Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-537

SS7. országos ülés 1891. 1 ősség mindenkor kimondandó : azt mondta, hogy »nix.dájts«; (Derültség.) »Te megye sohasem ren­delted el a vizsgálatot; te minister sohasem vizs­gáltad meg a panaszokat« — az előbbi minis­tert érti, ezt ugyan nem mondja meg, de ez az értelme — >és a mikor ezek a szegény embe­rek 15 éven keresztül százszor panaszkodtak még a képviselőháznál is, oly gyalázatosak vol­tatok, hogy a vizsgálatot még sem rendeltétek el: én tehát a felelősséget nem mondom ki, da­czára annak, hogy a törvény rendeK.« Tehát a minister nemde becsületesen, szépen és nemesen járt el ezekben a dolgokban, a mikor azt mon­dotta: »Te megye perelj, te vagy a mulasztó, te vagy a bűnös, mert te nem teljesítetted a köteles ellenőrzést.« (Helyeslés a szélsőbalon. Fel­kiáltások jobb felől: Azért kell az államosítás! Zajos felkiáltások a szélsőbalon: Epén megfordítva!) BeÖthyÁkos: Az államosítás mellett is meg fog ez maradni! Olay Lajos: De, t. ház, a megye nem­csak az árvapénzek és községi vagyon kezelésé­ben exceliái; ilyen ez a megye a közigazgatás minden ágában. Hallották-e a híres bácsmegyei sorozásnak történetét 1 E sorozásoknál a visszaélések any­nyira mentek, hogy maga a volt főispán, Gromon Dezső államtitkár indíttatva érezte magát a so­rozás körüli visszaélések megszüntetésére a leg­szigorúbb vizsgálatot elrendelni. Minthogy azon­ban a sorozásnál csaknem az egész megye érde­kelve volt, magának a mindenható főispánnak sem sikerült két-három concret adatnál többet a fenyítő bírósághoz átadni. Pedig nyilvánvaló volt és mint nyilt dolgot beszélték a megyében, hogy egy-egy sorozás Bácsmegye polgárainak leg­alább egy millió forintba került. De beszélnek olyan sensatios dolgokat is, a melyek bizony Ázsiának is dicsőségére válnának. Állítólag a sorozásnál a közös cassából egy jegyző 3000 forintot kicsípett és azzal szaladni kezdett, de ügyes emberek utána szaladtuk, megfogták és a 3000 forintot visszahozták. (Derültség.) Folyt tehát a vizsgálat nagy erélylyel, do midőn a vizsgálat szálai már nagyon migasra kapaszkod­tak, a vizsgálatot egyszerre megszűntették. Ha ezek való tények — pedig ezeket a minis­terelnök űr nem fogja megczáfolhatni, mert ítéle­tileg adatokkal tudom bizonyítani — hogyan lehet az, hogy nem látta szükségesnek — akkor, midőn a minister szakközegei által is felvilágosíttatott és tőlük azon nyilatkozatot kapta, hogy az összes megyékben, az egész országban nincsen fele annyi piszok, mint a mennyi Bácsmegyében van — az epu­ratiot végrehajtani? (Halljuk! Halljuk! a szélső­balon.) Megmondom én az okát: oka ez eljárásnak a Tiszáékkal kötött átkos pactum, (Halljuk! Hall­KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVI. KÖTET. Julius 28.á n> csütörtökön. 169 juh! a szélsőbalon.) mert a nagy embereket nem meri bántani. Ezért ezt a megyét, mely a hatalmi kérdés erőszakolásában és a politikai tisztesség­telenségben túltesz Hontmegyén is, nem volt sza­bad bántani. (Mozgás jobb felől.) Bácsmegyében Gromon Dezső főispánsága előtt 17 ellenzéki és °2 kormánypárti képviselő volt. Erre Gromon Dezső főispán úr fogta magát, a mikor a restauratio ideje bekövetkezett, a tiszt­újítást egy napra elhalasztotta és az ellenzéki elveket valló tisztviselőkből csak azt candidálta, a ki reversalist adott és biztosította, hogy kor­mánypártivá lesz; a minek az lett a következmé­nye, hogy az előbbi arány épen megfordítva állt: ugyanis Bácsmegyéből 17 kormánypárti képviselő és két ellenzéki képviselő jött fel az országgyű­lésre, úgy, hogy ez aztán annyira ment, hogy me­rem állítani, határtalan az a nyomás, a melyet Bácsmegyében a választók meggyőződésére, lelki­ismeretére gyakoroltak. A tisztviselők ott ma mái­nem annyira közigazgatást csinálnak, mint inkább korteskednek és ha már néha egy-egy határoza­tot hoznak is, az mindig kortes-érdek czéljából és annak megfelelően hozatik. Elmélkedjék ezek fölött egy kissé aminister­elnök űr. Helfy Ignácz: Hogyan lesz majd, ha ki lesznek nevezve a tisztviselők ! Olay Lajos: És ha már látja, hogy azzal a pactummal, melyet Tisza Kálmánnal kötött, nem boldogulhat, hogy ennek következtében akarata ellenére még a közigazgatás ügyét sem kezel­heti lelkiismeretesen : legyen benne annyi akarat­erő, hogy bontsa fel azt a pactumot; vagy ha ezt tennie férfiúi szava nem engedi, hagyja ott állását. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Vegyen példát Szilágyi, Wekerle és Baross ministerek­ről, a kiknek javaslatait legtöbb esetben, mert a nemzeti érdekeknek megfelelők, még az ellen­zék is elfogadja. Hiszen jó útra térni soha­sem késő. (Tetszés a szélsőbalon.) Ezek után még csak egy dologgal kívánok foglalkozni s ez a »Nernzet«-nek, a szabadelvű párt orgánumának viselkedése a múltban és jelenben. (Halljuk ! Halljuk!) Foglalkozni kívá­nok e kérdéssel annak daczára, hogy Gajári igen t. képviselőtársam óvást emelt az ellen, hogy a házban a sajtóval szemben egyáltalán vitatkozni lehessen. Abban igaza van Gajári t. képviselőtársamnak s a t. ministerelnök úr­nak, ki ez iránt már régebben nyilatkozott, hogy a házban a sajtóval vitatkozni nem lehet. De bocsánatot kérek, a kritika még nem vita; (He­lyeslés a szélsőbalon.) és ha a parlament arra való, hogy a nemzet összes intézményeit, kor­mányzatát, a társadalmi intézményeket szabadon megbírálhassa: (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) valóban nem látom át, miért ne le­22

Next

/
Thumbnails
Contents