Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-528
438 528. országos Illés 1891. Julius 11-én, szombaton. 15 krajczárnak s az építkezés többi éveiben 25 krajczárnak megtelel; tekintve, hogy az 1885. évi XV. tcz. 1. §-ában foglalt munkálat a tervezett 6 év alatt végre nem hajtatott: kérdem a földmívelésügyi minister urat: vájjon az 1885 : XV. tcz. 5. §. első bekezdésében az ártéri birtokosok részéről kötelezett hozzájárulás a 6 éven túl menő időre biztosíttatik-e mindaddig, míg az ugyanezen tcz. 1. §-ban körülírt munkálatok véglegesen befejeztetnek? Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a földművelésügyi minister úrral. Most pedig Hevessy Benedek képviselő úr fogja előterjeszteni interpellatioját. Hevessy Benedek: T. ház! Midőn a közigazgatás és önkormányzat rendezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával felszólaltam, azt mondottam, hogy e nemzetnek a kormány iránt bizalma nem lehet s ugyanakkor több rendbeli törvényre is hivatkoztam, hogy ezen állításomat beigazoljam, a többi között a regale megváltásáról szóló törvényre is. A t. pénzügyminister úrhoz azon alkalommal nem volt szerencsém, most örülök, hogy üdvözölhetem székében, mert legalább megtehetem azt a kérdésemet, a melyet akkor is megtettem. Hogy akkori kérdésemről hallott-e valamit vagy nem, nem tudom ; de hogy nem olvasott róla semmit, azt mondhatom, mert a beszédemnek erre vonatkozó részét sem a hírlapok, sem a gyorsírók nem közölték. Ezt nem azért mondom, mintha talán kárhoztatnám az újságírókat. Csávolszky Lajos: De a gyorsírókat! Hevessy Benedek: Okét sem kárhoztatom. És épen azért szólalok itt föl, hogy mentsem őket; mert azon körülmény adta elő magát, hogy az idő akkor is annyira előhaladott, mint most és én rest voltam felmenni a gyorsírói irodába beszédem kijavítása végett; egyszerűen odaadtam tehát jegyzeteimet, hogy azokat hasonlítsák össze a maguk jegyzeteivel s azután hozzák be a naplóba. Igen ám, csakhogy beszédem ezen része az én jegyzeteimben nem volt felvéve, mert az csak úgy incidentaliter akkor jutott eszembe. Ezért nem kárhoztatom ós nem kárhoztathatom a gyorsírókat. Már akkor az volt szándékom, hogy elkerüljem azt, hogy kérdésemet interpellatio alakjában tegyem. Most azonban, miután tudom, hogy az elmondottak után nem is várhatnám jogosan a t. pénzügyminister úr válaszát, kénytelen vagyok interpellatiomat megtenni. Azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister úr egyet fog velem érteni abban, a midőn azt mondom, hogy talán nem lehet törvényt akként alkotni, hogy az elvet, a melyből az kiindult, meg ne tartsuk. Ez a regale-törvónynél épen így van, mert mit mond már maga aezíme: »A regale jog megváltásáról szóló törvény.« Tehát az elv itt nincs megtartva; mert számtalan olyan eset van arra, hogy azoktól, a kik a regalejövedelmeket be nem váltották, egyszerűen elkobozták a jogot. Hát, t. pénzügyminister úr, én azt kérdem, hogy szabad-e, lehet-e ilyen törvényt alkotni? Megengedi-e azt a méltányosság, az igazság, a nemzetnek közérdeke; de megengedi-e a parlamentnek és a nemzetnek becsülete azt, hogy oly törvényt alkossunk ebben a házban, a mely egy kezével jogot ad, a másikkal jogot koboz el. Az 1848-iki törvény, midőn az ürbériséget megváltotta, a kártalanítást a nemzet jogvédelme alá helyezte. Kell, hogy ezen törvény is a nemzet védelme alatt álljon. És mert én úgy vagyok meggyőződve, azért a következő interpellatiot vagyok bátor a t. pénzügyminister úrhoz intézni és kérem nemcsak az igen t. pénzügyminister urat, hanem a t. házat is: méitóztassék interpellatiomat figyelemmel meghallgatni s a kívánságot, mely abban foglaltatik, méltányolni. (Olvassa.) »Interpellatio a m. kir. pénzügyminister úrhoz. Van-e tudomása arról, hogy úgy az egész országban, mint Gömör vármegyében, különösen ebbe kebelezett Runya, Baracsa, Oldalfalva, AlsóKálosa, Uaapanyit és még sok úrbéres községek, a melyek részint V 4 , részint V» évenként gyakorolták az italmérési jogot: a törvény által meghatározott kártalanítástól elestek, esak azért, mert regalejövedelmeiket adóztatás alá be nem vallották; de be sem vallhatták, mert attól a földesúri regalebérlő fizette az adót, a ki majdnem mindenütt a községek regalejogát is bérbe bírta? Ha van tudomása, vagy tudomást fog szerezni magának, hajlandó-e a regale-megváltásról szóló törvény ezen káros következményeit, a melyek a községeknek sem az állam méltóságával, sem a parlament, sem a kormánynak intentiojával meg nem egyező megkárosítást előidézték, a törvényes úton elhárítani ?« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom az interpellatiomat elfogadásra. Még esak azt akarom megjegyezni t. pénzügyminister úr, hogy sokan talán azt gondolhatnák, hogy én a magam érdekében szóltam. Kijelentem, hogy nem. Én ott, a hol regale-birtokom van, ki vagyok elégítve egyezségileg; én tehát nem a magam érdekéből beszélek, hanem azon szegény nép érdekében; nekem, mint népképviselőnek, nem szabad arról a szegény néposztályról megfeledkeznem és nem szabad megengednem, hogy rajta ilyen károsítás követtessék el. (Helyeslés a szélsőbalon.)
