Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-537

176 587. országos Más jannár 28-á.n, csütörtökön. 1891. összességét, mert egy némelyike speeifieus természeténél fogva a]ig tűrne meg mást, mint kinevezett tisztviselők által való ellátást. Ezek azon ágak, a hol technikai kérdésekről van szó, mint például a vasutak. És itt határozottan utalok arra, hogy ezeket másképen, mint kinevezett tisztviselőkkel ellátni a dolog természeténél fogva nem lehet; itt akarva, nem akarva egy óriás apparátust kell a kormánynak majdnem feltétlen rendelkezése alá bocsátani. Itt tehát óriási mértékben növeli a dolog természete, saját korunk fejlődése a kormány hatalmát s ezzel szemben tehetetlenek vagyunk. Tehát ezt az eszközt meg kell adnunk a kormánynak. De következik-e ebből az, hogy megadjuk ezt az eszközt ott is, a hol arra nincs szükség ? Ez nem következik, sőt épen az ellenkezője következik; mert ha a mérleg egyik serpenyőjében már is sok van: az egyensúly azt kívánja, hogy a másikban is hagyjunk meg valamit, kivált akkor, midőn nem egyenlő hosszú emeltyűről van szó. Mert a viszony úgy áll, hogy az a mérleg, melynek egyik serpenyőjében az egyén és honpolgárok joga; másik serpenyőjében a kormány hatalma van: nem egyenlő mérleg, sokkal hosszabb emeltyűjének az a része, melyen a kormány serpenyője van; mert hogyha egy szemernyit hozzáadunk a kormány hatalmához, tízszer annyit vettünk el a polgárok hatalmából. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, melyek az állami életnek amaz ágai, melyeknél kinevezett tisztviselők működnek és a melyeknél speeifieus technikai müveletekről nincsen szó ? (Halljuk 1 Halljuk! a szélsőbalon.) Azt a sorrendet akarom követni, a melyben nálunk ezen intézmények kezdettől — 1867-től — fogva kinevezett tisztviselőkkel láttattak el. Az első a pénzügyi administratio. 1867. óta a pénzügyi administratiot nagyban és egészben kinevezett tisztviselők vezetik. Nem szeretek erős kifejezésekkel élni, midőn hazánk bármely intézményéről van szó; nem szeretem az éles kritikát alkalmazni a magyar állam bármely intézményére: ezért még ott is bizonyos tartózkodásra törekszem, a hol az éles kritika szerintem jogosult. De talán nem térek el ezen elvemtől, ha mégis kimondom azt, hogy a mi pénzügyi administrationk nem jó (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) s ugyan sok kívánni valót hagy hátra. Megengedem, hogy a t. pénzügyminister úr törekszik arra, hogy azt javítsa ; még azt is megengedem, hogy javulás már is észlelhető; de nagyban és egészben az utóbbi 23 év eredményét véve tekintetbe, nem élek erős kifejezéssel, ha azt mondom, hogy a pénzügyigazgatás nem jó. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vegyük először az adóelőírást. Ott vagyunk-e, t. ház, e tekintetben, a hol szerintem lenni kellene ? Nem az volna-e a minimum, hogy minden honpolgár az év első negyedében, mert negyedévenkint kell az adót fizetni, tudja, hogy mennyi adóval tartozik? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az én tapasztalataim szerint rendesen az év utolsó negyedében írják elő az adót és addig azt mondják, hogy fizessünk annyit, a mennyi a tavalyi volt. De ha az a szegény ember birtokának a felét a múlt évben eladta, de a jogügylet még nincs rendezve : akkor az új birtokostól is, meg a régitől is az egész adót követelik. Ez így van: az adót követelik attól, a kin hamarább behajtják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagy van-e valahol nagyobb zavar, mint az illetékek kiszabásánál ? Hisz maguk a pénzügyi tisztviselők, kikhez az ember néha felvilágosításért fordul, nem tudják, hogy ki mivel tartozik. Fizetni akarna az ember, de nem tudják megmondani, hogy mennyit kell fizetni. Örökösödés beálltakor egyetemlegesen kivetik az illetéket: ez a rendes eljárás; és ha az örökösök egyike azt mondja is, hogy ő a hagyatéknak csak tizedrészét örökölte, vagy a köteles részre van szorítva, mégis, mert más privát szerzett vagyona van s ezt tudják; ezen hajtják be először az egész illetéket. Ez napirenden van, tapasztalásból, beszélek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) tun hiszem, t. haz, hogy a penzügymmister úrban megvan a legjobb akarat, hogy ez állapotokon segítsen, csakhogy ezen segíteni nem olyan könnyű ; mert nemcsak a tisztviselők alkalmazásának módjától függ az administratio minősége; nemcsak a választás vagy kinevezés befolyásolja az administratio mivoltát: hanem az sokkal nagyobb mértékben függ magának a tisztviselői karnak minőségétől s különösen az anyagi törvények mivoltától. Mert azt mégis meg fogják engedni, hogy pénzügyi administrationk legnagyobb része a rendeletek egész labyrintusán alapúi s ugyancsak szakértőnek kell lenni, ki ezekben egy kis tájékozást képes magának szerezni s hogy a laicus nagyközönség teljesen tájékozatlan e rendeletek teljes intézkedésére nézve. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Napirenden van, t. ház, az, hogy az adófizető adókönyvébe az egyik év végével a jövő évre szólva, azt írják be, hogy ennyi forint és ennyi krajezár a túlfizetés; s a jövő évben