Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-535

585. orsüágos ülés 1891. jnlins 31-én, kedden. 125 teszem fel egy 15 éves körtefája volna és mikor termőre válna, látná azt, hogy az a körtefa sem nem terem olyan nemes, olyan ízletes gyümölcsöt, mint a minő úgy az ő ízlésének, mint a fa korának megfelelne: én az ö helyében azt tenném, hogy a saját ízlésem szerint abból a faj gyümölcsből, a mely nekem legjobban tetszik, beoltanám annak a körtefának az első évben a tetejét, a második évben a közepét és a harmadik évben beoltanám, benemesíteném az alját; és már akkor, mikor a harmadik részét, az alját nemesíteném be, körülbelül élvezném a tetején a gyümölcstermést; de mindenesetre elérném azt, hogy 4—5 év múlva nekem az a gyümölcsfa oly gyümölcsöt teremne, a mely az ízlésemnek a legjobban megfelel. A t. államtitkár úr pedig úgy veszem észre, hogy azon kezdené a dolgot, hogy azt a fát, a melyéét 15 esztendeig nevelt, kivágná és természetes dolog, annak helyébe hozatna ismét másikat és várna megint 15 esztendeig, hogy lássa, érdemes volt-e meghozatni; s akkor megint kivágná azt és megint ültetne másikat: úgy, hogy soha, de soha nem jönne abba a helyzetbe, hogy neki valaha egy fa csak egy kosár gyümölcsöt is teremne. (Úgy van! a szélsőbalon.) No, t. ház, ha annak a vái megyének, a melyet annyira elítélt különösen az államtitkár úr, minden egyes ágát beoltanék a kor követelményei és igényei szerint: az a vármegye megfelelne a maga kötelességének és pár esztendő múlva abban a helyzetben lennénk, hogy már élvezuők azokat a gyümölcsöket ós azoknak a reformoknak a hasznát, a mit ma nem élvezhetünk; holott így megtörténhetik, hogy daczára annak, hogy ebben az áldott jó földben, a mely megtermi a 82 kilós búzát is, megfogamzik ez a javaslat is, de hogy milyen termés fog abból teremni, majd 15 esztendő múlva látjuk meg, a mikor majd félre kell dobni; akkor látjuk majd meg, hogy munkájának eredménye vaczkor, hogy munkája haszontalan munka volt. (Úgy van! a szélsőbalon.) És másodszor, t. ház, én valósággal nem hittem, hogy a t. államtitkár úr oly nagylelkű tud lenni úgy irántunk, mint a nemzet iránt. Csak méltóztassanak meghallgatni beszédének azt a részét, a mikor azt mondja: »Osakhogy, t. ház, a vármegyének teljes önkormányzat is van adva, mert phylantropicus, culturalis, humanisticus kérdésekben nemcsak határoz, hanem jogosult is egyúttal határozatait saját közegeivel végrehajtani. A baj csak abban van, hogy a t. ellenzék és általában a közönség azokat az ügyeket, a melyekért például az angol ember lángol, tulajdonképen számba sem veszi; holott cultttralis, phyllanthropicus és humanisticus kérdések az én gondolkodásom szerint sokkal szebb feladatok, mint az erdei kihágások stb.« i Erre, t. ház, nekem csak az a megjegyzésem, (Halljuk!) hogy ha a t. államtitkár úr nem Beöthy Ákos t. képviselőtársamat küldené ki a közönség körébe, hogy tájékozást szerezzen, h.mem maga menne el a közönség közé: akkor ott, különösen egy pár év múlva, gyűnyöríí tapasztalatokat fog tenni. Látni fogja, hogy megindulnak az állami végrehajtások és hajtják be először az egyenes adót, azután, a mi ennél rosszabb, az illetékeket; azután Magyarország abban a speciális helyzetben van, hogy itt, ha például lejár a váltóm és nem tudom fizetni, rám vetnek 20 forint illetéket; mint hogy ha beteg vagyok, eljönne hozzám a doktor és mert hektikán vagyok, megköpülyöz és azután eljön a másik, az meg eret vág rajtam. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) Ilyen furcsa intézmény az, hogyha a szegény ember nem tud fizetni, ráadásul 5 forint óvatolási költséget és még illetéket is vetnek ki rá. Azután jön a belviz csatorna, azután az ármentesítési költség és végre a községi pótadó; mert daczára annak, hogy az egyenes adókat felemelték már, a mennyire csak lehet; még- a községi bíráskodás által a publicum nyakába varrták ezt a költséget ; úgy, hogy vannak birtokosok, a kik 4— 500 forint pótadót fizetnek, a nélkül, hogy csak egyszer is szükségük volna évenkint a falusi bíró ítéletére. Es azután jönnek még a bírósági végrehajtók, mert az embernek privát adóssága is van s azok elviszik azt, a mit az állami végrehajtók még meghagytak ; (Úgy van! a szélső baloldalon.) úgy hogy a magyar ember úgy vau, mint őszszel a fa, melyet 2 — 3 dér megcsípett, hogy minden levele lehullott és kopaszon áll. És akkor a t. államtitkár úr ezekre a szegény emberekre, a magyar nemzetre apellál, hogy ez tartsa fenn ezeket a phylantropicus, humanisticus és culturalis intézményeket. E^ akkor, midőn az állam a legnagyobb erőfeszítéssel elérte azt, hogy a deficit megszűnt; sőt azt mondják, hogy néhány ezer forint felesleg is van : akkor a helyett, hogy elindulna az állam és segítene a culturalis dolgokon, a néptanítók, a népnevelés ügyén, a hol 150—200 forintos tanítók csinálják a culturát, mikor egy vasúti bakter, ha tiz esztendeig szolgák, kap 400 forint nyugdíjat, a esendői'őrmester 500 forintot, a legújabb javaslat szerint pedig a néptanító 40 évi szolgálat után csak 300 forintot kap; a helyett, hogy ezeknek jönne segítségére az állam, az államtitkár úr a ministerelnök úrral felállít egy rakás hivatalt azért, hogy a jövő választásnál még jobban biztosítsa a saját hatalmát; de azt nem kérdik, szükség van-e rá, van-e rá pénz; ez mind mellékes; fő az, hogy a hatalom és a párt