Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-536

58«. országos tllés 1891. ,f«lÍ08 22-én, ssterdán 163 gránátosnak csontjait sem kész feláldozni Bulgária érdekeiért. Már pedig Ausztria és Magyarországnak eminens érdekéül ismerem és tartom azt, hogy a keleten levő apróbb államok önállósága megóvassék és megvédelmeztessék; és hogy e politika nemcsak úgy enyhe módon, úgy leplezve és takargatva, bizonyos politikai szemérmetességgel folytattassék, hanem határozottsággal és nyíltsággal, mert Magyarország nemzeti fenmaradása azon feltételhez van kötve, hogy ezen apró fajok egy nagyhatalom által fel ne emésztessenek, meit különben mi kis faj, a nagy rece-oknak egyesülése közepette nem lennénk képesek állani és nemzeti létünket megvédelmezni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. De ha, t. ház, a régi szerződés megújíttatott, akkor kellett volna, hogy a mi kormányférfiaink és politikusaink oda hassanak, hogy azon eshetőségre, melynek tekintetében a múltban kötött szerződésben kellő provisio nem látszott lenni és a közzétett czikkelyekben nem foglaltatott: jövőben a kellő garantia megadassék ; mert már az is elviselhetetlen, hogy évtizedeken keresztül a Balkán félszigeten levő állapotok törvényteleneknek ismertessenek el és ne legyen báTörsága egyetlenegy nagyhatalomnak is — ezt csak egy nagyhatalom ellenzi még — azon állapotok törvényességének elismerésére és a törvényes rend megszilárdulására alkalmat nyújtani ; hanem minden lázongási törekvéseknek, minden bérencz, szolgálatra kész egyénnek alkalom és mód nyujtatik arra, hogy a törvényesnek el nem ismert, ott az ország törvényei szerint ugyan fennálló, de nemzetközileg törvényesnek el nem ismert rend felbolygatására akár azon állam keretében, akár pedig a szomszéd államok területéről merényletek intéztessenek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, nem akarok tovább a nemzetközi politikával foglalkozni; nem akarok ezen kérdésnek bővebb tárgyalásába bocsátkozni; egyszerűen csak azt jegyzem mé<>; meg; hogyha NémeTörszág azt akarja, hogy a német szövetségnek Magyarországon az a népszerűsége, a inelylyel eddig bírt, továbbra, is fenmaradjon: igyekeznie kell Magyarországot respeetálni és Magyarország állami rendjét saját körében szintén resoectáltatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert azok a folytonos támadások, melyek a magyar nemzet ellen épen NémeTörszág converSativ köreiből intéztetnek és gyakran a kormányhoz közel álló sajtó csatornáin ránk irányíttatnak, legkevésbbé alkalmasak arra, hogy Magyarországban a német szövetség iránti rokonszenvet fejlesszék és támogassák. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Igyekezzék NémeTörszág odahaza német lenni; de engedje meg, hogy viszont Magyarország idehaza magyar legyen, (Igaz! Úgy van! HeJyeslés a szélső baloldalon.) Igyekezzék mint szövetséges német politikát folytatni ; de ne lépjen fel úgy, mint a Magyarországban élő németek protecíora és védelmezője. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ellenkező esetben gyanú támad minden magyar ember keblében, hogy ezen szövetségesünk későbbi időre speculál: és elő akarja készíteni német szellemben Germania számára a dunai tartományokat, hogy azok majd egykoron, miként a túlzó németek hirdetik, bekebeleztessenek a, német birodalomba. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Őszinte és nyilt eljárást kövessünk. Ha mi NémeTörszág belügyeibe nem avatkozunk ; ha mi Lengyelország és Elszász védelmére nem kelünk: megvárjuk és megköveteljük, hogy ő mint szövetségesünk,— ha igazán az akar maradni, — Magyarországot engedje magyarnak lenni s idegen népfajok protectoráúl ne lépjen fel. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A ministerelnök úr válaszának van egy másik pontja, mely szerint a kormány ezen szövetségi szerződést, melyhez Olaszország is hozzájárult, nem hajlandó a képviselőház elé terjeszteni. T. ház! En interpellatiómban azt is kérdeztem, hogy szándékozik-e a szóban levő szerződést törvénytárunkba beczikhelyeztetni ? Ha végig tekintek Magyarország törvénykönyvében, úgy találom, hogy mind a kettőre igen sok eset van. Esetek vannak, a hol békék és szövetségek a magyar Corpus Jurisban beiktattattak; esetek, a midőn nem iktattattak be, de a törvényhozás elé terjesztettek. Az 1595: LVI. tcz. tartalmazza azon békét és szövetséget—ismétlem: szövetséget — a melyet Prágában kötöttek Ausztria császára és Magyarországnak királya Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem. Az 1596-ik LX. tcz. szerint frigy köttetik a lengyelekkel, a melyben a magyar országos rendek kijelentik, hogy jövőre is a lengyelekkel másként, mint a magyar országgyűlés tudta és beleegyezése mellett, frigy ne köttessék. Az 1606-ban Rudolf és Mehemed sultán közt a. zsitvatoroki béke- és szövetségkötés megköttetvén, az az ország törvényeibe beiktattatott. Az 1608. évben II. Mátyás alatt törvény alkottatik, melyben az van foglalva, hogy a fejedelem a békét tartsa meg és hogy az ország tudomása és beleegyezése nélkül háborút ne indítson. 1609-ben Ausztria és Morvaország Magyarország királyával szövetségre lép| nek, mely a mi törvénykönyvünkbe beiktattatik. Az 1644 iki V. tcz. — az úgynevezett linczi békekötés, valamint a 20-dik, a melyek mindegyike Rákóczi György, erdélyi fejedelemmel köttetett — béke és szövetségi kötések lévén, a magyar törvénytárba mint törvények beiktattattak. Az 1681: IV. tcz. 2. §-a pedig azt tartalmazza, 21*