Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-534
534. orsz&gos fties 1891.Julius 18-án, szombaton. 119 Á dolog lényege, a következő: Kőbányán folyó évi május 25-én hivatalosan oonstatáltatott, hogy a láb-, száj-és körömfájás megszűnt; a mint ez constatáltatott, azonnal felkértem a külügyininister urat, hogy tudomására hozván ezt úgy a német, mint a svájczi kormánynak, kérje fel azokat, hogy a szigorított eljárást szüntessék meg. Ennek folytán a svájczi kormány tett is intézkedést arra nézve, hogy ezentúl a sertés-bevitel akadályba ne ütközzék. NémeTörszág ez ideig nem válaszolt a felkérésre, minek következtében még ezen hóban újból felkértem a külügyminister urat a meg sürgetésre. A tényállás illustrál áttérve, nem ijesztem a t. képviselő urat azzal, hogy azon községeknek a kezemnél lévő s két lapra terjedő sorozatát, a melyekben ragadós tüdőlob meg száj- és körömfájás máig is uralkodik, felolvassam; de constatáhioni keli azt, a mit különben a t. képviselő úr a »Földmívelési Értesítő*-ben lietenkint olvashat, hogy ezen baj nem szűnt meg, hanem igenis fogyóban van. NémeTörszág a vele létrejött ideiglenes egyezmény szerint ezen községekből, a melyekben a száj- és körömfájás uralkodik, állatokat be nem bocsát, ragadós tüdőbajnál pedig 20 kilométer körből nincs megengedve a bevitel. Méltóztatik tehát láni, hogy a kormány ez irányban megtette azt, a mit tehetett. Kétségtelen, hogy állatkivitelünk nyugat felé egy mód, a mely leginkább van hívatva közgazdasági érdekeinket szolgálni. Van is alapos remény arra, hogy a NémeTörszággal kötendő állategészségügyi egyezmény biztos, alapokra fogja fektetni közgazdaságunknak e fontos érdekét ; mindaddig, míg ezen conventio létre nem jön, csak ideiglenes viszonyokkal állunk szemben. A dolog alapos rendezését csakis a conventiotól várhatjuk. Méltóztatott Dánia példáját is felhozni. E tekintetben nagy a külömbség; mert míg nálunk a sorompók másfél évi zárlat után ismét megnyittattak, Dánia 5 évig volt contumatiában, és csak azután nyíltak meg számára NémeTörszág sorompói. Ezek azok, a miket a hozzám intézett kérdésekre elmondhattam. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Wittman János: T. ház! Csak néhány szóval válaszolok a t. minister úrnak. Válaszát örömmel vettem tudomásul, de mivel oly hosszú időn vártam reá — május közepétől máig, Julius 18-ig — meg kívánom jegyezni, hogy a midőn oly nagyérdekű dologról, 100,000-ékre menő jószágról van szó, az eljárás kissé gyorsabb lehetne. Azt is megjegyzem, hogy én sem vonatkoztattam az interpellatiomat az egész országra, hanem leginkább Kőbányára, mert ott vannak ilyen öss£pontosítások. A t. minister úr ígéretét, hogy intézkedni íog, örömmel fogadom. Joggal el is várhatjuk ezt a kormánytól, hisz méltóztatik emlékezni, hogy a múlt évben is hasonló eset volt, a midőn Szerbiát zártuk el ilyen járvány miatt s akkor az illetők éjjel-nappal a minister úr termeiben voltak és nem nyugodtak, a míg a határt ismét ki nem nyitottuk. Még egyszer kérem, méltóztassék minél gyorsabban intézkedni. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a Wittmann képviselő úrnak a földmívelési és kereskedelmi minister urakhoz intézett interpellatiójára a földmívelési minister által mindkét minister nevében adott választ tudomásul venni ? (Igen!) Tudomásul vétetik. A jövő ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik 2 óra 10 perczkor.)
