Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-537

587. országos fllés 1891. jnlins 28 An, csütörtökön. 173 a mely az egész törvényjavaslatra vonatkozik, bármikor, bármely szakasznál vissza lehet térni, a nélkül, hogy ez a részletes tárgyalástól való eltérésnek volna tekinthető; (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a vármegyei közigazgatás! ól szóló törvényjavaslatnak igen számos oly szakasza van, a melyek hatásukban pénzügyi ter mészetűeknek fognak mutatkozni és a melyeknek, ha a törvényjavaslat el fog fogadtatni, nagy hatása lesz az állami költségvetésre. Mivel teli át most már tudjuk, hogy a jelentés kapcsolatosan tárgyalandó magával a törvényi avaslattal és igy arra későbben is rá lehet térni; most nem szándékozom ezen jelentésnek egyes pontjaihoz, magukhoz a költségvetési tételekhez hozzászólni, mert erre lesz még mód és alkalom; (Helyeslés a szélső baloldalon.) hanem szólok az első szakaszhoz, Mindenekelőtt kijelentem, t. ház, hogy elfogadom Helfy t. képviselőtársamnak az 1. §-hoz benyújtott módosítását (Helyeslés a szélsőbalon.) és nem fogadom el a közigazgatási bizottság által elénk terjesztett szöveget. Ezen szakasznál a közigazgatási tisztviselők választásának és kinevezésének kérdése egész nagyságában és egész általánosságban ismét felmerül ; és így mondhatjuk, hogy minél szorosabban ragaszkodunk az 1. §. tárgyalásához: annál inkább kell, hogy megújuljon az általános vita; mert az 1. §. nem tartalmaz egyebet, mint általános kijelentést, mely tulajdonképen — és e tekintetben is osztozom Helfy Ignácz t. képviselőtársam nézetében — sokkal inkább való tankönyvbe, mint sem törvénybe. (Úgy van! a szélsőbalon.) Az ily elméleti meghatározás tulajdonképen — pedig szerintem nem is valami szabatos meghatározás az, a mi a törvényjavaslat 1. §-ában van — bízvást kimaradhatna e javaslatból. Ez a, szakasz kihagyható és ki kellene ezt hagyni még azoknak is, kik az államosítást akarják. Ha szabatosan, világosan akarják szerkeszteni a törvényt, úgy a 34. §-t kellene 1. §-nak tenni s ágy azután a, 31., 32., 33. szakasz következnék. Ez volna szerintem az a szerkezet, mely a törvényt világossá, érthetővé tenné, nem pedig hogy homályos, theoreticus értékű s tankönyvbe való definitiokkal kezdjenek egy törvényt. (Úgy van! ügy van! a szélsőbalon.) Az 1. §-bau az van mondva, hogy a vármegyékben a közigazgatást kinevezett állami tisztviselők fogják ezentúl kezelni az önkormányzati elemek közreműködésével. Itt ismét a kinevezés és választás elvéről lehet és van szó. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha akkor, midőn e kérdésben először felszólaltam, igyekeztem azt általános társadalmi és politikai jelentőségében felfogni, ezen szempotból elmondani nézeteimet; ha akkor, midőn a czímhez szóltam, igyekeztem ezen általános szempontokból kiindulva a parlamentaris helyzetre való tekintettel elmondani nézeteimet: most lehetőleg gyakorlati téren és gyakorlati szempontok figyelembe vételével igyekezem ismét elmondani nézeteimet a választásról és a kinevezésről. (Halljuk! Halljuk! a szélsőhalon.) Természetesen minél inkább ragaszkodom ezen gyakorlati szempontokhoz : annál inkább tisztában vagyok az iránt, hogy előadásom száraz, rideg — mondjuk — unalmas lesz; (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) de azt tartom, hogy szükséges ezen gyakorlati szempontokat is külön mérlegelni. A kérdés az, hogy közigazgatásunkat egészen új alapokra fektessük. Ily átalakítás sürgősség nélkül az állam életében sohasem tanaesős. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ily átalakítást különös sürgős szükség nélkül kormány nem szokott kezdeményezni, különösen nem egy olyan kormány, mely bizonyára tiltakoznék az ellen, hogy őt radicalisnak nevezzék. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Természetesen a radicalismust abban az értelemben véve, hogy radicalis minden oly eljárás, mely meglevő dolgokat forgat fel, meglevő intézményeket alakít át. Ily értelemben a reactio is radicalis lehet; és ily értelemben beszélhetünk a kormány radicalis eljárásáról. (Helyeslés. Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) Azon okok közt, melyeket a kinevezési rendszer életbeléptetése mellett felhoznak, különösen kettő az, melyet gyakran hallottunk hangoztatni, mely előtérbe lép. Azt mondják ugyanis : szükséges a közigazgatási tisztviselők kinevezése azért, hogy az állameszme érvényesüljön, hogy az állami akarat végrehajtassék. Engedjék meg nekem, hogy egy kissé analysaljam azt a kérdést, mi is tulaj donképen az állami akarat, mert azt nem oly könnyű megállapítani. (Halljuk! Halljuk!) Az állam összetett fogalom, ennek akarata természetesen másként fog nyilvánulni az állam alkotmányának jellege szerint. Egy absolut államban a fejedelem akarata az állam akarata; alkotmányos államban az állam akarata az, a miben a fejedelem és a törvényhozás megegyez: tehát a törvény. Erre nézve nincs kétség. A törvény az állam akarata; de csak azt tekinthetjük az állam kétségbevonhatlan, bebizonyított akaratának. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha már most általános érvényű törvény végrehajtásáról van szó: akkor mondhatjuk azt, hogy az állam akarata érvényesüljön, a törvény a maga egészében végrehajtassék. A végrehajtás illeti rendszerünk szerint a felelős kormányt. De a törvény egyes intézkedéseinek az életviszonyokra való alkalmazásánál már másként