Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-524
322 521. országos ttlés,18»l. julias ?-én, kedden. neveztek ki. Kormánybiztos voltara magam is, még pedig kétszer: 1848-ban Sárosmegyében és 1849-ben a fővárosban a vár ostroma alatt. De biztosíthatom a t. képviselő urát, hogy a tulajdonképeni közigazgatás menetébe egyetlen egy rendelettel sem avatkoztam, hanem mindig arra szorítkoztam, a u,it az ország védelme okvetlenül megkövetelt. (Helyeslés a szélső haloldalon.) S azt gondolom, hogy a többi kormánybiztosok is, bár szintén teljhatalommal voltak ellátva, hasonlóképen jártak el és a tulajdonképi közigazgatást nem érintették. Ezzel, úgy hiszem, igazoltam, hogy Horánszky Nándor t. képviselőtársam azon állítása, mintha a 48-iki törvényhozás az államosítást óhajtotta volna, az általa idézett példákból nem bizonyítható be. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Horváth Boldizsár t. képviselő úr, előre bocsátván a megyék dicséretét a múltban, azon meglepő szemrehányást tette nekik, hogy a jelen század közepén már nem teljesítették alkotmány védő tisztüket, A jelen század közepén, ez annyi, mint a 48-iki események után. (Igaz!Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugyan hol látta a t. képviselő úr, akár saját hazánkban, akár bármely idegen állam történetében, hogy egy oly óriási háború után, a mely annyi áldozattal járt és oly vérvesztést okozott a nemzetnek, akasztófák és bilincsek csörgése között a megyék vagy tartományok, vagy mondjuk az egész nemzet, rögtön újra felkeljen és visszaszerezze jogait? Hiszen ez sehol a világon nem fordult és nem is fordulhat elő. Miért kíván tehát a magyar megyéktől olyant, a mire pedig az egész nemzet sem volt képes? De hogy a megyék nem mulasztották el a maguk alkotmányos tisztének teljesítését, mikor arra a lehetőség megnyílt, ezt bebizonyították 1861-ben, midőn ugyanazon szellem lengte őket át, mint 1848-ban, vagy 48 előtt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) és bebizonyították 1865-ben, mikor az országgyűlést összehívó királyi rendeletet, mint a szabidság előhírnökét örömmel üdvözölték és mindazon teendőket, melyeket a törvény reájuk ruházott, buzgón és lelkesedéssel teljesítették. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt állítani tehát, hogy 1848 czal a megyék befejezték a maguk rendeltetését azért, mert 1849. után nem voltak képesek rögtön visszaszerezni az elvesztett alkotmányt, a milyen igaz ságtalan, épen olyan képtelen állítás. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) Mondják, hogy hiába reménykedünk abban, hogyha a hatalom az alkotmányt fel fogja függeszteni és az országgyűlést feloszlatni, akkor még a megyék megmenthetik az alkotmányos szabadságot, inert azt feltenni sem lehet a hatalomról, hogy ugyanakkor a megyéket is fel ne oszlassa. És ez több, mint valószínű. De ä uraim, én azt tartom, hogy oly intézmények, a melyek a hatalom által erőszakkal lettek megszüntetve, de a melyek addig, a míg fennállottak, a szabadság fentartóinak bizonyultak, erőszakos haláluk után is birnak lelkesítő és a szabalság feltámasztására alkalmas hatással. {Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mint a szobrok, melyeket nagy férfiak tiszteletére állítanak fel, nemcsak arra valók, hogy az élő nemzedék ezek iránt a maga elismerését és háláját kifejezze, hanem egyszersmind buzdításul szolgálnak a jövő nemzedéknek, hogy példájukat utánozzák: úgy az oly intézmények, melyek századokon keresztül ápolói és védői voltak a nemzeti ügynek, még erőszakos eltemettetésük után is lelkesítik az utánuk következő nemzedékeket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az apa, a ki elfog menni a 63 vármegyében szétszórt megyei székházak mellett, azt fogja mondani fiainak: »íme, fiaim, itt tanácskoztunk mi egykor a megye, a község, sőt az ország ügyei felett is. Itt intézkedtek oly tisztviselők, a kiket magunk választottunk és a kik bizodalmunkat bírták. Most üres a ház, vagy még annál is rosszabb: idegenek parancsolnak itt és mi némaságra vagyunk kárhoztatva. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) ígérjétek meg nekem, hogy mikor felnőttök és a körülmények megengedik, vissza fogjátok szerezni azt a házat magatoknak, hogy urai legyetek a megyének. Valamint ha itt a Dunaparton emelkedő, de akkor szintén bezárt palota előtt fogja elvezetni fiait, arra fogja inteni, hogyha a viszonyok megengedik, az ország önállóságát visszaszerezni törekedjenek. És a fiuk, kikből még nem halt ki a hazafiság érzete, azzal fognak felelni: fogadjuk, ígérjük édes apánk, úgy fogunk cselekedni! (Úgy van! a baloldalon.) Varasdy Károly t. képviselő úr azzal igyekezett vigasztalni minket, hogy miután Ausztriának most már alkotmánya vau, lehetetlen feltenni, hogy a bécsi hatalmi körök a magyar alkotmányt megszüntetni, eltörölni akarják. A képviselő ár, ugy látszik, elfeledte, hogy Ausztriának már 1849-ben is volt alkotmánya, melyet azonban egy császári rendelet egy szép napon semmivé tett. De azt gondolja-e a t. képviselő úr, hogyha a hatalom Magyarországnak az Osztrák birodalomba való beolvasztását tűzné ki czélúl, az az úgynevezett alkotmányos Ausztria ellenszegülne ennek a tervnek? Nem hiszi-e t. képviselőtársam, hogyha azt a birodalmi gyűlést azzal kínálnák meg, hogy Magyarország is Ausztriához csatoltassék, tapsolna a hatalom ezen erőszakos törekvésének. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.)
