly szökött meg a börtönökből. Hát bizony ez sem valami fényes eredmény (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és nem igen hízelgő a kinevezett tisztviselők felügyelete alatt álló fogházak állapotára nézve. (Igaz! a szélsőbalon.) De tudok egy esetet, t. ház, a hol a börtönöknek ez a túltömöttsége annyira ment, hogy midőn egy főispán megvizsgálta azt a börtönt, belépett egy czellába s annyi foglyot talált ott, hogy képtelen volt azt feltenni, hogy azok északa ott feküdhessenek. Azt kérdezte: hogyan alusznak ezek ittl »Hát kérem, félészaka ez a négy fekszik és ez a négy áll; a másik félészaka az a négy, a ki feküdt, áll és ez a négy fekszik. (Derültség a szélsőbalon.) A 30-as és 40-es években, t. ház, a vármegyei börtönök állapotát és azok hátrányait annyira illustrálták, hogy.a színpadra is vitték. Nem tudom, talán jó volna most is ezeket a kinevezett tisztviselők felügyelete alatt álló börtönöket is fényképekben megörökíteni. (Tetszés a szélsőbalon.) A különbség a régi állapot és az új között mi? Az, t. ház, hogy akkor még nem voltak kötetekre menő statistikai adatok, a melyeknek egyik lapja kimutatja, hogy hány köbméter levegőnek kellene lenni minden fogoly Számára; míg a másik lapon ki van mutatva, hogy hány fogolylyal van több, mint a hányat a levegő köbtartalma megenged. Talán valamivel kevesebb statistika és helyesebb gyakorlat! (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De, t. ház, még egy-két adat. (Halljuk! Ralijuk!) A statistikai hivatalnak az igazságszolgáltatásra vonatkozólag legutóbb kiadott füzete szerint a curiánál a hátralékok száma 21 százalék volt; a királyi táblánál 24 százalék. Már most itt, t. ház, engedjenek meg nekem egy kis parallellát. Vannak bizonyos ügyek és nem is kevés azoknak a száma, a melyekben a, közigazgatási tisztviselők mint bírák járnak el: erdészeti kihágások, rendészeti ügyek, színházakra vonatkozó ügyek, cselédügyek és a többi. Ezekről is van kimutatás. Ott a hátralék 6 százalék. Az a választott tisztviselő tehát, a kinek fizetése csekély, dolga óriási, a kiről azt mondják, hogy sógorság, komaság és nem tudom, mi minden befolyásolja őt, az igazságügy terén jobb eredményt mutat fel, mint a kir. tábla és a kir. curia. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Amott 21—24 százalék hátralék; itt 6-7 százalék. Már most, t. ház, előre megjegyzem, mert tudom, hogy az volna az ellenvetés: ott fontos dolgokról van szó, itt bagatellügyékről, hogy nincs nehezebb dolog, mint megmondani azt,