Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-536

5Sfi. országos ülés 18M- julins 22-én, szerdán. 157 a parlamentet és általa az egész nemzetet. Ez időtől fogva ez így ment egészen a mai napig; míg végre odajutottak, hogy egész nyugodtan azt kívánják most a nemzettől, hogy mondjon le önként azon jogáról, hogy saját ügyeit önmaga intézze. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Nem oly csekély dolog ez, t. uraim, mint a minőnek önök fel akarják tűutetni. A magyar alkotmánynak egyik alapja, sarkköve, abban az elvben van kifejezve, melyet őseink, habár latinul, milliószor és milliószor ismételtek : »nil de nobis, sine nobis« ; semmit rólunk nélkülünk. Ez képezte alapját a mi vármegyéinknek: ezért nem tartották elegendőnek, hogy a vármegyék Saját ügyeiket maguk igazgassák; hanem megkövetelte a nemzet a maga számára azt is, hogy részt yegyen magában a törvények végrehajtásában is. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A 3. §. indokolásánál a t. ministerelnök úr egész nyíltsággal azt mondja — legalább formailag neki kell, hogy tulajdonítsuk, hogy a kinevezett tisztviselők nemcsak az állami közigazgatást, hanem az önkormányzat körébe eső teendőket is végzik — azt mondja: »E szakasz j kifolyása a rendszer-változásnak. Jelenleg a törvényhatósági közegek látják el átruházott jogkörben az állami igazgatás feladatait; ezután az állami közegek fogják az önkormányzati testületek határozatait egyéni felelősség mellett végrehajtani.« Csak egy piczike csere az egész. Ez magyarra fordítva más szóval annyit tesz, hogy a t. kormány azt mondja a megyéknek: eddig tudniillik ti voltatok az urak és mi voltunk szolgáitok; ezentúl megfordítva lesz: mi leszünk az urak és ti lesztek a mi szolgáink. Egyéb különbség nines. Azt mondják, hogy ezen intézkedés igazi ezélja az, hogy a kormány hatalma erősíttessék, mert a nemzetnek erős kormányra van szüksége. T. ház ! Ezzel szemben azt mondom, hogy erre tulajdonképen mi törekszünk, csak más alakban : mi nem a kormányt, hanem a magyar államot akarjuk megerősíteni. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Meg akarjuk pedig erősíteni az által, hogy előbb a nemzet, a társadalom erősíttessék meg, fent&rtván számára azt a szervezetet, amelynél fogva ő maga résztvesz az állam tevékenységéin en. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Abban rejlik a mi történeti vármegyeinknek ereje; s ez által voltak képesek oly nagy szolgálatokat tenni a hazának, a melyeket önök sem voltak képesek a vita folyamán megtagadni. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Mert hiszen csakis addig érdeklődik az ember valamely ügy iránt, a míg arra befolyást gyakorolhat. {Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) És az érdeklődés szüli megint az áldozatkészséget. Ha önök fenn akarják tartani nemzetünkben azt az áldozatkészséget, a melylyel évszázadokon keresztül a legnehezebb körülmények közt sikerült ezt az országot megtartani: akkor igyekezniük kell nemcsak el nem nyomni, hanem fokozni benne a közügyek iránti érdeklődést. És gondolják-e, hogy ezt a czélt elérhetik, a mikor a megyét úgyszólván egészen kilökik a tevékenységi körből ; a mikor még saját szűkre szabott körében is csak azt engedik meg neki, hogy határozato(

kat hozzon, a végrehajtást pedig eszközöljék olyanok, a kik neki nem felelősek. Mit ér az a felelősség annak, a ki semmiféle eszközzel és móddal arra nem bír, hogy az illetőt felelősségre vonja, hogy éreztesse vele felelősségének súlyát? (Igaz! Úgy van! a szélső haluldcdon.) T. ház! Megígértem, hogy kizárólag ezen pontra szorítkozom. Ismétlésekbe nem akarván esni, áttérek azon másik pontra, melyet bevezetőleg bátor voltam jelezni: tudniillik, hogy röviden előadjam, miként fogom én föl jelen szomorú parlamenti helyzetünket, a melyet kétségtelenül nem mi, hanem a t, kormányelnök úr idézett elő. (Halljuk! Halljuk !) Minálunk, t. káz, már régi idő óta meghonosodott egy kifejezés, a melyet más országban soha sem hallottam és nem is olvastam. Pártokról beszélve, sokszor osztályozzák azokat kormányképesség szerint. Azt mondják: ez a párt kormány képes; a másik párt nem kormányképes. Én úgy hiszem, hogy ott, a hol igazi alkotmányosság van, ennek a kifejezésnek értelme nincs, nem lehet. Kormányképtelen minden párt, mely kisebbségben van ; és kormányképes minden párt abban a perczben, a midőn többségre tesz szert. Hanem igenis van értelme e kifejezésnek akkor, ha egyes férfiakról, egyes pártvezérekről vagy általában politikusokról beszélünk. És e tekintetben engedjen meg a t. ministerelnök úr, ha egész őszintén, de meggyőződésem szerint a teljes igazságnak megfelelően constatálom, hogy ő ez alkalommal ismételve bebizonyította kormányképtelenségét, legalább is parlamenti kormányképtelenségét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Elhiszem, hogy absolut királyságban igen jó miuister válhatnék belőle; de hogy a parlament vezetésében valami nagy tapintata volna: azt eddig be nem bizonyította.; ellenkezőjét — íájdaíom — igen. (Úgy van! a széhö halóidálon.) Bámulatos, hogy ilyen rövid idő alatt mennyi és mily sokféle hibát tudott egymásra halmozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Mindjárt a kiinduló pontja olyan, hogy azt hiszem, alig van államférfiú — beleszámítva azokat is, a kik már ministerek voltak és még inkább azokat, a kik a ministerségre hivatással bírnak — a ki elkövethette volna azt a hibát, hogy beterjeszszen egy rendkívül fontos tör-