Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-525

525. orseigos ülés 1891. Julius 8-án, szerdán. 329 szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom, (Helyeslés jobb felől.). Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját, továbbá azon tíz képviselő urat, a kiknek határozati javaslatait tíz képviselőnél több aláírta ; jelesen pedig azon sorrendben, melyben a határozati javaslatok beadaltak, fognak szólani: Szederkényi Nándor, Ugron Gábor, Csatár Zsigmond, Gosztonyi Sándor, Simonfay János, Polónyi Géza, Kemény Pál, Eötvös Károly, gr. Gyiirky Ábrahám és Horváth Ádám képviselő urak. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Perczel Dezső előadó: T. képviselőház! A teljes harmincz ülést igénybe vevő és betöltő ezen általános vitának bezárta után, azt hiszem, senki nem várja és kívánja tőlem e házban, hogy kellőleg méltányolván minden egyes felszólalást, egy szerény zárbeszéd határain beltíl felöleljem azt az egész nagy hőségú' és terjedelmű anyagot, melyet a kétségtelenül igen érdekes és fontos vita felszínre hozott. Ez a legtehetségesebb, lígy szellemi, mint physikai tekintetben a legfényesebb képességgel felruházott egyéni erőt is sokkal messzebb túlhaladó vállalkozás lenne, semhogy gyengeségem érzetében azt csak megkísérelni is merészkedhetnem ; azért nem fogok sem jogtörténelmi, sem jogbölcseleti, elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni; hanem leginkább csak két szempontból leszek bátor a t. ház becses figyelmét és türelmét kikérni. (Halljuk!) FJőször,hogy bár c-ak főbb vonásokban, de teljes hűséggel jelezzem azt az összbenyomást, melyet reám, mint a bizottság előadójára, a lezajlott vita gyakorolt; másodszor pedig az előttem szólott képviselőtársaim által a törvényjavaslat ellen felhozott egyes észrevételekre és kifogásokra óhajtok magam részéről megjegyzéseket tenni. (Halljuk!) A mi az elsőt illeti, t. ház, azt hiszem bátran és joggal állíthatom, hogy mindenkire, a ki e hosszú időre kinyúlt, mélyreható és mindkét oldalról a legnagyobb erélylyel, élénkséggel folytatott vitát elfogulatlanul és figyelemmel végighallgatta, lehetetlen, hogy két irányban e szellemi harcz mindkét táborában a legteljesebb egyértelműséget ne vette légyen észre. Az első egyértelműség, melyet őszinte örömömre szolgál e helyről is constatálhatni, abban nyilvánult, hogy e vita alatt nem volt senki, a ki a múltra nézve a megyékről az emberi szív legnemesebb érzelmével, a kegyelet érzelmével ne emlékezett volna meg. (Helyeslés.) A másik igazság, mely az összes felszólalásokon, jöttek légyen bármely oldalról, félreKÉPVB\ NAPLÓ. 1887—92, XXV. KÖTET. ismerhetlenfíl tört utat magának és ha szabad e kifejezéssel élnem, vörös fonalként húzódott az összes beszédeken végig, az, hogy közigazgatásunk mai általános állapotával — különös hangsúlyozással emelem ki, hogy általános állapotával, mert mint azt már előadói beszédemben is kiemelhetni volt szerencsém, — a vita folyamán többek részéről szintén fel említtetett, hogy egyes megyékben kivételesen eddig is találkozhattunk jó administraíióval — tehát közigazgatásunk mai általános állapotával e házban nincs megelégedve senki, hogy ez a kor kívánalmainak, a jogállam követelményeinek meg nem felel; hogy az nem jó, nem szabatos, nem egyöntetű, nem egységes. Ennek minden oldalról, habár a színezés különféle árnyalataival történt eonstatálásából logikai szükségkép foly azon elismerés, hogy közigazgatíSsunk ezen helyzetével szemben törvényhozási intézkedésekre van szükség, hogy az javíttassék, hogy az korszerűvé, egyöntetűvé tétessék. Eddig terjed és ennyiből áll, t. ház, a vita eddigi folyamából levonható azon eredmény, melyre nézve nézeteltérés és véleménykülönbség nem forgott fenn; mert a továbbira, vagyis a feladat megoldására nézve azon törvényjavaslatt'il szemben, melyet a közigazgatási bizottság a maga részéről előterjesztett és a melyet nemcsak a kormány és a kormány működését annak egészében támogató többség, hanem a kormányt e speciális kérdésre nézve a jelen esetben támogatni kész mérsékelt ellenzék is elfogadott, nem kevesebb, mint 11 határozati javaslat nyújtatott be. A határozati javaslatoknak ezen nálunk szokatlan nagy számából a parlamentarismus alapvető elvei szempontjából tekintve a dolgot, könnyű lenne kimagyaráznom, hogy ez voltaképen gyöngíti az ellenzék álláspontját; (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) mert a míg úgy a többség, mint a mérsékelt ellenzék — az előbbi, ha nem csalódom, tiz, az utóbbi pedig két tagja kivételével — teljesen egyetért a törvényjavaslat elfogadására nézve: addig a 48-as és függetlenségi párt tagjai nemcsak, hogy egy véleményen nincsenek a törvényjavaslatot illetőleg, de ezen véleményük annyira eltérő, olyan elágazó, hogy t. tagjainak száma 11 csoportra oszlik. (Hosszantartó élénk derültség s tetszés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondás a szélső baloldalon.) Könnyű lenne ezt, t. ház, a parlamentarismus principiumaibói kimagyaráznom, de nem akarok a sophistik.t terére lépni, és úgy tekintem ezen előttünk fekvő 11 határozati javaslatot, mint egy és ugyanazon eszmének, ugyanegy czélnak különféle formákban és különböző szavakban kifejezett nyilvánítását, mint, a hogy, ha e határozati javaslatokat egyenkint figyelein42