Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-534
581. országos ülés 1891. Julius 18 áii, szombaton. jfjg időt kell adni a nemzetisek, hogy azzal kissé megbarátkozzék Most már, úgy látom, a t. miuisterelnük úr teljesen belátta, hogy nekünk van igazunk. Egy kis ismétlő iskolát akar tartani velünk, hogy ne mondjam, felnőttek oktatását akarja rendezni; csak arra figyelmeztetem a t. ministere]nök urat, hogy ránk nézve túlságos megtisztelőén és saját pártjára nézve egy kissé sértően contempláfja a dolgot; (Derültség. Halljuk! a szélsőbalon.) mert ha mindnyájan részt vennénk a vitában; ha beszélnének onnan is és innen is s ezután azt odakünn elolvasnák: akkor a nemzetnek egy jelentékeny része a kérdéssel mindenesetre alaposan megismerkedhetnék. (Tetszés a szélsőbalon.) De a t. rninisterelnök úr nem így tervezi a dolgot: ő azt akarja, hogy csak mi beszéljünk, a saját pártja pedig hallgasson. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) Bocsánatot kérek, ez nem járja, hogy a t. ministerelnök űr egész nyáron át előadásokat akar velünk tartatni saját pártjának a közigazgatási dolgokról. A t. ministerelnök úr egy kis hátsó gondolattal azt képzeli, hogy ha mi itt egész nyáron beszélünk, a túloldal t. tagjai pedig egész nyáron hallgatják, egy év alatt kész közigazgatási capacitas lesz a szabadelvű pártnak minden tagja. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbalon.) Ne méltóztassék feledni, t. ministerelnök úr azt sem, hogy az ember tanítás közben is tanúi, sőt az, a ki tanít, miután természetesen az előadásokra készülnie kell, sokkal többet tanúi a legtöbb esetben, mint a hallgató. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez az eljárás nagyon veszélyes lehetne még egyszer az állami administratiora nézve, mert mi egy év alatt, ha folyton csak ezzel a tárgygyal foglalkozunk, úgy bele fogunk tanulni a közigazgatási dolgokba, hogy képesek leszünk széjjel szedni ennél sokkal jobb törvényjavaslatot is. (Tetszés a szélsőbalon.) De ha a t. ministerelnök úr mindenáron ragaszkodik azon nézetéhez, hogy fogjunk hozzá a részletes tárgyaláshoz azonnal és folytassuk azt nap-nap után, utoljára nem bánjuk azt sem. Azt jól tudjuk, hogy nevetséges munkát végezünk, mert oly törvényjavaslatot corrigálgatunk, a melyről már az egész ország tudja, hogy abból ezen ülésszak alatt törvény nem lesz. (Tetszés a szélső baloldalon.) De egészen elvesztegetett időnek mi ezt még sem fogjuk tartani, mert azt hiszszük, hogy ebből a vitából tanulni fog nemcsak a t. ministerelnök úr, hanem tanulni fognak még a ministerelnök úr utódai is. Szeretem remélni, meg fogják tanulni ebből, hogy csak úgy hamarjában, hebehurgya módon összetákolt, kellőleg nem indokolt, a közvéleményt reá kellően elő nem készített törvényjavaslatokat benyújtani | ezentúl nem fognak (Helyeslés és tetszés a szélsőbalm.) s méltóztassanak elhinni, hogy ez minden- I féle cloture-nél a világon jobb mód az obstructiok elkerülésére. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! A kik a jelenlegi czíinvitában felszólaltak, csaknem kivétel uélkííl nyilatkoztak a jelenlegi kissé kényes és szerintem kissé válságos politikai helyzetről. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy igen röviden én is foglalkozhassam ezzel a kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) Őszintén bevallom, t. ház, bármily csekély tehetségnek tartom is magamat, hogy az, a mi bekövetkezett, engem egyáltalán nem lepett meg; én ezt más f él évvel ezelőtt előre láttam és megmondhattam volna. Egyik lap azt mondotta — ezt is csak hallottam, mert én azt sem szoktam olvasni (Derültség.) — hogy »a ministerelnökség nehéz, a vállak pedig gyöngék«; ennyiből áll az egész baj. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Én nem egészen osztozom ezen felfogásban; hanem egy dolgot tudok én is és ez az, hogy jelentékeny és kiváló tehetségek nem hagyják magukat közepes tehetségek által vezettetni. Ez az emberi természetben rejlik. Igen erős test, a testhez aránylag igen gyenge fővel természetellenes organismus lesz és a természetellenes organismus sem szokott életképes lenni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezeket feledte ki a számításból az igen t. ministerelnök űr, a kit én bevallom egyénileg igen derék, kifogástalan jellemű, hazafias, jóindulatú gavallér embernek tartok, . . . Csanády Sándor: Én nem! Vállyi Árpád: ... a ki teljes egyéni rokonszenvemet is bírja. Ez volt, t. ház, az egyik hiba; de vétség követtetett el a természet törvényei ellen a szabadelvű pártkörben is. (Halljuk! Halljuk!) Generálisokból még a leghatalmasabb császárok sem szoktak közkatonákat csinálni; a ministerek még kevésbbé kísérelhetik meg ezen természetellenes dolgot. Igen jól tudom, hogy a generális önként lett közkatonává, nem kényszerítette rá senki, saját intiativájából tette. De olyan férfiú, mint a milyen a volt ministerelnök úr, még saját legjobb szándókával sem degradálhatja magát soha közkatonává: mert fényes tehetségei, a melyeket egy perezre sem vontam kétségbe, noha mindig legélesebb politikai ellenfelei közé tartoztam, sőt 30 éves közpályáján elért nagy sikerei teljesen lehetetlenné teszik azt, hogy ő közönséges közkatonává degradálja magát. Mikor a cabinet megalakult, három dolog közöl kellett volna, nézetem szerint, választania. (Halljuk! Halljuk!) Vagy meg kellett volna^ hagyni a párt vezetését a volt ministerelnök úr kezében; vagy fel kellett volna őt kérni, hogy a politikai ' pályától legalább bizonyos időre
