Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-525

525. országos ülés 1891, JBÍBS 8-án, szerdán. 333 kérdést vagyok bátor képviselőtársaimhoz intézni, hogy vájjon ha egyszer akadna — nem hiszem, hogy akadjon — de vájjon ha akadna oly kormány, a mely külföldi minták után indulva, ezen jogot is ki akarná küszöbölni és ezen második pontját a paragraphusnak kihagyni: vájjon akkor is olyan értéktelennek és olyan semmisnek tekintenék-e ezt? (Élénk tetszés jobb felöl.) Mocsáry Lajos t. képviselőtársam pedig odáig megy, hogy felveti azon kérdést, hogy vájjon azután, ha az az állapot meg fog valósíttatni, a melyet a törvényjavaslat contemplál, ugyan minek mennének a megyei bizottsági tagok a közgyűlésre : talán azérr, hogy az unalmas referádákat meghallgassák? Ab'an igazat adok t. képviselőtársamnak, hogy gyakran nem igen mulatságosak ezen szakelőadások és szakjelentések és hogy csak egy példát említsek fel: bizonyára sokkal élvezetesebb és sokkal mulatságosabb az, ha az ember a választási actusokat akár vezetheti, akár azokban részt vehet s ebben a különféle fondorlatokat és cselszövényeket intézheti; de, t. ház, én azt hiszem, hogy a ki a közérdeklődést csak az efféle élvezetes és mulatságos dolgok iránt akarja felkölteni; vagy a ki azt hiszi, hogy az csak az ilyenek felé fog önmagától irányulni: az jobban cselekszik, ha az önkormányzat szót ajkaira sem veszi. (Élénk helyeslés jobb felöl. Nyugtalanság a szélső báloldalon.) A törvényjavaslat által feutartatni, még pedig az önkormányzati elemek részére határozott túlsúly biztosításával fentartani kívánt közigazgatási bizottság intézménye is számos megtámadtatásnak volt ezen alkalommal is kitéve. T. képviselőtársaim közül, a kik ezt megtámadták, sokan, így leginkább Ugron Gábor, Beöthy Ákos és Kun Miklós t. képviselőtársaim ezen intézmény létjogát megtámadván, arra alapították okoskodásukat, hogy micsoda bizottság lehet ez, mikor az azt javasló közigazgatási bizottság is csak egy argumentumot tud felhozni ezen intézmény mellett: azt, hogy ha mi ezen bizottságot módosítanék, vagy megszüntetnők, akkor egy egész sorát a tételes közigazgatási törvényeknek is módosítanunk kellene. T. képviselőtársaimnak ilyetén okoskodása és érvelése előttem csak egyet bizonyít: azt, hogy ők nem kellő gonddal olvasták át és nem méltatták kellő figyelemre a közigazgatási bizottságnak a jelentését, mert ha megengedik, hogy kellő hívséggel reprodukáljam, leszek bátor az idevonatkozó részt felolvasni. (Malijuk! Halljuk.') Azt mondja a közigazgatási bizottság: » Végül még a közigazgatási bizottságnak tervezett átalakításáról kíván a bizottság ezen általános jelentése keretében röviden megemlékezni A közigazgatási bizottság intézményét, mely eddig is az önkormányzatot az állami administratioval összekötő, életképesnek bizonyált kapcsot képezett, jövőre is fentartandónak tartjuk.« T. ház! Ha ezen passusát a jelentésnek akár a logika, akár a syntaxis szabályai szerint veszsznk is elemzés alá, azt hiszem, csak egy eredményre juthatunk : t. i. arra, hogy a közigazgatási bizottságnak ezen intézmény fentartására nézve fóindokát az képezte, a mi a régens mondatban van felhozva, hogy ezen intézményt azért kívánja a bizottság fentartani, mert eddig is az önkormányzatot az állami administratioval öszszekötő életképes kapcsot képezett. Ezután jön, mint további megokolás, az, hogy annál is inkább, mert minden szerves közigazgatási törvényünk : a gyámügy, közegészségügy, az adókezelés, közmunkaügy, ipartörvény, vízjog, erdőtörvény, rendészet, stb., szóval tehát az egész vonalon nemcsak az önkormányzat szűkebb, hanem az állami administratiónak legkiterjedtebb körében is az önkormányzati elem közrehatása ezen intézmény útján érvényesül; s csak harmadsorban mellékesen érinti, hogy e szervezet változtatása elkerülhetetlenné tenné összes közigazgatási törvényeink átalakítását. Azt hiszem, mindezekből világos, hogy t. képviselőtársaim nem elég gonddal, hogy ne mondjam, felületesen olvasták át a jelentést, mert távol áll tőlem szándék, hogy azt imputaljam, hogy azt félremagyarázni kívánták volna. Beöthy Ákos t. képviselőtársam ezen intézményre vonatkozólag azt állította, hogy az nem vált be eddig sem és jövőre sem fog beválni; Bartha Miklós t. képviselőtársam pedig azt mondta, hogy ez intézmény idegen, hogy nem tudott és nem is fog gyökeret verni. Ezen állításoknak tökéletesen ellent mond az a tapasztalat, melyet én, mint 1877 tői 1887-ig tagja és helyettes elnöke egy vármegye közigazgatási bizottságának, sőt annak 1887. óta, mióta képviselővé választattam, a mai napig is folyton tagja, ezen intézmény működésére nézve magamnak közvetlenül szerezhetni szerencsés voltam. Mert nálunk a közigazgatási bizottság nemcsak hogy bevált, nemcsak jól functionált és hasznosnak bizonyult, de teljesen meg is honosodott. (Ügy van! Úgy van! jobb felöl. Mozgás a szélsőbalon.) Ezt tudom nemcsak néhány szomszédos, de egypár távolabbi törvényhatóságról is az országban. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát némely vármegyében, a honnét tapasztalataikat t. képviselőtársaim bizonyára jóhiszemííleg mentik, ezen intézmény nem felelt meg a várakozásnak és czéljának és kívánni valót hagy fenn: úgy azt hiszem, ez sokkal kevésbé lesz az intézmény rovására és terhére írandó, mint inkább az individumokban keresendő a hiba. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Mozgás a szélsőbalon.) Mert ott, a hol nincsenek meg a