Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-528

528. országos ülés 1891. jnlins ll»éu, szombaton. 439 Ennyit akartam még elmondani. Wekerle Sándor pénzügyminister : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr által hozzám intézett interpellatiora azonnal leszek bátor a dolog érdemére vonatkozó válaszomat megadni a tisztelt háznak. A t. képviselő ár azon kérdést intézi hozzám, vájjon hajlandó vagyok-e oly esetekben a regálé-kártalanítási összegeket megállapítani, midőn az illető adót nem fizetett. Ebbeli kérésének indokolásául felhozza azt, hogy sem az állam méltóságával, sem a ház, vagy a kormány intentiojával meg nem egyeztethető az, hogy valakitől a kártalanítás összege csak azért tagadtassék meg, mert a jogtól adó nem fizettetik. Én, t. képviselőház, annak bővebb taglalásába, az általa felhozott argumentumoknak a vitatásába ha vájjon oly esetekben, midőn adó nem fizettetett, helyes-e a kártalanítási összeget megtagadni, nem bocsátkozom. Ezen kérdés vitatásába akkor] lett volna helyén bocsátkozni és a t. képviselő űr részéről is, ha a nép érdekeit vélte ezen kérdés által olyan vitálisán érintve és kívánta azokat megóvni, talán inkább helyén lett volna, ha akkor érvényesítette volna ezen argumentumokat, mikor a törvény alkottatott. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Most, t. képviselőház, az 1888: XXXVI tcz. végrehajtásáról van szó. Itt kérdés tárgyát az képezheti, vájjon a regalekártalanítási eljárás szorosan megfelel-e ezen törvény határozmányainak, igen vagy nem? Az általam idézett 1888: XXXVI. tcz. 2. §-ának utolsó bekezdése határozottan akként intézkedik, hogy kártalanítás csakis azon esetekben adható, midőn az illető jog után 1882-től bezárólag 1886-ig, vagy legalább ezen évek egyikében adó fizettetett. Ha ezen, a kártalanítási eljárásnak mellőzhetlen előés alapfeltétele nem forog fenn : akkor, bocsánatot kérek, nem azért vagyok kérdőre vonható, hogy miért nem adok kártalanítást, hanem akkor lennék kérdőre vonandó, ha a törvény világos rendelkezésének ellenére mégis mernék kártalanítást adni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azon községekre, a melyeket a t. képviselő ár felsorolt — hiszen 12.500 község kártalanítási ügyeiről volt csak Magyarországon szó — én bizony nem emlékezem. Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy személyesen vizsgáltam felül valamennyi kártalanítási ügyet, ha elutasíttattak a községek. De mint minden alkalommal, midőn kérdés tárgyává tétetik, hogy helyesen állapíttatott-e meg egy regale, vagy pedig nem, úgy e községekre vonatkozólag is újabb felülvizsgálat tárgyává teszem a kérdést és pedig teszem nem ezen interpellatio folytán, hanem a t. ház előtt korábban tett ígéretem alapján, (Helyeslés.) hogy minden elutasított regale-kártalanítást hivatalból újra felülvizsgáltatok. (Helyeslés.) Ez most van folyamatban. Legyen meggyőződve a t. képviselő úr és a t. ház, hogy különösen községek irányában a méltányosságnak legmesszebb menő követelményeit igyekszem megtartani és hogyha csak valamennyire is tudok adóalapot kikutatni; ha csak valamennyire áll az, hogy e községek helyett *a községi jogot is bérlő ottani birtokosok fizették az adót: akkor igenis a törvény határozmányainak megfelelően kötelességem lesz a kártalanítási összeget megadni. De ismételve kijelentem, hogy ha adóalapot semmi körülmények közt kinyomozni nem tudok; hogyha az az eset forog fenn, mely épen a gömörmegyei községek legnagyobb részénél, melyek elutasíttattak, fenforog, hogy a község a tárgyalás során maga beismerte, hogy adót nem fizetett: akkor a törvény világos határozatával szemben sajnálatomra nem leszek jövőben sem abban a helyzetben, hogy a kártalanítás Összegét megállapíthatnám. (Helyeslés a jobboldalon.) Minthogy a t. képviselő urnak sem lehetett czólja, hogy itt interpellatio alakjában egyes községeket megillető, vagy meg nem illető kártalanítási kérdések a t. ház által bíráltassanak el; (Helyeslés.) hanem azt hiszem, a mint ez a ház eljárásának, az interpellatio czéljának megfelelhet, szándéka talán inkább az, hogy az elvi kérdés hozassék tisztába: kérem a t. házat, hogy ebbeli válaszomat érdemleges válasznak tekinteni és azt tudomásul venni méltóztassék. (Élénkhelyeslés.) Hevessy Benedek: Abban egyetértek az igen t. pénzügyminister úrral, hogy talán akkor lett volna helye a felszólalásnak, mikor a törvény tárgyaltatott. De nem méltóztatik-e emlékezni, hogy mi e padokról felszólaltunk és nagyon is ellene voltunk e szakasznak. Hogy a többségnek tetszeti; akkor is ilyen törvényt megalkotni, az nem ezen oldalnak a bűne, hanem bűne annak az oldalnak. (Helyeslés a szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) Egyébiránt a t. minister úr válaszának azt a részét köszönettel veszem, hogy további vizsgálat és tárgyalás tartását elrendelte és a hol jogos kívánalmak merülnek fel, azokat