Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-525
626. országos ülés 1SM Julius 8-án, s»erdán. 331 gondolni, hogy például micsoda kilátása lehetne az előmenetelre egy megyében, a hol egy aránylag fiatal embert választottak alispánnak, a tíz főszolgabírónak és ezek által a szolgabíráknak is; vagy micsoda rendkívül ritka esetekben lehet az árvaszéki ülnököknek előmenetelre kilátása. (Igaz!. Úgy van! jobb felől.) Nem állítom, hogy mindennapiak volnának azon esetek, de méltóztassék átnézni a megyék történetét, csak az 1867. óta megindult alkotmányos korszak életbelépte óta: meg fognak győződni arról, hogy fordultak elő oly esetek, midőn egy hívatott s állását legpontosabban, legbúzgóbban s leglelkiismeretesebb cn betöltő egyén a legközelebbi tisztújítás alkalmával mellőztetett. Vagy akárhány esetet tudnék arra is, hogy egy ily buzgó és hívatott tisztviselő egy korántsem arra termett jelölttel szemben veszítette el állását. (Igás! Úgy van! jobb felöl.) Ki veheti tehát rossz néven ily körülmények között az apáknak, ha pályavégzett fiaiknak minden más pályára való lépést tanácsolnak, csak a közigazgatási pályáról beszélik azokat le; ki veheti rossz néven a nagyobb vagyon nélkül az élet küzdterére kilépőktől — csak ezekről beszélhetünk, t. ház, minthogy a gazdagok napjainkban csak a legritkább esetekben szánják el magukat arra, hogy a közigazgatásnak sok munkával és nagy felelősséggel járó állásaira vállalkozzanak — midőn a pályaválasztás stádiumáig jutva, inkább oly pálya felé fordulnak, bár különben hajlamaik a közigazgatási pályára vonzanák őket, a hol kenyérkeresetük biztos és a melyen jövőjük koczkáztatása nélkül alapíthatnak családot; s a hol, ha kötelességeiket híven és lelkiismeretesen teljesítik, bizonyos idő beálltával rendes elő menetelre számíthatnak, vagy legalább mint orvosok, ügyvédek, anyagi helyzetük fokozatos javítását remélhetik. Ez a helyzet valódi képe, t. ház, és ezzel számolni kell. A kinevezési rendszerrel kapcsolatban nem mulaszthatom el, t. ház, hogy még két észrevételre, melyekre nézve, úgy látszik, tévedés forog fenn, megjegyzést ne tegyek. (Halljuk! a jobboldalon.) Ugyanis, a mint a törvényjavaslat ellenzőitől hallottuk, ők úgy fogják fel a dolgot, mintha a kinevezési rendszer behozat Iából az szükségkép következnék, hogy minden egyes állásra úgy a vármegyékben, mind a járásokban mindenütt csak idegen, nem megyebeli lenne kinevezhető. Pedig ez épen nem áll és sem a törvényjavaslat betűiből, sem annak szelleméből nem következtethető. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) A másik tévedés, a melynek legpregnánsabb kifejezést b. Prónay Dezső t. képviselőtársam adott, az, hogy valamely járásban csak oly egyén lehetne jó administrativ tisztviselő, a ki azon vármegyében született, ott honos, ott illetékes s ott az összes viszonyokat ismeri. Ezen nézetet épen oly tévesnek tartom, mint az előbbit, mert szerintem az, a ki kellő szakismeret, kellő szakképesség mellett megfelelő judieitimmal és emberismerettel bír és e mellett meg van benne a kellő buzgóság, erély és tapintat: épen olyan jó közigazgatási tisztviselő lesz akár Trencsén, akár Krassó Szörény megyében, mint Vas vagy Máramaros megyékben. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondásolt a szélső baloldalon.) Ha már a kinevezés kérdésénél vagyunk, t. ház, legyen szabad kitérnem egy észrevételre, melyet Lits Gyula t. képviselőtársam tett, megvallom kiválóan szakszerű beszédében, melyet saját álláspontjának védelmére elmondott, a t. ministerelnök úr azon érveire reflectálván, melyeketa t. ministerelnök úr hadügyi és katonai szempontból a kinevezési rendszer mellett felsorolt. Lits Gyula t. képviselő úr e tekintetben a t. ministerelnök urat megnyugtatni kívánta, azt állítván, hogy az 1878. évben a boszniai oecupatio alkalmával elrendelt mozgósítás meggyőzhette a t. házat és a t. ministerelnök urat arról, hogy ezen igények választott tisztviselőkkel is kellőleg kielégíthetők. Lits Gyula t. képviselőtársam ezen állításával szemben két rövid észrevétel megtételére érzem magamat utalva. (Halljuk! Halljuk! a jóbbo } dalon.) Egyik, t. ház, az, hogy azon tapasztalatok, melyeket az 1878-ik évben elrendelt mozgósítás alkalmából szereztünk, korántsem olyanok, hogy azok a mozgósításnak az érdekelt összes járásokra nézve, a mozgósításnak kellő praecisioval való végbemenetele mellett bizonyítékul lennének felhozhatók. Mert épen azon hadkiegészítő kerületi parancsnokságra nézve, a melyről t. kép visel ö'társ ím is szólott, a székesfehérvárira nézve a leghatározottabban emlékszem és jól tudom, hogy 1878ban több járás részéről, noha a mozgósítás csak részleges volt és így csak bizonyos fegyvernemekre és ezredekre szorítkozott: mégis az illető járási tisztviselők által az összes ott tartózkodó tartalékosok és szabadságoltak berendeltettek ; a mi által nemcsak a katonai parancsnokságoknak okoztatott tetemes munkatöbblet és szaporulat, hanem azon hiába befárasztott egyének is tetemes munkamulasztás és költségnek lettek kitéve, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De, t. ház, engedjük meg, hogy akkor ezen részleges mozgósítás a kellő praecisioval hajtatott végre: kérdem t. képviselőtársamtól — sajnálom, hogy nincs jelen — vájjon elmerné-e ő, vagy akárki köztünk vállalni a felelősséget azon esetre, hogyha az ily mozgósítás épen az általános tisztújításokkal egyidejűleg, vagy azt egy-két nappal követőíeg rendeltetnék el ? En a magam 42*
