Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-528

528. országos ülés 1891, Julius 11-éii, szombaton. 423 Függetlenséget náluk akkorát nem látok, hogy ők a kormány kezében lévő központi államhata­lommal szemben akarattal, merészséggel és pas­sióval bírnánk túlnyomó részben ellenszegülni. Hanem látom azt, hogy a mi aristokratiánk mindig megalkuszik a kormánynyal és meg­alkuszik minden kormánynyal. (Úgy van! a szélső­balon.) Látom azt, hogy míg 61-ben az udvarral ellenkező nemzeti érzülettel tartott, 1891-ben a nemzettel ellenkező udvari érzülettel tart. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmon­dás jobb felől.) Gr Zichy Jenő: Tehát nincs köztünk önálló ember? Eötvös Károly : Vannak nemes kivételek, mindig is voltak, elismerem. De én a többség­ről beszélek. Most épen ellenkező irányzat van, mint ezelőtt 30 évvel. De tovább megyek: a mi aristokratiánk legnagyobb részben nem is nemzeti eredetű; (Igaz! úgy van! a szélső bal­oldalon.) oly korona dicsősége és hatalma által teremtetett, a mely korona nemcsak magyar királyi, hanem osztrák császári is volt és ere­detének egész eharakterét viseli magán. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Igaz, hogy ez az isten­áldotta jó föld az ország legnagyobb részében legalább passive jó hazafiakká alakította át; de vannak igen sokan, a kik még passive sem alakultak át, pedig a passiv hazaszeretet az aristocratiánál nem is elegendő: összes nemzeti intézményeink élén activ szerepet kellene nekik játszaniok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De eredeti természeténél fogva ezt nem teheti, mindig a szervezett kormánynyal tart. De, ismétlem, bármily nemzeti volna is, a mint például az ország keleti részében a mi aristo­kratiánk minden tekintetben nemzeti, sokkal gyengébb ma már és közjogi intézményeink sokkal inkább átalakultak, mintsem hogy a parlamentarismus mezején nyilatkozó nemzeti akaratnak és ellenállási képességnek ők erőtel­jes képviselői lehetnének. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha tehát erre számítani nem lehet, akkor a parlamentarismus csak ágy lehet, az általános szavazatjogot kivéve, erős és egészséges, ha az országban egyes területeken hatalmas Önkor­mányzat szerveztetik és átalakíttatik, a melynek kebelén belül az ország lakosságát és a kort mozgató nagy kérdésekben önállóan alakulhat­nak a meggyőződések. Erős városi municipium mellett, mint Olasz­országban, és erős megyei municipium mellett, mint a minő volt — és kellene lenni — Ma­gyarországban, lehet a parlamentarismus az alkotmánynak és szabadságnak igazi biztosítéka; de a hol a társadalom akként nivelláltatik, amint nálunk; a hol minden hatalom megszűnik és utóbb csak a kormány ós a korona marad meg; (Úgy van! a szélsőbalon.) a hol minden érdek szenved, ha nem egyez ki a kormánynyal; a hol a nem­zet nagy ideáljait kézben tartani már áldozattal jár ; a hol nem, az jutalmaztatik, ki a nemzet érdekében és a kormánytól függetlenül műkö­dik; hanem az jutalmaztatik, ki akármi czéíra működik, de a kormánynyal együtt működik és annak erősítésére működik; ha egy oly ország­ban a történeti municipiumok nagy önkormány­zati hatalma megsemmisíttetik: akkor beszél­hetnek önök akármilyen szabadsági intézmény­ről és garantiákról, de azt a parlementet a nemzet akaratának és a közszabadság biztosí­tékának nevezni nem lehet; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) mert a fejlődés és haladás min­den törvénye, minden igazsága tiltja azt, hogy önöknek legyen igazuk. Ha mi itt igazi parlamentet akarunk, akkor a megyei önkormányzatot nemcsak meg kell tartanunk, hanem azt egyszersmind biztosítanunk, növelnünk, fejlesztenünk kell. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert csak a municipalis önkormány­zatban, ha igaz, ha erős, fejlődhetik ki annyi rneggyőződésbeli függetlenség, mely múlhatatla­nul szükséges arra, hogy a parlament lehetőleg független legyen és pláne oly kormánynyal szemben, a melyet nemcsak egy, hanem két ko­rona tekintélye is támogat és erősít. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mely korona a nemzet kormányára alakszertíleg teljesen jogos nyomást nemcsak a magyar királynak fénye és dicső­sége által támogatva gyakorol, hanem a magyar kormány ellen az osztrák korona, az osztrák kormány ellen a magyar korona hatalmát is fel­használva. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Csakis így sikerűit az, hogy ezen egye­sűit korona a szabadságot nálunk megbénítani, Ausztriában pedig századokon át elnyomni tudta. [Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát a t. túl­oldalon azzal állanak elő, hogy a parlamenta­rismus elve követeli az államosítást és hogy a parlamentarismusban van a szabadság és az al­kotmány biztosítéka: én a parlamentarismusra való hivatkozást elfogadom, de állítom azt és szentül meg vagyok róla győződve, mint a számtan igazságairól, hogy rövid idő múlva álta­lánossá válik a meggyőződés nemcsak nálunk, a hol megvan, nemcsak önöknél, hanem a tan­székeken is, hogy a continensen valódi parla­mentarismus vagy egyáltalában nem lehet, vagy pedig csak ott lehet, a hol municipalis, erős önkorai ínyzati szervezet van és a hol a meg­győződések önállóan fejlődnek ki. (Élénk he­lyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Az igen t. ministerelnök úr meg­érintette a nemzetiségi kérdést is. (Halljuk! Halljuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents