Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-528

4^8 ^* orsz *?os ülés 1891. Julius 11-én, szombaton. sem tanácsot, sem utasítást nem kértem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elkövettem mindent arra, hogy a választások, a mennyiben meg vol­tam győződve arról, hogy ezek, ha túl nagy hullámokat vetnek, a közigazgatásra mindig kártékonyán hatnak, békés úton egyenlíttesse­nek ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ez mindig nem volt kivihető; néha a pártoknak összeütközése szükségessé vált. így volt ez Nyitrán is ; űe bármint legyen is a dolog, ebből önmagából következik az, hogy mindazon dol­gokért, a melyek akár Nyitrában, akkor Nógrád­ban főispánságomnak egész tartama alatt tör­téntek a választások körül, egyedül csak én lehettem és lehetek a felelős. Ajánlom határozati javaslatomat a t. ház figyelmébe. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Elnök: Hátra van még Horváth Ádám képviselő úrnak a zárszava. (Halljuk! Halljuk!) Horváth Ádám: T. képviselőház! Ha nem lett volna zárószóhoz jogom, még akkor is szót kértem volna személyes kérdésben. (Halljuk ! Halljuk!) Nevezetesen a t. házban a tegnap elő fordultak alkalmából igénytelenségemmel kap­csolatban oly eset hozatott fel, a melyre az­után Gajári képviselő úr is nyilatkozott és a mely nyilatkozatot reetifieálnom kell. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Kénytelen vagyok arról a pezsgő históriáról beszélni a magam igazolása szem­pontjából. (Halljuk! Halljuk!) A midőn beszédem elmondása napján a házba jöttem, barátaimnak panaszkodtam arról, hogy gyengélkedem és nem bízom magamban, vájjon lesz-e hozzá elegendő erőm. Midőn beszédemet megkezdtem, barátaim egyike, nem is gr. Károlyi Gábor, hanem egy másik t. barátom, midőn észrevette hangomon, hogy az gyengül, hozott egy pohár vizet, melybe egy pohár cognac volt öntve; ez tehát nem volt pezsgő. Midőn már egy órán túl beszéltem, ak­kor hozott egy másik t. barátom, gr. Károlyi Gábor egy pohár folyadékot, a melynek a fele viz volt, fele pezsgő. Már most az igen t. háznak böles ítéletére bízom, de bármely amerikai vagy angol mér­tékletességi egyesület elé merném terjeszteni a kérdést, hogy vájjon abban a tényben volt-e egyáltalában olyas valami, a mi megrovással lenne sújtandó. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És én azt hiszem, hogy ebbeo a tekintetben, ha van megrovásra méltó, a megrovás bizonyára nem minket illet, hanem azt, a ki az ilyen egy­szerű tényből megrovást és illetőleg botrányt akar csinálni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Mielőtt tovább mennék, a t. mi­nisterelnök úrnak egy nyilatkozatára kell reflec­tálnom. (Halljuk!) ő ugyanis azt mondta Julius 9-iki beszédében, hogy AZ 1878-iki tisztviselő választásoknál milyen óriási hullámzás volt és előterjesztette, hogy mennyi alispán stb. maradt ki s e részben kölcsönkérte, tőlünk Papp Elek t. képviselőtársunkat. Én vele szemben pedig kölcsön fogom kérni a t. kormánypárt ^részéről Dárdai Sándor t. képviselőtársamat. 0 sokkal jobb helyzetben volt 1886-ban, mint a közigaz­gatási bizottság előadója, miként ma a t. mi­nisterelnök úr van. 0 1886-ban a legutóbbi vá­lasztások statisztikai adataira tudott hivatkozni, míg a t. ministerelnök úrnak, úgy látszik, az 1878 óta történkről ni»cs tudomása, mert va­lóban furcsa, hogy épen a 78-iki adatokra hi­vatkozik. Megengedem, hogy talán az ő állás­pontjának igazolására kedvezőbbek; de nem ez a kérdés, hanem az, hogy mi az igazság? Dárdai Sándor t. képviselőtársam 1886-ban, mint előadó, igen helyesen, kötelességének tar­totta azt, hogy a választott tisztviselők stabili­tását kimutató jelentést tegyen előadói záró­beszédében és az ő kezében ott voltak az 1886-ot megelőző legutóbbi választások statisztikai adatai. 0 leginkább a nemzetiségi megyék adatait olvasta fel. Nem akarom a t. ház becses figyelmét igénybe venni, (Halljuk!) hogy csak azt is, a mit Dárdai t. képviselőtársam előterjesztett, fel­olvassam; hanem leszek bátor mégis szembe­állítani néhány adatot az 1878-iki adatokkal. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) Az 1886-ot megelőző legutóbbi választások alkalmával Aradmegyében pl. csak előléptetések­ről és áthelyezésekről lehet szó, más hullámzás nem volt; Biharmegyében 3 változás, Fogaras­ban 2, Hunyadban 4 változás volt, Liptómegyé­ben egyáltalán nem volt változás, Mosonymegyé­ben szintén nem volt, Pozsonyinegyében 1, Szebenben 2, Trenesénben 4, Turócz- és Ung­megyében nem volt változás, Zólyomban í volt a változás. És midőn t. képviselőtársam előter­jesztette ezen adatait, melyekből látható volt, milyen csekély a változás és hullámzás az 1886-ot megelőző legutóbbi tisztviselő-választásoknál, ak­kor azután igenis jogosan tette fel a kérdést: vájjon hogy ha kinevezési rendszer lenne, az esetben képzelhető-e egyes vármegyéknél a tiszt­viselőknek ily fokú stabilitása, s azt hiszem, erre csakugyan azt lehet mondani, hogy nem. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! A t. ministerelnök úr megemléke­zett arról is Julius 9-iki beszédében, hogy nem való az, miszerint a megyék részéről csak 17 fel­írat érkezett a javaslat pártolására, hogy ennél sokkal több érkezett, t. i. 36, de ezek nem a képviselőházhoz érkeztek, hanem a kormányhoz. Én nekem nincs semmi okom kételkedni ennek a valóságában, csakhogy merem kételyemet ki­fejezni az iránt, hogy azon kérvényekben, me­lyek közvetlenül a kormányhoz érkeztek, ne

Next

/
Thumbnails
Contents