Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-528

424 528, országos ülés 1891. Julius 11-én, szombaton. A t. túloldalról a nemzetiségi kérdés szelíden, nagyon szőrmentében ugyan, de néhány szónok által érintetett; de künn az országban, a magánkörökben, a folyosókon és a clubbokban korlátlanul azzal az érvvel lépnek fel nem az államosításnak, hanem a t. kormánynak hívei, hogy szükségünk van erre a törvényre, mert máskép igazi nemzeti politikát nem lehet gyakorlatilag életbeléptetni. Bocsánatot kérek, ez a nemzetiségi kérdés is olyan, a melyről 50 év óta nagyon sok okos és nem okos dolgot mondtak és írtak úgy, hogy érdemes volna egyszer a nemzetiségi kérdés igazi természetével is megismerkedni. (Halljuk! Halljuk!) És bármily paradoxonnak látszassák is, bocsánatot kell kérnem, de kijelentem azt, hogy nemzetiségi kérdést oly alakban, a mily alakban azt pertractálni szokták, nem ismerek e század eleje óta sem. A század eleje óta igenis ismerem az egyes fajok hatalmi terjeszkedésének kérdését; tudom azt, hogy az orosz hatalom kezében a pánszláv kérdés rendes fegyverül használtatik a szláv elemek tömörülésére. Ily alakban igenis egy bizonyos szláv kérdést is ismerek. Tudom azt, hogy valamikor Olaszország meg akart szabadulni a maga apró zsarnokaitól, egyesülni akart geographiailag és államszervezetileg és hogy azt elérhesse, czélúl tűzte ki ezt az úgynevezett nemzetiségi kérdést; pedig a czél más volt: az volt, hogy geographiailag és államszervezetileg legyen egy&yé) egységesen legyen szabad és szabadságában legyen nagy jólétnek örvendő és hatalmas, így látom én a nemzetiségi kérdést és akárhol Európában, ha nemzeti kérdésről szó van, ha pl. szó van a román nemzetiségi kérdésről, azt látom, hogy a román nemzetiségi kérdés bizonyos hatalmak kezében van. 1848-ban a bécsi hatalom kezében használtatott fegyverül ellenünk, 1865-ben gondolom a porosz hatalom kezében Románia egyesítése és a román korona elfoglalása által használtatott fel Ausztria ellenében és most azt látom — úgy vagyok értesítve — hogy Romániában az orosz propaganda űzi az ligynevezett román nemzetiségi kérdést azzal, hogy Románia lakóit elámítsa és velük elhitesse, hogy ha jól viselik magukat, Magyarország egy részét megnyerhetik. Ésiigy látom: a hatalmak játszanak ezzel a nemzetiségű' kérdéssel. A nagyhatalmak találták azt fel és úgy látom, hogy e kérdés valódi, gyökeres, időszerű megoldása nem is abban áll, hogy a hazánk területén levő nemzetiségeket, akár tökéletesen elnyomhassuk, akár magyarrá tehessük ; hanem abban, hogy azon hatalmakkal, melyek e kérdést fegyverül akarják felhasználni ellenünk, leszámoljunk úgy, a hogy lehet, a hogy tudunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mihelyt ez megtörténik, az úgynevezett nemzetiségi kérdéssel magával azonnal tisztába jutunk. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) De ha nem is így volna, hiszi-e és hiheti-e komolyan valaki, hogy a nemzetiségi kérdést majd néhány ezer kinevezett tisztviselővel megoldjuk s akár jóra, akár rosszabbra változtatjuk annak természetét ? Nem ismeri azokat a tényezőket, a melyekről beszél, a ki így fogja fel a dolgot. A nemzetiségi kérdés egyéb megoldása alig képzelhető, mint a reformatio nagy korszakában a lelkiismeret szabadsága kérdésének megoldása. {Úgy van! a szélső baloldalon.) A szabadság és és annak intézményei képesek csak ezt a kérdést megoldani, úgy, a mint megoldották Helvetiában, úgy a mint megoldották Magyarországon a honfoglalástól kezdve 1848-ig. És mikor támadt Magyarországon a nemzetiségi kérdés ? Támadt a XVIII-ik század elején, mi dőn a bécsi hatalom a bevándorlóit ráczokatmegszervezte és felfegyverezte Magyarország ellen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És volt nemzetiségi kérdés a negyvenes években 1842—1848-ig, mikor ugyanaz a hatalom úgy a románokat és szerbeket, miut a horvátokat Magyarország ellen felbujtotta, megszervezte és felfegyverezte! (Úgy van! Úgy van: a szélső baluldalon.) Tehát nem Balázsfalván, nem Zágrábban, nem Szt.Tamáson van nálunk a nemzetiségi kérdés, hanem ha van, van Bécsben, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és van a bécsi körök magyar expositurájának gyöngeségeiben. (Zajos helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De míg az államok kormányai legalább alakilag mindig kötelesek a törvényeket és az alkotmányt megtartani és modern államokban a törvények felekezeti, vallás és nyelvkülönbséget a jogok és terhek egyenlő felosztásában nem ismerhetnek: addig az önkormányzati testűletek a törvény formáin kívül is móddal bírnak arra, hogy a nemzetiségi, kérdés azon részét, a mely érdes, a mely szúr, a mely metsz, elsimíthassák. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És azt kérdem én, helyes politika volt-e a letűnt kormánytól, helyes politika lenne-e ettől a cabinettől, hogy itt e házban, daczára annak, hogy 272 millió román van Magyarország területén, egyetlen román képviselő sem volt? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Jobban vagyunk mi a románokkal akkor, ha mindenféle mesterséggel őket innen kiszorítjuk ? Nem sokkal jobban volnánk-e mi velük, ha abban a 18—20—25 kerületben, hol választóik többségben vannak, a maguk embereit választanák, (Helyeslés a szélsőbalon.) ezzel azon ambitiok kielégítve lennének, a melyek mert kielégülést nem nyertek, conspirálnak el lenünk Bukarestben. (Igaz! Úgy van! a szélső