Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-530

530. országos ülés 1891. Julius 14-én, kedden. 11 ván kétségbe, nem jártak el elég rigorositással és serapuiositással; hogy a czímét nem állapították meg elég szabatosan. (Úgy vem! a szélső baloldalon) Ily körülmények közt a minimum, a mit kívánni lehet, az volna, hogy a czímet újabb és szabatosabb megállapítás végett vissza kell utasítani a közigazgatási bizottsághoz, hogy az a ezímet a törvényjavaslat tartalmának megfelelően szövegezze. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azok, a kik a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadták el, a kik perhorrescálják a kinevezési rendszert és a kik nem adják fel a reményt, hogy még lesz majd kibontakozás, a mely lehetővé fogja tenni, hogy az önkormányzat legalább a mai szűk körben fentartassék és hogy az az újkor követelményeinek, hazánk alkotmányának és történelmi fejlődésének is megfelelő irányban kifejtethessék: ma már nem helyezkedhetünk azon álláspontra, hogy nekünk mindegy az, hogy jói vagy rosszul lesz-e szövegezve a törvényjavaslat; (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert közérdeket képez, hogy minden törvény úgy szerkesztessék, hogy annak minden szakasza világos, szabatos, érthető legyen, hogy az ne mondjon se többet, se kevesebbet, mint a mennyit akar. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényjavaslat czímére is áll az, hogy annak nem szabad olyat mondani, a mi a javaslatban nincs {Ügy van! a szélső baloldalon.) éá a mi a javaslat irányelveivel és a benne rejlő tendentiával is homlokegyenest ellenkezik, (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hirdetik évek és évek óta, hogy az állami közigazgatás az egyedüli panacea, a mely az ország bajain segít; és mégis, midőn benyújtanak egy törvényjavaslatot, a melylyel a reformmunkát megkezdik, vájjon azt írják-e fölé: »a közigazgatás államosítása« ? Nem, hanem azt, hogy »a vármegyei közigazgatás rendezése«. Hiszen e czím ép úgy megillethetett volna egy egészen más alapelveken nyugvó, 1848-ban szerkesztett javaslatot; e czím megillethette volna az 1870-iki, az 1886-iki és mindazon törvényeket, a melyek ugyané tárgyban hozattak. Ha mi nyújtanánk be egy törvényjavaslatot, a melynél az önkormányzatot a maga teljességében vissza akarnók állítani, mi sem választhatnánk ennél jobb ezímet. (Úgy van! ügy van! a szélsőbalon.) Ez a czím tehát homályos, nem szabatos, nem egyez meg a törvényjavaslat tartalmával 8 ezért azt úgy, a mint szövegezve van, nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De mivel a törvényjavaslat a vármegyei közigazgatás rendezéséről szól, a kérdés ismét egész nagyságában lép elénk. (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg tehát a t. ház, hogy visszatekintsek az imént lefolyt általános vitára és egy-két megjegyzést tegyek a vármegyei közigazg rendszer ellen felhozott érvekre. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Mindenekelőtt az igen t. ministerelnök úrnak utóbbi beszédében a vármegyei rendszerre vonatkozólag tett, később ugyan rectincalt vagy ha úgy tetszik, bővebben kifejtett megjegyzésére kell észrevételemet megtennem. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az igen t. minister úr az általános vita berekesztésekor mondott beszédében a későbbi rectificatio figyelembevételével azt állította, hogy míg a vármegyei rendszer a maga teljességében fennállott és virágzott, addig Magyarország nem fejlődött annyit, mint a mennyit az utóbbi 23 — Ú év alatt fejlődött. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök úrnak még ezen helyesbített állítását sem fogadhatom el, sőt annak tökéletesen ellenkezőjét állítom. Igaz ugyan, hogy ennek bebizonyítására szükséges volna Magyarország történetének lapjain végig futni; azonban én e helyett csak egy-két vonást fogok a t. ház engedelmével idézni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Ha van valami, a mi kárt tett a vármegyei intézményben, úgy az kétségkívül az volt, hogy megengedem, jóhiszemüleg, jó intentioból, de mégis ferde felfogásból — a melynek következményei azután károsak voltak — a vármegyék ellen megindított mozgalomban a magyar történelmet igen különös módon magyarázták. Nem követelem én a történetírótól, hogy az objeeíivitásnak non plus ultráját képviselje, mert emberek vagyunk; de ha. a történetíró egy párthoz tartozik: valljon színt, vallja magát ama párt emberének és a történteket állítsa úgy oda, mint az ő felfogását, nem pedig úgy, mint egy absolut igazságot. (Helyeslés. Úgy van! a szélsőbalon.) Hallottunk a vármegyei rendszerre vonatkozólag elterjesztett bizonyos felfogást, mely abban culnönál, melyet az igen t. ministerelnök úr és utána még néhányan a »I)íi minorum gentium« közül osztanak. Remélem, hogy ezt a kifejezést nem fogják félremagyarázhatni, mert ott van a >dii« kifejezés. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nálunk ezen állításnak egyik következése az volt, hogy míg ezelőtt mindenki hirdette és hitte, hogy a vármegye a múltban nagy szolgálatokat tett a hazának, szolgálatokat egy bizonyos időben abban az értelemben véve, hogy megóvta a nemzetnek egységét annyiban, hogy midőn a török elfoglalt egy megyét, ez a megye, mert nem volt csak geographia fogalom, hanem mert élő organismus volt, a szomszéd megyében nyert életet. Például Pest vármegye a török hódoltság korában gyűléseit Füleken tartotta; és ha nem tévedek Hevesvármegye is .* ezt most kétségbe nem vonhatják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Minthogy pedig a vármegye élő organismus volt, az még az idegen invasio alatt is tovább élt és megóvta Magyarország