Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-536

164 536. országos ülés 1891. Julius 22-én, szerdán. hogy a fejedelem által megkötött békék a vármegyékben rendes úton és módon kihírdetteesenek és köztudomásra hozassanak. Nem folytatom tovább, t. ház, a régi törvények idézését. Az 1879: VIII. törvényezikkben a berlini szerződés szintén a törvénytárba beiktattatott. De a ministerelnök úr által adott válasz, hogy tudniillik ezen szövetségi szerződést nem hajlandó a házzal közölni, egyenesen beleütközik az 1867 : XII. törvényezikkbe, melynek 8. §. a következőket mondja: »Ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések mind két fél ministeri urnával egyetértésben és azok beleegyezése mellett a közös külügyin mister teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik miniaterium a saját törvényhozásával közli.« Már most mi a t. háznak véleménye? Ausztria-Magyarországnak NémeTörszággal és Olaszországgal kötött kölcsönös béke- és védelmi szövetségi szerződése nemzetközi szerződést képez-e, igen vagy nem? Alig hihetem, hogy akadjon az országban, a ki nem mondaná azt, hogy az nemzetközi szerződést képez. Az 1867: XII. töivényezikknek ezen rendelkezése nemcsak úgy véletlenségből került a törvénybe, mert annak eredete a következő: Midőn ezen törvényjavaslatnak, a melyből később az 1867 : XII. törvényczikk lett, tárgyalására a 65-ös bizottság kiküldetett, ez kiküldött magából egy 15 tagú albizottságot, a mely a törvényjavaslatot tárgyalta és megállapította. Az eredeti szövegben, a melyet a kormány benyújtott s a melyet a 15-ös bizottság tárgyalás alá vett, nem foglaltatott ezen rendelkezés; hanem a 15-ös albizottság tárgyalásának rendjén azt Gorove István — később minister — indítványozta ; indítványára az elfogadtatott a 15-ös albizotság által: így került a szakasz szövege a 65-ös bizottsághoz s így az országgyűlés elé. Bárki meggyőződhetik arról, hogy a tárgyalások rendjén a balközépen ülő férfiak csupán csak azt az aggodalmukat fejezték ki, nehogy ebből azt következtessék, mintha a keres kedelmi szerződések is közösügyet fognának képezni. De a kereskedelmi szerződések külön az 1867: XVI. törvényczikk 3. ij-ában vannak megjelölve. Már most kérdem, t. ház, a midőn itt nemzetközi szerződésekről van szó: azok alatt érthető-e más, mint tisztán azok a béke- és szövetségi szerződések, melyeket a nemzetek egymás közt egymás biztosítására és államaik biztonsága érdekében megkötnek? Ezen pont nemcsak azt jelenti, hogy Magyarország törvényhozásának joga van kérni, hogy ily szövetségi szerződés a parlament elé terjesztessék; ez a pont oly határozottan van fogalmazva, hogy eltekintve a parlament esetleges akaratától, mint törvény a ministert kötelezi, hogy a törvényhozással a megkötött nemzetközi szerződést közölje. (Úgy van! Úgy van a szélsőbalon.) Az osztrák törvényt is megtekintettem. Abban az van, hogyha az alkotmányosság akként kívánja meg, akkor közli a kormány az ily szerződéseket. Ott tehát feltételhez van ezen intézkedés kötve; nálunk feltétel nélkül van beiktatva. Az osztrák kormányra nézve a kötelezettség csak akkor áll fenn, ha ő az alkotmányosság elvei szerintvalónak tartja azt, hogy azt a nemzetközi szerződést bemutassa. Magyarországon ez nincs semmi feltételhez kötve: tehát a magyar kormánynak a szerződést be kell mutatnia. Nem lehetséges az, hogy midőn az 1867: XII. törvényczikk megalkotói Magyarországnak több jogot: egy kategorieus jogot és egyszersmind garantiat a nemzet számára külügyi befolyásban szereztek meg; hogy e kategorieus jogot mi a magyar törvényhozás feladjuk és azon felfogáshoz alkalmazkodjunk, mely a kevesebb jognak felel meg; azon felfogáshoz, mely az egész osztrák alkotmányosságon keresztül vonul. Hova jutna Magyarország kisebb erejével, de nagyobb óvatosságával, melyet a múltból merített és melyet a múltnak tanulságai alapján törvénykönyvébe iktatott, hogyha nálunk az erősebb és hatalmasabb és több garantiat követelő törvényhozási felfogás megszűnik és megtörik és az osztrák kisebb jogkörrel megelégedő parlamentáris felfogás terére sülyedünk? Nem, nekünk nem lehet ezt megengednünk és eltűrnünk; nekünk kérni, követelni kell az 1867: XII. törvényczikk 8. §. értelmében, hogy a kormány terjeszsze elénk azon nemzetközi szerződést, melyben a védelmi és békeszövetség megköttetett. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De erre azt fogják mondani bizonyosan, hogy ezek alatt a nemzetközi szerződések alatt a kereskedelmi szerződések értetnek. A vámszövetségről szóló 1867: XVI. törvényczikk 3. §-a azt mondja: »Ilyennemtí újabb szerződésekre nézve az alkudozás és szerződés megkötése, mindkét törvényhozó test alkotmányos jóváhagyásának fentartása mellett, csak a külügyminister által történik, azon niegállapo-