Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-536
154 58fí. országos illés 1891. Julius 22 én, szerdín. Most, midőn az a férfiú, a kinek érdekében én közbeszóltam, Radó Kálmán úr abból a pocsolyából, a melybe az igen t képviselő úr őt herántími szándékozott, v.z ország színe előtt teljesen tisztán lépett ki, (Úgy van\ Úgy van! a jobbo ] dalon.) a miről minden becsületes ember meg is volt győződve: (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) meg fogja a t. ház engedni, hogy én is elégtételt veszek magamunk azért, mert magamat megbüntettem. (Halljuk! Bálijuk! jobb feli. Zaj a szélsőbalon.) Említettem múltkor, hogy elkeseredésemben tettem azt a közbeszólást, mert itt az igen t. képviselő úr hangzatos phrasisokkal a köztisztviselőt és a köztisztviselői kart, a melynek azt megelőzőleg én is tagja voltam, becsmérlő kifejezésekkel illette. (Halljuk! Halljuk! jobb felől) Méltóztassanak megengedni, a becsület egy oly magántulajdon, a melyet senki sincs jogosítva indokolatlanul megtámadni. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a szélsőbalon. Halljak! Halljuk!) A. köztisztviselői karnak becsüseié pedig az országnak oly féltett drága kincse, melyet épen ezen testületnek becsületbeli kötelessége nem indokolatlanul megtámadni, hanem mindenkivel szemben megvédelmezni. Ebbeli elkeseredettségemben tettem közbeszólásomat. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Én a t. képviselő urakat, mikor igazságot mondanak egész nyugodtan meghallgatom; azt hiszem tehát, hogy viszont követeihetem én is, hogy ugyanily higgadtsággal és nyugodtsággal hallgassanak meg engem is. (Helyeslés jobb felől.) Epén azért, midőn újabban is kijelentem, hogy mint a múltkor is sajnáltam, most is sajnálom, hogy a parlament méltóságával meg nem egyező nyilatkozatot tettem; de legalább meggyőződött a t. ház arrói, hogy felszólalásom jogosult volt s hogy az a köztisztviselői kar és e köztisztviselői karnak egyik kiváló alakja méltó arra a megvédelmezésre, a melyben őt részesíteni szándékoltam (Úgy van! a jobboldalon.) Végííl legyen szabad még Ugron Gábor t. képviselő úrnak azon alkalommal tett - teljes mértékben elismerem — igen elmés megjegyzésére, szintén egy megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Hogy tartozik ez ide?) Azt mondta a t. képviselő úr, hogy a szíízbeszéd nagyon jól sikerült. Meglehet, hogy nem sikerült, de hogy sikere volt: ezt, azt hiszem, bizonyltja az igen t. ház is. (Helyeslés jobb felől. Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Az előttem szólt t. képviselő ár reám hivatkozott. Én ezzel szemben igen röviden fogok nyilatkozni. (Mozgás jobb felől. Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr talán a szíízbeszéd izgalmainak közepette elfeledte azt, hogy midőn Eötvös Károly képviselő úr beszédébe közbeszólt, akkor a »Pester Lloyd«-ról volt szó és nem Radó Kálmán főispán úrról. (Úgy van! a szélső baloldalon) Hiába akarja tehát a képviselő úr Radó Kálmán főispán urat megvédelmezni, mert az nem szorult sem a képviselő úr védelmére, sem pedig az én vedel memre és így kár volt visszaélni a ház türelmével. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl.) Elnök: E tárgyban határozathozatalának szükségessége nem forogván fenn, következik a törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, jelesen pedig az első fejezet czíme. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Elnök: Az első fejezet czíme ellen észrevétel nem lévén, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatott. Következik az első szakasz. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa az 1. §-t. Felkiáltások a szélső baloldalon: Kérünk öt pereznyi szünetet!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. {Helyeslés.) (Szünet után.) Elnök : Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Az első szakaszhoz első szónokúi ki következik? Madarász József jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz. T. képviselőház! (Halljuk! Halijuk!) Ez a szakasz az, mely az egész törvényjavaslatnak lelkét és bátran mondhatom, (Halljuk! Halljuk!) a t. kormánynak egész és talán egyetlen ezé Íj át magábnn foglalja, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mennyiben ez a szakasz szól a megyei tisztviselőknek kinevezéséről. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Remélem, hogy maga az igen t. ministerelnök úr is be fogja látni, hogy minden obstructionalis intentio nélkül ezen szakasznál nemcsak jogunk, de kötelességünk felszólalni; {Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy kötelességünk — a mennyire csak lehet — újból röviden kifejezni aggodalmainkat vagy helyesebben: felszólítani még az utolsó perezben a t. kormányt és a t. túloldalt, hogy szíveskedjék fontolóra venni azon érveket, melyeket eddig már előadtunk; és engedjen időt magának a háznak és az országnak e fontos, életbevágó kérdésnek újból való átgondolására. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Remélem, hogy az igen t. ministerelnök úr akkor sem fog engem házszabályainknak 155. §-ári emlékeztetni, ha beszédem folyamán egy-
