Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-528

422 528. omágoi ffllés 18M. Julius 11-én, szombaton. tikai duellum minden Szabálya szerint, lege artiS; vitetett keresztül. Szerencsésen 11 vagy 12 szavazattal megbuktam. (Derültség.) Ugyané féle tapasztalatokat találtam, de rettentően szomorú mértékben az erdélyi részekben. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Az erdélyi ieszek egy kiváló intelligens és magyar kerületéből bizalommal felhívtak, hogy menjek el oda jelöltnek. Elmentem, szerencsétlen útra vetettem a fejemet. (Derültség a szélsőbalon.) A küldöttségtől, a mely elém jött nagy messze útra, kérdeztem: hány választó van abban a kerületben ? Azt mondják volt 427, de 7 már meghalt, tehát van 420. No és van-e ezek közt 200 függetlenségi párti? Elnevetik magukat az urak s azt mondják : dehogy van. No akkor — mondom —- nem tudom mit akarnak az urak. Hát 150 van-e? Az sincs. Hát mennyi van? Majd számot vetünk róla, ha odaérünk. Mikor oda értünk, a legkomolyabb és a leggondosabb számítást csináltuk meg, egyenként beszélve minden emberrel: és kitudódott, hogy függetlenségi párti nincsen abban a kerületben több 72-nél s hogy kormánypárti nem volt több 69-nél. Mi tehát hárommal többen voltunk. Mi volt a többi? Hát a többi semmi sem volt, hanem várta azt, hogy mi legyen. (Hosszantartó zajos derültség a szélsőbalon.) És mert nekem sem időm, sem módom, sem kedvem nem volt ennek a várakozásnak a végét megvárni, ennélfogva abból a kerületből tisztelettel hazajöttem, az országnak egy gyönyörű szép vidékét megismervén s politikai küzdelmeimből ott ezt a hasznot merítvén. (Derültség a szélsőbalon.) Ha t. minister elnök úr, egy ország a maga egész társadalmát akként nivellálta, mint a hogy Magyarországot már nivellálták és még most is folyton nivellálni törekszenek, hogy itt a helyi egyesületi és társulati önállóság minden igaz intézménye vagy megbéníttatik, vagy eltörültetik, vagy az állami közegek hatalma alá kényszeríttetik; ha az állam mind e hatalmát kezében tartó kormány a társadalom téves felfogásánál fogva minden egyes kerületben, minden egyes neki nem tetsző jelölt ellen concentrálhatja az összes állami hatalmakat, minden neki tetsző jelölt mellett eoncentrálhatja szintén az összes állami hatalmakat és befolyásokat és ha e mellett pénzzel is rendelkezik, pedig azt hallottam, hogy a kormány mindig szokott rendelkezni ; (Derültség a szélsőbalon.) hogy akkor miként jöhet létre olyan parlamentarismus, melynek többsége hamisíthatlanúl képviseli a nemzeti akaratot és melynek többsége függetlenül rendelkezzék a cabinettel : ezt én belátni nem tudom, (Élénk tetszés a szélsőbalon.) de nem tudja a t. nrinister elnök úr sem és a t. többségnek egyetlenegy tagja sem, de még Gneist úr sem (Elénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) és senki sem. Ez a mi parlamentarismusunk. De nem egészen csak ebből áll, van ennek még egyéb furcsa titka is. (Halljuk.' Halljuk!) Már most én is gondolkodtam azon, t. ministerelnök úr, kötelességemnek tartottam, mint a törvényhozásnak tagja, hogy miután a nemzetek érdekeinek és szabadságainak biztosítására •— mint ő is mondja: alkotmányunk és közszabadságunk biztosítására — a parlament igenis egyike a legnagyobb, legfontosabb, legbiztosabb intézményeknek; de láttam, hogy nálunk hogyan készül a parlament; én is gondolkodtam — mondom — azon, hogy mely országban és mily viszonyok közt lehet tehát a parlamentarismus, nem mondom, hogy igazi, valódi, a nemzet akaratának hamisítatlan kifejezője — a continensről beszélek — hogy mely országokban és minő feltételek mellett lehet hát mégis az igazit megközelítő ^zabadságbiztosító intézmény ? Hát én azt látom, miután vizsgálódásomnál azon módszerhez folyamodtam, melyet követni kell mindenkinek, ajánlom is mindenkinek, ha valamely intézmény természetét az intézmény jelen működéséből megismerni nem tudja: akkor azon intézmény történetét iparkodjék megismerni és történeti működését vesse össze jelen actualis működésével; akkor meglehetős közel jut valódi természetének ismeretéhez:. Én azt látom, hogy parlamentarismus igenis lehet ott, hol, mint például Angliában, vagy, a mint egy időben nálunk is volt, nagy latifundiariusok nagy számmal vannak, eléggé hatalmasak és eléggé függetlenek ; hol egy-egy nagy úr, nagy olygarcha azt mondhatja a kormánynak : a te kezedben ugyan sok hatalom van, de felettem nincs hatalmad és a törvényhozásba azt fogom uradalmaim terűletérői választatni, a kit én akarok. Azt látom, hogy ez egy módja annak és úgy kell lenni, nem is lehet máskép. Valamikor, hol a parlamentarismus fejlődött és kifejlődött, voltaképen a kormányokkal és uralkodókkal szemben az ellenállási erő a nagy latifundariusokban volt, kiknek hatalmát egyéb közjogi intézmények is biztosították. De nálunk a parlamentarismus függetlenségének biztosítását a mi olygarchiánkban, a mi aristokra fiánkban keresni nem lehet, de nem is szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem lehet azért, mert az ország nagy részében a mi nagyhatalmú aristokratiánk el is enyészett; (Igaz! > Úgy van! a szélső baloldalon.) a fejlődés szekere, a mint ment a haladás országútján, azok az aristokrata urak oda feküdtek a kerék alá és eltiporta őket. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.)