Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-525

338 &2&. országos Blés 1891. Julius 8-án, szerdán. és megengedi Beöthy Ákos t. képviselő úr, hogy ö is rosszul alkalmazta. Mert a XVI. közepén, a XV., sőt a XIH században is okmányilag kimutatható, hogy a megyei rendszer — nem ugyan minden megyében, de a legtöbben ugyanazon határok közt, mint ma, ha nem is ugyanazon keretben, de ugyanazon jurisdictionalis feladatokat teljesítette, mint a XVI—

XVII. és XVIII. századokban. Csak egy különbség volt — a mi nemcsak a fejlődés sajátszerűségét, de egyszersmind a későbbi történeti fejlődés kényszerhelyzetét is igazolja. E különbség pedig az, hogy míg például a XIV. században a főispánok hatalmi körét erősebbnek találjuk, a XVI. században azt látjuk, hogy ez a hatalmi kör a választott alispán hatáskörébe deeentralisáltatott. A megyei élet ugyanaz volt XII—XÍV. és a többi századokban is. Nem fogok e tekintetben a levéltárak eddig még ismeretlen adataira hivatkozni, mert hiszen arra azt mondhatnák, hogy keresse, a kinek tetszik. Vannak e téren a Hazai Okmánytárban, melyet a Történeti Társulat ad ki, már publicált adataink is, a mely itt e házban is igen könnyen megtalálható. Tessék ez okmánytár három első kötetének első lapjait felütni s ott bárki is nem egy, hanem több okmányt láthat, melyek a megyének közigazgatási hatáskörét már a XIII. században igazolják. Mert például, ha metalis inquisitiot vagy határkiigazításokat tartottak Pestmegyében és Szepes vármegyében, vagy ha birtokadományozások történtek Veszprém vármegyében, ez csak nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy azok a megyék a maguk közigazgatási terííletükkel maiakkor léteztek. De tovább megyek. Ugyanabban az okmánytárban vannak okmányok, melyek a megyék jurisdictionalis működését igazolják. Méltóztassék megtekinteni, a 3. kötet 84. lapján közöltetik egy okmány 1326-ból, melyet I. Károly király intéz Vas- és Veszprémmegyékhez s ebben az okmányban bizonyos Sitkei Kopasz nevű embert kivesz a vármegye jurisdictioja alól és a királyi s nádori jurisdictio alá helyezi. »A jurisdietione vestra et judicatu duximus eximendos« szól az okirat. Ezek oly világos szavak, hogy nem is lehet azokat félremagyarázni, hogy azon egyént kiveszi a vármegye jurisdictioja alól s a király, illetőleg nádor bírói hatásköre alá helyezi. Ott van a 72-ik lapon, bárki is elolvashatja, hogy Veszprémvármegye alispánja és szolgabírái bizonyos Attai János nevű egyént elmozdítanak birtokából, mert egy szerződésének eleget nem tett és azt a második szerződő félnek birtokába helyezik át. Ezen okmány kelt Veszprémmegyében, 1324. húsvét után tartott közgyűlésen: »in speciali congregatione per nos generaliter celebrata«. De hát azt mondják, hogy ez bírói dolog. Ne méltóztassanak ilyet mondani, mert ez nié<í nagyobb sötétséget árúi el; hisz a régi időben a közigazgatási kérdések egyszersmind bírói kérdések is voltak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Micsoda közigazgatás volt akkor? A nemes birtokában és személyében sérthetetlen volt s azt csak bírói úton lehetett megidézni s csak így lehetett vele elbánni. A jobbágy felett a földesíir maga gyakorolta a bíráskodást. Mi volt tehát akkor a közigazgatási f unctio ? Semmi egyéb, mint csak a királyi adók kivetése és beszedése és a nemesi fölkelés rendezése. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy bírói functio, mert a bíró akkor a közigazgatási functiot is teljesítette, a mire nézve több ily okmányunk is van. Itt, t. ház, constatálnom kell, hogy ezen okmányoknak, a melyek a XIII. és XIV. század elején keltek, úgy irálya, mint kifejezése és előadása épen olyan hangú és épeo olyan menetű, mint azon kiadványoké, a melyeket a XVI. és XVII. században találunk. Ezen okmányok irályának egyöntetűsége az exegetica törvénye szerint mit mutat? Azt, hogy ezen gyakorlat nem akkor, nem abban a pillanatban kezdődött, hanem hogy ez a gyakorlat Dunáninnen, Dunántúl, Tiszáninnen és Tiszántúl — se tekintetben ott vannak a Gömör, Borsod, Veszprém és Vasmegyéből való okmányok — már az országban általánossá vált s ez okmányoknak az irálya mintegy stylus curialis már a XIII. században dívott. Mindez kétségtelenül mutatja, hogy a megyei élet és jurisdictio már a XIII. és XIV. században élénk gyakorlatban volt. De ha ez okmányok nem léteznének is, mél tóztassanak elolvasni az 1351 : XXIII. törvényt, melyben világosan ki van fejezve az, a mit már a XIV. század elején kelt okmányok is igazolnak, hogy a nemesek idézését és ezek fölötti bíráskodást nem szabad máskép teljesíteni, mint úgy, hogy az illető megye nemeseinek közgyűlése jöjjön össze és az gyakorolja nyíltan: »congregentur nobiles illms comitatus in unum et ab eis inquiratnr manifeste«. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy már akkor léteztek megyék, A megyék nemessége összejött tanácskozni, végezte a maga ügyeit, bíráskodott a maga ügyeiben, tehát gyakorolta a jurisdictiot és végezte az önkormányzatot. E szerint a mi állításunk ellenében a'mérlegre dobott azon állítás, hogy a megyék régibb időben önkormányzatot nem gyakoroltak, nyilvánosan és világosan meg van czáfolva, annyira, hogy hivatkozni merek Magyarország minden történetírójára ós minden kutatójára, hogy e tekintetben bennünket nem czáfolat ér, hanem bővebb kutatások folytán álií-