Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-535
126 535. országos ülés 1861 . jnlíns 21-éu, kedden. existeiitiája a jövőre is meglegyen. {Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És úgy veszem észre, hogy a t. államtitkár úr a vármegyének a végrehajtásnál ezen humanisticus és culturalis ezéloknál zsandárokat is ad segítségül : jó, hogyha nem kíséri a pápista templomból bájtlikkal és Debreczenből 5—6 tarisznyát nem küld útra, hogy a vármegye azokba az üres semmit bele rakhassa. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) És hogy az a sokat zaklatott és elítélt vármegye és az a középosztály, a melyre ma sok embernek kedve telik rámondani, hogy mennyire elmaradt a kortól: ha a t. államtitkai- úr elindulna, meggyőződhetnék, hogy úgy culturalis, mint humanisticus és phylantropicus tekintetben többet áldozott a vármegye és az az osztály idáig, mint a menynyit a modem állam 25 esztendő alatt tehetne. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És ha a t. államtitkár úrnak csakugyan czélja, hogy eredményt érjen el: akkor ne hozzánk jöjjön a vármegyéhez; mert a vármegye ma abban a helyzetben van és annyira rendelkezik maga felett, hogy ha például a megyeház ablakán az ablaksarok eltörik, azért is a belügyministerhez kell fordulni, hogy megcsinálhassák; (Úgy van! a szélsőbalon.) hanem ajánlok én mást. Itt van az aristokratia, a zsidóság, a clerus, különösen a zsidóság, mely tulajdonképen idáig annak, a mit a nemzet a nagy vagyonhoz képest tőle várt, soha, de soha sem felelt meg. Én csak egy példát hozok fel: mit csinálna az állam, hogyha a felekezetek culturalis tekintetben iskoláikat az állam nyakába kötnék? Összerogyna alatta, mert e terhet a budget meg / nem bírná. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én kimutathatom, hogy a zsidóság, ez a gazdag osztálya az országnak, csak egy középiskolát sem tart fönn. Éu nem tudom, igaz-e vagy sem, de sohasem tudom elfelejteni, hogy mikor Wahrmann Mór t. képviselő urat felszólították, hogy egy zsidó középiskolára adakozzék és mikor a nálánál szegényebbek adakoztak, ő azt mondta, hogy ő megfizeti állami adóját, miért adakozzék. Hát mi nem fizetjük meg állami adónkat, daczára, hogy igazán sokat áldozunk és a hazafiságot ápoljuk 1 De jogosan és büszkén elmondhatjuk, hogy a felekezetek az ország minden részében állítanak középiskolákat, a melyekben más felekezetűek is szellemi tápot lelnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És épen Tisza Kálmán idejében következett be, hogy mikor a felekezetek nem voltak képesek már a követeléseknek megfelelni, melyeket a ministerek ráerőszakoltak, mert már a felekezetek is elszegényedtek : akkor jött az állam segítségükre és az adott két garaséit négy garas ára jogott vett el tőlük. (Igaz ! Úgy oan! a szélső baloldalon.) Hogyha a t. államtitkár úr hivatkozott épen Angliára, én kérem őt, ne hivatkozzék Angliára, mert ha az angol viszonyokat ismeri, tudhatja, hogy azzal a mi viszonyaink össze sem hasonlíthatók, mert az angolok nem egy ősi intézményhez, de egy kis jogához is az országnak a legutolsó perczig szívósan ragaszkodnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen tudjuk, hogy az angol képviselőház elnöke most is gyapjuzsákon ül, pedig telne nekik fauteuillere is. (Derültség a szélsőbalon.) De mert ez százados traditio, mo t is azon iil. Becsülöm benne ezt a ragaszkodást. Es mi abban különbözünk tőlük, hogyha a nemzet testébe oly mélyen belevágó kérdésbe ily hebehurgyán próbálnának a ministerek ott belenyúlni,mint a ministerelnök úr teszi: bizonyos, hogy régen leszámoltak volna vele, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Arról igenis biztosíthatom a t. államtitkár urat, hogy az a gazdag, vagyonos nemzet, a mely milliókat áldoz humanisticus czélokra, ha idejönne Magyarországra és olyan szegény koldus lenne, mint a magyar nemzet, annyit sem tudna áldozni mint mi áldozunk ; mert mi erőnkön túl áldozunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És méltóztassék elhinni, bármily szegény legyen egy nemzet, ahhoz, hogy a jogokat fen tarts i és megvédelmezze, teljesen feleslege 1 , a vagyon, azt a szegény ember is fentarthatja; és méltóztassék elhinni, hogyha az angol nemzet volna a magyar helyén: akkor megtörténhetnék, hogy a javaslat igaz, hogy megbuknék; de önök a jövőre nem volnának itt a parlamentben. (Derültség és helyeslés a szélsőbalon.) És a végén, 1 ház, hiszen nekem semmi közöm hozzá, de mégis furcsának találom a t. államtitkár úrnál, ha olvasom beszédét, találok benne egy pár hebyet, talán három helyet, a hol mindig arra hivatkozik : »Megteszem, mert engem utóvégre is a választók nem azért küldtek ide«. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. államtitkár úr azt mondja: ^Megteszem, mert utóvégre is engem a választók nem azért küldtek ide, hogy meggyőződésemet elhajtassam; hanem azért, hogyha szükséges, azt nyíltan ki is fejezzem.« Azután másodszor megint azt mondta: »Mert engem nem azért küldtek ide választóim, hogy meggyőződésemet elbujtassam«. Van ilyen háromnégy helyen is. Hát a t. államtitkát- úrtól azt kérdem, hogy mielőtt Huszton megválasztották képviselőnek, volt-e valaha Máramarosban? Mert az igazat megvallva, én is csak forgok a világban, de az államtitkár úr nevét, hírét és tudományát csak akkor láttam, midőn itt a képviselőházban felszólalt. Tehát hogy Máramarosban, az ország túlsó szélén épen ő benne eompromittáltak olyan nagyon és más embert nem találtak, azon nagyon
