Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-534

W4. orsüáa-os Illés 181)1. Julius 18-Ati, tíombaton. 117 haladt és különben is már több ízben felhoztam e dolgot; azért csak néhány szóval bátorkodom indokolni interpellációmat. (Halljuk! Halljuk!) Említettem már azt is, bogy a német birodalmi kormány velünk szemben mily illiberalis, ineorrect és talán, mondhatnám, jogtalan eljárást tanúsít, midőn sok százezrekre menő hízott sertéseink kivitelét kénye-kedve, Tetszése szerint, a mennyiszer nkarja, megakadályozza, az utat elzárja, a kivitelt hol egészen, hol részben bizonyos concessiokhoz köti, a mint neki tetszik és ezen eljárását azzal indokolja, hogy kifogásolja állategészségügyi állapotainkat. Ez a kifogás a be nem avatott körök előtt és talán a t. kormány előtt alaposnak tüntetik fel; de mi, a kik ezzel az iparággal foglalkozunk, ezt alaptalan phrasisnak tartjuk. Nem új dolog ez, t. ház. Több ízben megtörtént. Utalok e tekintetben a földmívelési ministerium költségvetésének 1889-iki tárgyalásakor mondott beszédemre, melyben a többi közt a következőket mondtam (olvassa): »így áll a viszony a sertéseknél is; elzárják a magyar kereskedők elől NémeTörszág határát a nélkül, hogy ezt igazolni és indokolni tartoznának. Erre azt mondják, hogy féltik a körömfájás-betegségtől. Ezt a t. kormány elfogadhatja indokul, de a szakember, a kereskedők ezt nevetségesnek tartják, mert körömfájás egész nyáron át nem volt. És most, hogy vannak körömfájási tünetek és maga a magyar kormány jelenti ezt a német ministernek, hogy van körömfájás, a német kormány elismerését fejezi ki és azt mondja, hogy csak hozzátok be a sertéseket, mert nekünk szükségünk van rájuk.« Tehát nem áll és nem alapos azon kifogás, hogy állategészségügyi állapotaink indokolják ezt a rendszabályt. Én nagyon kérem a t. minister urat, méltóztassék a kereskedelmi körök megnyugtatására oda hatni, hogy az a német kormány nyilatkozzék, valljon színt, vájjon politikai háttere van-e ennek, hogy ne ringassuk magunkat illusiokban, ne legyünk bizonytalan helyzetben, mert ez nemcsak nagy kárt, hanem soknak tönkremenetelét is idézheti elő. Én sejtem, hogy mi lesz körülbelül a t. minister úr válaszának lényege. Az talán, hogy jelenleg van kivitelünk, hogy több város meg van jelölve, hol a jószág kimehet. Ámbár theoretice ezt is valami vívmánynak lehetne nevezni, de tessék tekinteni a tényállást. Ez nagyon keveset, mondhatni semmit sem ér. Méltóztassék megtekinteni a kimutatási máskor június és Julius hóban nálunk igen erős szállítások voltak, jelenleg pedig az egész üzlet egészen stagnál és nem szállít semmit. Hogy mit ér az a kivitel, azt bátor voltam, miután ez a dolgok lényege, interpellatiomba befoglalni, indokolni. Csak néhány szóban említem föl. 1889-ben a köröm- és szájfájás miatt lettünk NémeTörszágból kizárva. Később a német városok megnyitották a kereskedelmet és a szállítás levágott állapotban lehetséges volt. Hogy a múlt évben nem merültek föl panaszok, hanem ez idén, hogy akkor tűrhetően történtek a szállítások s ma egyátalában nincsenek, ennek egyedüli oka az, hogy ugyanakkor más országok is, legerősebb versenytárfiainknak határai ugyancsak ily állategészségügyi rendőri intézkedésekkel merőben el voltak zárva, inig ma Dánia és Hollandia élő sertéseinek bevitele egészen szabad forgalommal, minden korlátozás nélkül meg van engedve s míg azoknak sertései ott a német piaczot elárasztják, a mi kivitelünk teljesen stagnál. Dánia és Hollandia sertéseikkel szabadon kereskednek s s azokat élő állapotban tetszésük szerint bárhová szállíthatják s azok levágatása egyáltalában semmiféle kényszernek alávetve nincsen, mig a mi sertéseinket, a, mint oda érkeznek, rögtön súlyos korlátozások mellett s állategészségügyi rendőri felügyelet alatt le kell vágatnunk, mert csakis levágott áll ipotban szállíttatnak vidékre. Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy a sertéshús a mai meleg időben, midőn messzire, mértföldekre kocsin szállítják, mily gyorsan, pár óra alatt romlik el. T. ház! Én valóban csodálkozom ós nem értem a t. kormánynak e tekintetben való magatartását. Magyarország mezőgazdasági ország, melynek a nemzetgazdaság ez ágazata úgyszólván legfőbb jövedelmét képezi; ez képezi életünk existentiáját és mi még sem tudjuk ezen ezikk értékesítését biztosítani, hanem jön egy másik ország, mint pl. Szerbia és eláraszt bennünket ugyanezen czikkekkel, elárasztja piaczainkat azzal, a miben nekünk bőségünk van, annyira, hogy ez által saját polgáraink szoríttatnak le saját piaezainkról. Bátor vagyok ennek igazolására felemlíteni azt, hogy a héten s ezt ajánlom a minister úr figyelmébe, a budapesti szar vasmarhavásárra, melynek — ezt előrebocsátom — összes szükséglete 2.200—2.400 darab, fel volt hajtva 470 magyar ökör, 490 magyar tehén és 1.500 szerb sertés. Ez csak arra mutat, hogy mi a nagy concurrentia miatt az árak lenyomásával még a saját tenyésztőinket is leszorítottuk és a tenyésztés ez ágazatát megbénítottuk. T. ház! Figyelmeztetem a t. minister urakat, hogy sertés- és szarvasmarha-tenyésztőink és kereskedő köreink teljes joggal aggódnak azon félelem miatt, hogy azon esetre, hí a német kormány által a járvány idején mindenesetre indokoltan életbeléptetett súlyos korláto' zást nem fogják megszüntetni, a mikor a saison-