Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-534
102 »St. orseágos ülés 1891. július 18-án, szombaton. kezdenénk, ezt a színdarabot, a melyet bizonyára ő is többször látott, még egyszer végig nézné és úgy fognánk azután hozzá a részletes vitához. De a nemzeti színház most zárva lévén, ennek lehetősége csak őszszel fog beállani; egygyel több ok arra, hogy a részletes tárgyagyalásba most bele ne menjünk. (Derültség.) Én azt tartom, hogy egy olyan kiválóan agrieultur országnak a dolog természeténél fogva leginkább földbirtokosból álló parlamentjét, minő a mienk, már maga e körülmény is képes izgatottságba hozni, ha a miuisterelnök a házat aratás idején üléseztetni akarja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne tagadjuk, t. ház, mert Idába tagadnók, úgy sem hiszi el senki, hogy e teremben napok óta izgatott hangúlat uralkodik ezen az oldalon és azon az oldalon is oly hangúlat uralkodik, mely igénytelen nézetem szerint nyugodt és méltóságos tanácskozásra egyáltalában nem alkalmas. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy az a 15 mázsa jég, melyet t. barátom a háznagy úr a kormányt Örök hálára kötelező szívességgel és mindnyájunk iránt kiváló figyelemmel reggelenként a ház alá berakat, nem elégséges a kedélyek lecsillapítására, azt már két-három ülésen és pedig őszinte sajnálatomra és igen nagy mérvben egyszer már csaknem kézzelfoghatólag tapasztaltuk. Olyíorma nézetet is hallottam ugyan nyilvánítani, hogy a háznagy úrnak lázas betegségben szenvedő házunkra alkalmazott jeges borogatásai jó eredményre vezettek volna, ha a kormánynak már beszédem elején említett félhivatalos lapja folytonosan nem contracarrirozná a háznagy úr működését és a mit neki egy nap folyamán lehűtnie sikerűi, azt más napra újra fel nem izgatná, (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Nem tartozom az ország nagybirtokosai közé, de egy darabka földet én is birok a hazából, mely igen becses előttem, melyhez nagy szívósággal ragaszkodom, nemcsak azért, mert szeretett hazám földje, hanem azért is, mert ha gondosan megmíveltetem, évi jövedelme könnyűvé teszi nekem megőrizni teljes egyéni függetlenségemet az élet minden körülményei közt, a mi ha nem is egyetlen, de legfőbb ambitióm. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Őszintén megvallom, hogy igen kellemetlen helyzetbe hoz a t. ministerelnök úr engem is, midőn a közt kell választanom, hogy képviselői kötelességemet elhanyagoljam, vagy jelentékeny anyagi károkat kell szenvednem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen jól mondta b. Prónay Dezső t. képviselőtársain, hogy nagy időkben, nagy czélokért, a mint őseink tudtak igen jelentékeny áldozatokat hozni, úgy azt hiszem, mi utódok is igyekeznénk hozzájuk méltónak bizonyulni. De a mostani egészen rendes, igen köznapi és mindennapi viszonyok közt, midőn csak egy rossz közigazgatási törvényjavaslat tárgyalásáról van szó, tőlünk, a nemzet képviselőitől áldozatot kívánni nemcsak nem lehet, nemcsak nem szabad, de bocsásson meg a t. ministerelnök űr, igen nevetséges is. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Méltóztassanak csak meggondolni, micsoda alapos bírálatot várhat a nemzet tőlünk a jelen körülmények között, a mikor a ház tagjainak esze nem ezen az éretlen javaslaton, hanem az érett búzán jár. Ebben a jéggel hűtött meleg teremben, ebben az igazán füllesztő levegőben bizony igen nehéz már komoly és nagyszabású beszédeket mondani. De azt hiszem, hogy ez már nem is szükséges, a t. ház képe kivetkőzött a szokott méltóságából, a hosszú fekete kabátok helyébe megjelentek a könnyű szürke kabátok és pongyolák s minthogy a ház külső képe így megváltozott, azt hiszem, hogy már ki is szabad a cothurnusból lépni. Különben is egyik legszívesebben hallgatott és egyik legszellemesebb szónoka a háznak, Beöthy Ákos t. barátom constatálfca már a múltkoriban tett rövid felszólalásában, hogy ha már benne vagyunk a csevegésben, egy pár csöppel több vagy kevesebb: úgy is egészen mindegy. Szabad legyen tehát nekem is egész könnyű pongyolában így folytatni tovább beszédemet. (Halljuk!) Előre is bocsánatot kérek a t. háztól, mert nem hiszem, hogy beszédem további folyamán annyira a tárgynál maradhassak, mint például Győry Elek t. barátom, a ki a törvényjavaslat czíméhez szólva a múltkor, valóban az osztályokról, a rangokról és főképen a czímekről beszélt legtöbbet. Azt hiszem, a t. túloldal is osztani fogja azon nézetemet, hogy a czímvitábau ez volt eddig a legtárgyilagosabb beszéd. (Derültség.) Már tegnapelőtt nem igen követték a szónokok ezt a jó példát és elzónáztak egy kissé a tárgytól. De ezért egyáltalában nem Eötvös Károly t. képviselőtársamat hibáztatom, hanem a t. kereskedelmi minister urat, mert hiszen ő az, a ki az utazást olyan nagyon megkönnyítette. (Derültség a szélsőbalon.) De ha már utazgatni akarunk, hogy miért utazgassunk ép vicinális pályákon, igazán nem értem, mert köztudomású dolog, hogy a mi vicinális pályáinkon az utazás kellemetlen és kényelmetlen is, kivált a minister uraknak, a kik vagy salonkocsikhoz, vagy legalább is első osztályú kocsikhoz vannak szokva. (Derültség a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr az általános vita folyamán erélyesen protestált azon felfogás ellen, a melynek e padokról kifejezést adtunk, hogy tudniillik ezen reform nincs kellően előkészítve; hogy erre a hangúlat nincs kellően megcsinálva a hogy ezzel még sietni nem szabad, hanem
