Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

584. orsíágos Ölés 1801. Julius f-én, kedáen. 3f f megyei határozat következtében az úgynevezett tisztes rendűek is bírtak választási joggal, az összes nemesség a tisztes rendú'ekkel együtt, ott azonban, a hol ily kiterjesztő határozatok nem léteztek, a tisztes rendűek helyett valamennyi község fel volt jogosítva határozatlan számú képviselőket küldeni, úgy, hogy megtörténhetett, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy némely megj ében már maga a nemességöt-hat ezer főre is rúgott, hogy ily közgyűlés 7—8—9 ezer főből állhatott volna, mert hiszen nem volt meghatározva, hogy minden község hány képviselőt küldjön ; megeshetett volna, hogy a megyei székhelyhez közel eső község 10—20 képviselőt küldött, míg a távolabbiak talán költségkímélés végett kevesebbel érték volna be, Kérdem tehát, lehetett-e a 48-iki törvényhozásnak ily testületre bízni a megyei administratiót, vagy lehetett-e azon sietést parancsoló körülmények között részletes törvényt dolgozni ki? Nem, uraim,s azt hiszem, t. képviselőtársamis elismeri, hogy az akkori körülmények ily részletes megyei törvény alkotását nem engedték meg és azért rendelte a törvény, hogy ezen, Úgyszólván ősi gyűlés inegválaszsza a választmányt, mely a rendes közigazgatást vinni fogja addig is, míg a leendő országgyűlés végleges törvénynyel fogja a megyei szervezetet szabályozni, holott a szab. kir. városokra igenis alkotott a 48-iki törvényhozás oly szabályokat, melyek szerint meg volt határozva a választói jog, meg volt állapítva a census és meg volt mondva, hogy az ilyen testűlet hány tagból áll. Ilyen városi törvényhatósági bizottságra tehát rá lehetett ruházni a tisztviselők helyettesítését, illetőleg választását; a megyei közgyűlésre ellenben nem, hanem csak annak választmányára, ámbár ez is csak ideiglenesen, különösen a mi a választást illeti, csak azon tisztviselőkre nézve történt, a kik a megszüntetett úrbéri viszonyok következtében a bíráskodásra szükségesek voltak Bocsánatot kérek, ezek, úgy látom, nem igen gerjesztik fel a figyelmet; (Halljuk! Halljuk!) de én súlyt helyezek arra, hogy megczáfoljam azon állítást, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mintha már a 48-iki törvényhozás az államosítás terére lépett volna. (Helyeslés a szélsőbalon.) Végre t képviselőtársam még Kossuth Lajos határozati javaslatából is, a melyet az adók kivetése és behajtása tárgyában már a pesti országgyűlésen benyújtott, azt akarja következtetni, hogy Kossuth is az önkormányzat megszorításával az állami tisztviselő rendszert kívánta behozni. Abban a határozati javaslatban, melyet t. képviselőtársam felolvasott, kétségtelenül benfoglaltatik az, hogy a rónokok és pénztárnokok a pénzügyminister által fognak kineveztetni, KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XXV. KÖTET. noha egyúttal ki volt kötve, hogy a közadók kivetése és behajtása a törvényhatóságok közbenjöttével fog történni, valamint az, hogy a kivetés és beszedés elleni panaszok a törvényhatóságoktól a pénzügyministerhez fognak felterjesztetni. Engedjük meg, t. ház, hogy ez a határozati javaslat... HoráüSZky Nándor: Törvényjavaslat! Irányi Dániel: . . . magának Kossuthnak a műve. Akkor nem törvényjavaslatokat, hanem határozati javaslatokat nyújtottak be. Am legyen törvényjavaslat; de nem ezen fekszik a súly. Én azt mondom, hogy határozati javaslat, mert miután a királylyal már szakított az országgyűlés s a király nem akart szentesíteni semmit, a mit a pesti országgyűlés határozott, nem törvényeket alkotott, hanem határozatokat hozott az országgyűlés és így határozati javaslatokat nyújtott be a kormány is (úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor adta be ezen törvényjavaslatot Kossuth Lajos? Akkor, mikor Magyarország már nyolcz oldalról meg volt támadva ; (Úgy van! a szélső baloldalon.) mikor az ellenség túlnyomó erővel támadta meg Magyarországot és mikor védekeznünk kellett úgyszólván üres kézzel. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugyanis mikor Kossuth a pénzügyministeriumot átvette, 505.000 frt és talán 24 kr. volt a pénztárban. Ezzel a fél millióval mely a mai időben egy fél napra is alig elégséges, kezdte meg a magyar kormány az igazgatást. Minthogy pedig csakhamar ránk szakadt a délszaki felkelés, továbbá a nyílt támadás, az óriási szükségletek fedezéséről kellett gondoskodni. Igaz, hogy nemcsak adó volt az, mely a kincstárba befolyt. Sőt ellenkezőleg, ebből igen-igen csekély folyhatott csak be. Előbb bankjegyet bocsátott ki a kormány, azután 42 millió forint erejéig hitelt kért, a melynek fejében pénzjegyeket nyomatott; de lehetetlen volt nem gondoskodnia egyszeismind arról, hogy az adó is táplálja a kincstár szükségletét. Vájjon lehet-e rossz néven venni Kossuthnak, hogy ily körölmények között egy pillanatra eltért attól a rendszertől, a mely addig fennállott és a melyért ő maga is lelkesült ? Hiszen ha a háború idejére tervezett vagy elfogadott intézkedéseket úgy akarjuk megítélni, mintha azok béke idejére is szolgálnának és fentart-mdók lennének : akkor épen azon joggal szemrehányást tehetnénk Batthyány Lajosnak, az egész ministeriumnak és különösen Deák- Ferencznek, hogy rögtönítélő bíróságokat szerveztek és az igazságügyi minister e végett rendeletet bocsátott ki. De szemrehányást tehetnénk ugyanazon íuinistereknek azért is, hogy kormánybiztosokat 4l