Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-525

525, országos Ülés 1891, Julius 8-án, szerdán. 339 tásunk részletesebb igazolása is csak későbben fog még bekövetkezni. És itt hátra van még azon kérdés megvilágítása, a melyet Beöthy Ákos t. képviselőtársam felvetett,hogy tudniillik, mintán ezen általamis utalt okmányokban több tétel van, a mely azt fejezi ki, hogy a nádor elnöklete, alatt jöttek össze a megyék és közgyűlést tartottak — gondolom, ez azon félreértés, a melyet meg kell világítani — ez okozhatta azt, hogy Beöthy Ákos t. képviselőtársam azon nézetét koczkáztatta, hogy a XVI ik századig a nádor engedelme nélkül megyei közgyűlések nem is tartathattak. A történeti igazság ebben az, a mit szintén az okmányokból lehet kimutatni, hogy azon első századokban, midőn még a nemzet karddal és fegyverrel kezében az ország meghódításán fáradozott, ezen időben az országban valóban erős centrálisait katonai uralom volt, a melynek egyes központjait a vidéken centrumok képezték és főnökeik a »comes castri« voltak. De mikor a nemzet befejezte a hódítás művét, fegyvereit letette s békés foglalkozáshoz látott, egyszerre megszűntek a >eomes eastri«-k, megszűnt a katonai uralom s a megyék rögtön közigazgatási területekké alakultak át; a XII. században már azok — és a »comes castri«-k, a mi ezen okmányokból nyilván kitűnik és kiviláglik, nem voltak a megyék főispánjai. E tekintetben már Eötvös Károly és Thaly Kálmán t. képviselőtársaim bő tájékozást nyújtottak. S nekem csak annyit kell megjegyeznem, hogy miután azon időben, mikor a katonai uralom fennállott, a leg főbb bírói hatalmat is a király gyakorolta, ő utána a nádor és végre az ő curiájának bírája, vagyis a judex curiae és miután a megyék a katonai uralomról átmentek a békés közigazgatási területekre s egyszersmind a jurisdictiok is megalakultak, sok esetben a királyok maguk gyakorolták a megyék élén a közgyűlések összehívását — erre nézve is van történeti okmány — vagy pedig a király helytartója a nádor hívta azokat össze, a minthogy azokat sok helyen össze is kellett hívni azért, mert ezen első századokban nem minden megyének volt főispánja. Okmányokból tudjuk, hogy akkor még a főispánokra nézve nagy convulsiok voltak s hogy a főispánságok adományoztatok, örökösen is. így keletkeztek aztán az örökös főispánságok. Sok megyében nem is veit, de miután részint közbiztonsági szempontból, részint a nemzeti felkelés miatt a megyei gyűlések nélkűlözhetlenné váltak, azokat a nádor hívta össze, mégpedig vagy egy megyét vagy több megyét is. Ezek a partialis gyűlések már a XIII. és XIV. században mutatkoznak és később is az országgyűlés mellett sokszor ismétlődnek Dunáninnen, úgy, mint a Dunán túl. Ez volt előzménye azon híres tizenhárom vármegyei gyűléseknek, a hol az elnök a nádor, vagy a judex euriae, vagy a királynak egy külön meghatalmazottja volt. Az egyes megyegyűlések nem függtek a nádor akaratától, mert hiszen, a mint az imént bemutatott veszprémmegyei okmányból kitűnik, ott az alispán a szolgabírákkal tartotta a megyei közgyűlést s hozták a határozatot »az általok tartott megyei közgyűlésen*, tehát itt nádor nélkül folyt a tanácskozás. De vannak okmányok, így Pestmegyéből, a melyek igazolják, hogy főispán nem is neveztetik ki és helyettesére sem volt szükség. Ez időben tehát a mogye létalapját a szolgabírák és a nemesség képezték. Ezeket tartottam, t. ház, szükségesnek elmondani, (Helyeslés a szélsőbalon.) hogy tisztába hozassék az, hogy vájjon a megyei élet és megy ere. idszcr olyan alkotmányunkbál fejlődött ezredéves intézmény-e, a mint mi mondottuk, vagy pedig a történeti igazság úgy áll-e, a mint a t. túloldalról igyekeztek azt bizonyítani? És, t. ház, én azt hiszem, hogy a mi álláspontunk, melyet mi e kérdéssel szemben a megyék javára itt elfoglaltunk, teljesen igazak és bizonyítékaink súlya, ha mérlegeltetik, kétségkívül lesz akkora, hogy mellette azon kifogások elenyésznek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De azt is mondták, amire már Irányi Dániel t. képviselőtársain bővebben reflectált —• én csak röviden teszek reá észrevételt — hogy a megyék tulaj donkép az 1848-iki törvények által mozdíttattak ki létalapjukból. Hát, t. ház, én csak néhány classicus tanúra hivatkozom, hogy ez a felfogás nem állhat meg. (Halljuk!) Midőn 1870-ben a törvényhatóságok rendezésérői szóló törvényt megalkották — gondolom, a t. háznak több tagja emlékezik rá, de különösen Horváth Lajos t. képviselőtársam kellő tájékozást nyújthat e tekintetben — még akkor éltek Deák Ferencz, Csengery és többen a 48-as korszak férfiai közül és méltóztassék megnézni a naplókat, egyik sem állott fel, hogy azt mondja: »félre ezzel a megyével, hisz a 48-iki törvényekből más folyik*. Pedig felteszszük egy Deákról, Csengeryről azt, hogy ha ezen törvényjavaslat, a mely most tárgyalás alatt van, eredetét a 48-iki törvényekben bírná, hogy a hetvenes évek törvényhozói nem bírtak volna annyi erkölcsi báTörsággal, vagy nem tudták volna törvényhozói jogukat oly mértékben gyakorolni, hogy visszaállítsák az 1848-iki törvények helyes értelmét, ha ez csakugyan a 48-iki törvényekből következik? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Vagy felteszszük azt, hogy egy Kossuth, a ki aztán fotényezője volt a 48-iki törvények alkotásának, csupán juxból mondja azt, hogy a 48-iki törvények alkotóinak eszök 43*