Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-537

174 687. országos ülés 1891. Julius 23-án, csütörtökön. állunk; ezt egy-két példával illustrálni fogom. (Halljuk! Halljuk !) Ha azt mondjuk, hogy van törvényünk reá, hogy például bizonyos esetekben katonai köte­lezettség alatt álló egyénnek kivételesen meg­adassák az engedély a házasulásra, ez törvény­ben lévén kifejezve, állami akarat. J)e hogy X-nek vagy Y-nak mely esetben adassék az meg, vagy tagadtassék meg, mi itt az állam akarata? Ki annak a megmondhatója? Itt nincs szó állami akaratról, itt kormányzati tényről van szó. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az én nézetem szerint a dolog így áll. Ezek azok a dolgok, melyek a közigaz gatás teendőinek legnagyobb részét képezik. Itt tehát azt mondani, hogy azért szükséges a ki­nevezési rendszer, hogy az állam akarata ér­vényesüljön, mikor nem arról van szó, hogy mi az állam akarata: szerintem téves eljárás. (He­lyeslés a szélsőbalon.) Mindezen esetekben a kor­mány akaratáról van szó és nem az állam aka­ratáról. (Igaz! ügy vart! a szélső baloldalon.) Ha a közigazgatást a központosítás elvének megfele­lően ágy rendezzük, hogy minden szál egy pontban fut össze, óriási mértékben növeljük a központi kormány hatalmát; (Helyeslés a szélső haloldalon.) és akkor az csak fictio, hogy mi az álb.m hatalmát növeljük: mert állam és kormány kettő és nem egy. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Tehát a kormány hatalmának növelése az, a mit e törvényjavaslat életbeléptetésével el fogunk érni. Ezt a ezélt különben nem is ta­gadják, ezt másodsorban be is vallják nyíltan. Vessük fel most a második kérdést, bogy van-e erre hazánkban szükség? Mert ha szükség van reá, meg kell fontolni, nem kell-e meg­tennünk ; ha pedig nincs reá szükség: akkor az egy lépés az alkotmányosság útjáról az absolu­tisinus felé. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt tartom, hogy erre semmi szükség nincs. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hasonlítsuk csak össze a múlt idők legabsolutabb feje delmeinek hatalmát a mai idők kormányai­nak hatalmával; és hogy ha ezt az összehason­lítást következetesen keresztülvíszszük: azon meggyőződésre jutunk, hogy a múlt idők leg­absolutabb fejedelmeinek hatalma nem volt ak kora, mint ma egy alkotmányos kormányé. (Igaz ! Ügy van! a szélső baloldalon.) XIV. Lajos, a ki azt mondta magáról: »Az állam én vagyok«, nem rendelkezett félannyi eszközzel saját aka­ratának végrehajtására, mint a mennyi eszköz ma egy alkotmányos kormánynak rendelkezésére áll, hogy akaratát végrehajtsa. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Jogilag korlátlan volt a múlt idők absolut fejedelmeinek hatalma, de tényleg számtalan korlát volt akaratuk érvényesítésénél, a mely korlátok ma elenyésznek. A közlekedési viszonyok fejletlensége, a nagyobb hadseregek élelmezésének nehézsége, számos technikai találmány hiánya, a melyekkel ma már rendelkezünk, oly óriási különbséget létesített a múlt idő és a jelen között, hogy azt mondhatjuk: ma egy alkotmányos minister több eszközzel bír akaratának végrehajtására, mint akár egy Rettenetes Iván orosz czár, akár egy XIV. Lajos. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Abban az időben egy-egy csapatot valamely helyre küldeni oly vállalat volt, a melyhez őszi időben nehéz volt hozzáfogni; ma egy távirati parancsra a csapatok egész raja, ezredek van­nak mozgósítva néhánynap alatt. Es ígyvan minden féle más tekintetben is. A távírók, vasutak, úgyszólván mindenhatóvá tették a kormányt, oly hatalmas eszközök. (Igaz! Úgy van! a szélső­balon.) Csak egyet vegyünk, t. ház. Melyik abso­lut fejedelem rendelkezett akkora hatalommal, hogy úgy befolyásolhatta volna a népnek gaz­dasági életét, mint ma egy alkotmányos közle­kedési minister, a ki tarifa-politikája által némely árúkat olcsóbbá tehet, vagy megdrágít­hatja azokat? (Igaz! Úgy van! a szélső balolda­lon.) Melyik absolut fejedelem volt képes arra, hogy a távolságokat eltörülje új vasúti díjszabás által ? És midőn a dolog természetes fejlődése ily óriási hatalmat ad a kormányok kezébe: nem kell-e nekünk ezen tényleges hatalmi tényezők fokozásával szemben jogi korlátokról gondos­kodnunk ? (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) A múltban jogilag volt korlátlan a feje­delmek hatalma; ma pedig tényleg majdnem korlátlan az alkotmányos kormányé is. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Tehát jogi korlátokra van szükség. Végigmelietünk, t. ház, a kormány tevé­kenységének minden körén, az egész vonalon és látni fogjuk, hogy nemcsak egyes ágára áll ez a kormányzatnak, hanem minden tekintetben így van ez. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A parlamentaris rendszer a dolog természeténél fogva a törvényhozás munkájának oly alakot adott, hogy ámbár fennáll a képviselőnek az initiativára vonatkozó joga, de jóformán soha­sem érvényesült. Nem tudok példát 1867. óta, hogy valamely törvényjavaslat nem a kormány által kezdeményeztetett volna, nem a kormány által nyújtatott volna be, hanem valamely kép­viselő által. Ez pedig igen nagy különbség. (Egy hang a sgélsőbalról: Benyújtottak egyesek, de nem fogadták el!) Nem fogadták el. Benyujtattak egyes javaslatok, de azok egyikéből sem lett törvény. Tehát úgy állnak a dolgok, hogy majdnem teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy a törvényhozás vezetése a kormány kezében van. (Igaz! Úgy van! a sxélsöbalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents