Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-525
332 ^^k « r s«Ages ülés 1991. Julius 8-án, szerdán. részéről nem merném; és azt hiszem, hogy a ki hazája sorsát lelkiismeretesen fogja fel, senki sem merné elvállalni: (Igaz! Ugy van! a jobbóldalon.) mert méltóztatnak tudni, hogy a személyzet-változás, a hivatal-átadás, átvétel hogy megy ilyenkor a vármegyékben. Én már ezen egy szempontból is véghetetlenül sürgősnek és szükségesnek tartom a tisztviselők stabilisálását. (Helyeslés jobb felől) T. ház! Áttérve már most az önkormányzat kérdésére, e vita folyamán kételyt fen nem hagyó módon lett két körülmény tisztába hozva és igazolva. Az egyik, t. ház, az, hogy a vármegyei törvényhatóságoknak mai rendszere és szervezete nem vezetett, de nem is vezethetett a társadalmi öntevékenység kívánatos fejlesztésére ; a másik pedig az, hogy azon hatáskör, melyet a vármegyék számára a most tanácskozás alatt levő törvényjavaslat fentartani, vagy jobban mondhatnám, megteremteni kíván, egyrészt van olyan nagy, mint a milyennel a külföld bármely más államában az önkormányzati testületek bírnak; másrészt olyan nagy, a melynél nagyobbat nálunk ez idő szerint — és pedig ismét általánosságban és nem egy pár kivételes vármegyéről szólok — melynél nagyobbat, mondom — ne áltassuk magunkat — a társadalom betölteni sem volna képes. (Úgy van! jobb felől.) Ezen állításom igazságát, t. ház, nemcsak gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Beksics Gusztáv, Horánszky Nándor, Horvát Boldizsár és Tisza István képviselőtársaim mutatták ki fényesen és meggyőzően, de e mellett ismét Lits Gyula t. képviselőtársam adott tüzetesen a tárgygyal foglalkozó beszédében — a melyre tehát méltán hivatkozhatom — a t. ház számára és számomra egy frappáns argumentumot, a midőn múlt hó 18-án tartott beszédében a ház színe előtt beismerte, hogy Fehérvármegyében, a melynek, azt hiszem, nem mondok csupán complimentumot, ha azt állítom, hogy az ország legműveltebb és legintelligensebb vármegyéinek egyike s a melyben kétségtelenül megvan a közügyek minden ága iránti érdeklődés .... Meszlényi Lajos: Azért küld ide függetlenségieket ! (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Perczel Dezső előadó: . . . beismerte, hogy a Fehérmegye közigazgatási bizottsága által megválasztott erdőrendészeti bizottságnak sem elnöke, sem választott tagjai nem értettek az ügyhöz, hanem ezt az erdőfelügyelőnek, a mint köztük ebő ízben megjelent, őszintén be is vallották és az összes erdőügyek vezetését teljesen ő reá bizták. Már pedig, t. ház, én azt hiszem, hogy Fehérmegye közigazgatási bizottságának, midőn ezt az erdőrendészeti bizottságot kiküldötte, az volt a czélja, hogy a legalkalmasabbakat válaszsza ki és így állítsa össze a bizottságot; valamint kétségtelen és azt hiszem, ebben a t. ház minden tagja igazat ad nekem, hogy az erdőtörvény nem tartozik a nehezebb közigazgatási törvények közé és hogy összehasonlítással éljek, távolról sem hasonlítható össze, —hogy pl. csak egyet is említsek fel—a vízjogi törvénynyel. Holló Lajos t. képviselőtársain pedig az ő époly szellemes, mint érdekes felszólalásában kétségbe vonta, hogy a vármegyei bizottsági tagok, az önkormányzati elemek, a törvényjavaslatban részükre kijutó ellenőrző és felügyelő hatáskört képesek lennének kellőleg betölteni. Ha így állanak a dolgok, ha t. ellenzéki képviselőtársaink tüntetik fel ily színben a helyzetet: vájjon, t. ház, lehetne-e akkor az önkormányzati hatáskört tartalmasabbá és szélesebbé tenni? (Tetszés jobb felöl.) Részemről, t. ház, teljesen elégségesnek tartom a vármegyék részére ez idő szerint azon önkormányzati hatáskört, a melyet ezen törvényjavaslat harmadik része megteremteni kíván; és azt hiszem, csak örülhetni fogunk, ha ezen hatáskör is kellően betöltve és kihasználva lesz. Szoktassuk ennek betöltéséhez a társadalmat, mert ez a főszükség; neveljük az ennek életbeléptetéséhez, tényleges megvalósításához szükséges társadalmi tényezőket és ha ez sikerül; ha a gyakorlati élet bebizonyítandja, hogy a társadalom ezen önkormányzati hatáskört nemcsak betölteni képes, ele tényleg be is tölti; ha ebből folyólag látni fogjuk, hogy az többet is megbír: ám akkor tágítsuk és bővítsük a hatáskört, (Helyeslés jobb felöl.) de ne áltassuk magunkat azon hiú reménynyel, hogy ez oly hamar be fog következni; (Mozgás a szélsőbalon.) másrészt pedig addig ne bocsátkozzunk könnyen károsakká válható experimentatiokba. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás a szélsőbalon és felkiáltások^ Ez az experimmtatio!) Kicsinylőleg, mondhatnám, gúnyolódva szóltak a törvényjavaslat ellenzői közül Eötvös Károly, Ugron Gábor és többen az őket követő szónokok közül azon hatáskörről, a melyet a törvényjavaslatnak 136. és 190. §-ai a vármegye részére a jövőben is fentartani kívánnak ; és iróniájuknak élét különösen az utolsó szakasznak második pontja ellen irányították, a mely szól a törvényhatóságok levelezési, felírási, és kérvényezési jogáról; ezt csekélynek, sőt annál is kevesebbnek tüntették fel, mint a mely mindenkit, minden asztaltársaságot megillet stb. Nem akarom reproducálni mindazon kifejezéseket, a melyekkel ők ezt kisérték, csak azt a
