Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-535

í 30 58S. országos fllés 1891. Julius 21-én, kedden. r derültség. Halljuk! Halljuk szélső balfelöl.) így kezdődik (olvassa) : »Miután önöknek múlt hó 27 én tartott értekezletében a képviselőjelöltséget elfogadtam, szükségesnek találom politikai nézetemet röviden körvonalozni. A mit 1868. jul. 1-én a »Beregmegyei ellenzéki kör« szervezése alkalmával aláírtam, a mellett vagyok most is, tudniillik a 1867. évi kiegyezést kielégítőnek nem tartom s oda törekszem, hogy Magyarország teljesen független állam legyen, hadügyével, külügyével, szóval az állami élet összes kormányzati szakmájával maga önállóan rendelkezzék.« Már most, t. ház, arra vonatkozólag, hogy azt mondja a képviselő úr, hogy a tisztikart ingyenélőnek tartottam, szintén felolvasok majd a programmból egy citátumot; de először elmondom azt, a mit elmondtam akárhányszor a választásoknál s elmondum itt is, hogy én Magyarországot sokkal boldogabbnak látnám akkor, ha kevesebb hivatalnoka és több pénze volna, mint így, hogy több hivatalnoka, de kevés pénze van. (Úgy van! a széUőbalon.) És egészen őszintén meg szoktam mondani azt is, hogy Magyarországot sokkal boldogabbnak tartottam akkor, midőn egy főszolgabíró elment egy községbe s egy délután néhány óra alatt harmincz tyúkpert elintézett. Most arra a tyúkperre, ha az igazságát keresi valaki, kell két 50 kros bélyeg, öt forint ügyvédi díj, el kell járni kétszer-háromszor a járásbírósághoz, belekerül a mulatság másfél esztendőbe és 15—20 frt költségbe és végre az igazságkeresőnek se tyúkja, se igazsága nincsen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Példaképen hozom fel, hogy például én magam a szegény állapotomban tisztességesen megélek, de ha teszem fel gróf Károlyi Istvánt, gróf Andrássy Gyulát, Dessewfyt, vagy Esterházyt akarnám utánozni s tartok Kammerdienert, directort, ispánt, kasznárt, komornát, komornyikot, két-három ecquipage-t a magam részére, hármat a gyermekeim részére, hármat a feleségem részére, (Derültség a szélső baloldalon.) egy esztendő múlva szépen kieequipiroznám magamat. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Ezt okos ember nem teszi, mert okos ember annyit költ, a mennyi a zsebéből telik, A milyen költséges apparátust ez a törvényjavaslat be akar hozni, azt Angliában, vagy NémeTörszágban megbírják; de én Magyarországot sem oly gazdagnak, sem oly nagynak nem tartom, hogy ily borzasztó bureaukratismust, hivatalnoki hadsereget fentartani bírjon. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt mondottam, mondom és mondani fogom, (Helyeslés a szélsőbalon.) mert ez meggyődésem. És én inkább szeretném azt, hogy Magyarország tartson annyi tisztviselőt, a menynyi tiszteségesen és becsületesen megélhet, hogy nyugodtan dolgozhassék ; mintha félannyi fizetéssel háromszor annyi tisztviselőt tartana, a kinek sem kedve nem lenne dolgozni, sem pedig megélni nem tud és lehetetlenség követelni, hogy a mit neki adnának, azt el ne vegye. És hogy t. képviselőtársam, Gulácsy Dezső is mennyiben quadrál állításommal, azt bebizonyítom saját sza T:űval. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Az állami beligazgatás s abban az igazságszolgáltatás is egyszerüsíttessék, a tételes törvények megtartására nemcsak a magán polgárok, hanem hatósági közegek is kötelezve legyenek. — A megyei önkormányzatot nemcsak fentartani, de meggyőződésem szerint az állami szervezetnek biztos alapjakép tevékenységi körét tágítani igyekszem, mert sok visszás állapot létokát abban vélem felismerhetőnek, hogy hazánk ősi, a népélet szokásaival összeforrt intézményei eltörültettek s az újítások nem a közélet fejlődésének megfelelően létesültek, hanem sokszor azzal homlokegyenenest ellenkezve létesíttettek.« (Derültség a szélsőbalon.) Ehhez már nem kell magyarázat. Én a magam részéről (Halljuk! Halljuk!) a czímmel is, meg Gulácsy Dezső képviselő úrral is végeztem s a czímre nézve azon következtetésre jutottam, hogy a megyéket, különösen három megyét bűnösnek tartok s csalódtam bennük akkor, mikor oly embereket választottak meg alispánnak és főügyészeknek, mint az államtitkár, az előadó és Gulácsy Dezső képviselő urakat. Itt már tévedett és csalódott az a megye, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert ezek megválasztásával valósággal kigyót melengetett keblében, meri azt a bizalmat, a melyet beléjük helyeztek, másként kellett volna megérdemelniük s nem úgy, hogy a megyét kiforgassák minden eredetiségéből s ráhúzzanak egy ócska némot frakkot, a melyben, hogy jól néznek-e ki, vagy sem, reá sem ügyelnek. Ez nagy hibája volt a vármeíryének ; de én daczára e hibának, sokkal nagyobb municipalista vagyok, sokkal jobban ragaszkodom a vármegyéhez, minthogy egy ily hibáért, bűnért elítéljem ; mert hiszem, hogy jövőre helyrehozza e hibáját és jobban meg fogja válogatni embereit: azért nem fogadom el a törvényjavaslat czímét, hanem hozzájárulok b. Prónay Dezső hatátozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József jegyző: Horváth Ádám ! Horváth Ádám: T. ház! Azon törvényjavaslatnak, a mely most a képviselőház tárgyalása alatt áll, eredeti czíme ez volt: »A közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben*. (Halljuk ! Halljuk!) Ezen czímet a képviselőház közigazgatási bizottsága következő