Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-536

156 536. országos ttlés 1891. július 22-én, síerflán, az utolsó előtti választásoknál is ezzel a zászlóval ment az ország színe elé. És mivel felelt erre a nemzet? Csak tényt constatáiok — felelt azzal, hogy azt a pártot, mely ezzel a zászlóval ment a választó-közönség elé, választásrólválasztásra kisebb és kisebb számban küldte a képviselőházba. Ha tehát ezzel valamit bizonyít a nemzet, csak azt bizonyította, hogy nem akarja a parlamentben többségre juttatni azt a pártot, mely a közigazgatás államosítását tűzte ki czéljáúl. (Úgy van! Ugy van! Tetszés a szélső hátoldalon.) ilyen ténynyel szemben mondja a t. minister ár, hogy az ország közvéleménye mellette van. De még tovább megyek, t. ház. (Halljuk! szélsőbal felöl.) A t. kormánynak saját pártjából kiváltak olyan férfiak, a kiknek súlyát, azt hiszem, maga a t. ministerelnök űr sem fogja kétségbe vonni. Köztudomású, hogy e férfiak egyenesen azért léptek ki, mert éhükkel és meggyőződésükkel ellenkezett, hogy e törvényjavaslatot magukévá tegyék, Egyfelől tehát volt az országban nyilatkozat; de ez a nyilatkozat semmiképen sem szól önök mellett. (Úgy van! szélsőbal felöl.) S másfelől saját pártjukban volt egy fractio, a mely elég fontosnak tartotta e tényt arra, hogy kiváljék egy olyan pártból, a melyhez hosszú évek óta tartozott. Hogy vannak-e még most is, vagy nincsenek, nem tudom; de nincs kizárva; sőt szerintem bizonyosan vannak még ez idő szerint is olyanok, a kik a kinevezési rendszer üdvösségéről sehogy sincsenek meggyőződve, de az ő felfogásuk szerint ez még sem bír oly nagyfontossággal, hogy csupán emiatt a pártból kilépjenek. (Mozgás jőbbfelöl.) Ennyit akartam megjegyezni a közvéleményre nézve. És itt ki kell terjeszkednem arra is, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy a t. minister úr hivatkozott a megyékre is. Erre igen frappáns választ adott Horváth Ádám t. képviselőtársam, midőn nem obstructionalis vágyból, hanem parlamenti szükségből felolvasott néhány érdekes passust azon megyék felirataiból, melyek a kinevezési rendszerrel megtudnának barátkozni, de a melyek megmondták azt i«, hogy milyen feltételek alatt. Vájjon hajlandó a t. ministerelnök úr azon általuk kijelölt feltételeket teljesíteni? Eddig úgy látom, hogy e feltételek mindegyikére »nem«-et mondott. Hiányozván tehát a feltételek: természetszerűleg elesik azon megyék támogatása is (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E mellett a t. ministerelnök úr elfelejtette számba venni a majdnem 700-ra rugó kérvényt, mely minden feltétel nélkül 8 határozottan a törvényjavaslat ellen nyilatkozott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy másik dolog, a mire— daczára annak, hogy úgy én, mint számosan elvtársaim közííl törvényekkel s idézetekkel kimutattuk, hogy nem úgy van — folytonosan hivatkoznak: a kor szelleme És itt bocsáttatott kérek Grajári Ödön képviselő úrtól, ha még egyszer idézem a »Nemzet«-et, mely a szélső baloldalról írva azt mondja : »A kor szellemével tartósan nem daczolhat, tehát a választási rendszer megszüntetését meg nem akadályozhatja-*. Ebből az következnék, hogy az, a ki a választási rendszert fenn akarja tartani, ellentétben van a kor szellemével. Engedelmet kérek, de mikor mindenki tudja s mikor még fel is olvastam a magammal hozott törvényezikkeket, hogy Anglia, Francziaország, a többi államok egymás után kisebb-nagyobb mértékben elhagyják a kinevezési rendszert, hogy a választási rendszerhez közeledjenek; mikor még az absolut porosz királyság is folyton ez irányban halad, azt hiszem, hogyha a korszellem követelményeiről beszélünk: akkor nem lehet tagadni, hogy a kor szelleme a kinevezési rendszer elhagyása s a választási rendszer felkarolása mellett van. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És hogy végre valahára véget vessek a külföldet illetőleg a sok idézésnek, arra, kérem azon t. képviselő urakat, kik annyiszor szoktak, habár nem alaposan, külföldi példákra hivatkozni: hogy legyenek szívesek egyetlen egy példát, bármely külföldi törvényhozásból is idézni arra nézve, hogy létezett vagy létezik-e széles e világon oly ország, a mely eddig a választási rendszer jogát élvezvén, azt törvényhozása útján önként elhagyta azért, hogy ezen jogot kizárólag a kormány kezébe tegye le ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es ha csakugyan volna is arra példa, a mint hogy nincs, hogy a modern államok a kinevezési rendszerhez ragaszkodnak, ez még nem szólana ellenünk; mert egy állam sincs azon kedvező helyzetben, melyben ez idő szerint Magyarország van, a mely évszázadokon át élvezte a közigazgatási tisztviselők megválasztásának jogát. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Valóban különös, hogy midőn egy ily rendkívül fontos jogról való lemondásról van szó, akkor önök a demokratia nevében beszélnek ; pedig a demokratiának az egész világon az a törekvése s feladata, hogy a nép jogokat kiterjeszteni igyekezzék, nem pedig az, hogy ezeket megszorítsa ; mert minden túlzás nélkül állítható, a mit többen ez oldalról állítottak : hogy a mi törvényhozásunk hosszú évek óta egyebet sem tesz, mint azt, hogy folyton megszorítja vagy a magyar állam, vagy a polgárok egy-egy jogát. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kezdette ezt mindjárt azzal, hogy kitöröltek az 1848-iki törvényből a 6. §-t, a mely biztosította a nemzet számára, azt, hogy megszavazott költségvetés nélkül az országgyűlést feloszlatni nem szabad. Ezzel megfosztották egy fontos jogától magát