Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

?91. Julius 7-én, kedden. 3 Jg 524. országos Blés IS a zsidóknak nem kellett. Azóta folyton ígérgetik, de még nem tudták benyújtani. És ha szükséges, nyújtsák be a papi vagyon saecularisatioról szóló törvényjavaslatot (Élénk mozgás.) s akkor engem önökkel fognak találni s önökkel fogok szavazni és együtt működhetünk a haza javára, csakhogy önök ott (a jobb oldalra mutat), én pedig ezen az oldalon (Helyeslés a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) s minden igaz ember szívesen fogja üdvözölni a ministerelnököt, ha szabadabb gondolkozású lesz, mint én, arról biztosak lehetnek. E javaslattal szemben, mely a népnek a szabadságra való minden aspiratioit elfojtja, csuk két útja van a ministerelnök úrnak, hogy kibúvjé : : vagy vonja vissza, vagy oszlassa fel az országgyűlést. (Helyeslés a szélsőbalon) S azt hiszem, hogy nemcsak a magam nevében, hanem a párt nevében is szólok, ha azt mondom, hogy mi ettől tágítani nem fogunk; de ha önök makacsul ragaszkodnak, mi is a végletekig megyünk. Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Szederkényi Nándor határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Thaly Kálmán képviselő úr félreértett szavainak értelmét kívánja helyreállítani. Thaly Kálmán: T. ház! Egy• pillanatra kérem csak a t. ház becses türelmét, hogy tisztelt régi barátom s képviselőtársam, Károlyi Gábor által a személyemre, illetőleg beszédemre tett hivatkozásra személyes kérdés czímén megtehessem igen rövid észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) T. barátom szíves volt felemlíteni azt, hogy én beszédemben, mely jó részt a megyék történetével foglalkozott, a gróf Károlyi család egy némely tagjára is hivatkoztam. Erre nézve tartozom rectifieatioval. A gróf Károlyi családnak volt egy igen híres, nevezetes tagja, egyik főfelemelője, az előbb báró, utóbb gróf Károlyi Sándor, előbb II. Rákóczi Ferencz fejedelemnek, utóbb III. Károly császár és királynak tábornagya. Ha tehát azok, a kik beszédem alkalmával a házban jelen nem voltak, netalán azt méltóztatnának gondolni, hogy én erről a történelmileg nevezetes férfiúról szóltam — a kiről sok kötet munkában írtam és ha az Isten éltet, megfogok is írni— kijelentem, hogy én róla beszédemben, jól tudom, meg nem emlékeztem. Hanem a grőf Károlyi család egy másik tagjáról igenis megemlékeztem, midőn ugyanis azon névsort mutattam be az 1849-iki évi hivatalos Közlöny nyomán, a mely azon férfiak neveit tartalmazta, a kiket az akkori parancsnokló császári tábornagy herczeg Windischgrätz cs. kir. megyebiztosokká kinevezett s kik közül — mint említem — voltak, a kik a kinevezést nem fogadták el, de a nagyobb rész elfogadta. Ezt például akartam felhozni arra, hogy hazánkban, fájdalom, minden időben akadtak és akadni fognak tekintélyes állású s fényes családokból származott oly férfiak, a kik még a törvénytelen hatalomtól is elfogadnak kinevezéseket. Ezek között említettem gróf Károlyi Lajost, a ki a Windischgratz-féle kinevezést elfogadta és a kit Klapka tábornok ezért elfogatott s Komárom várába vitetett. Azonban, ha már idáig jöttünk; hamar az árnyról szólunk, szükség, hogy szóljunk a fényről is. Kedves kötelességemnek tartom tehát azt is emlékezetbe hozni, hogy az említett főúrnak derék unokaöescse, a ki, mint képviselő itt ül köztünk, ott állott akkor is a szabadság védői közt karddal az oldalán Komáromban, mint Klapka hadsegéde; gr. Károlyi Sándor, a ki tehát ott és akkor is megtette kötelességét a hazáért, mint a hogyan fényesen megtették ugyanezt az ő édes atyja a felejthetetlen emlékezetű gr. Károlyi István és gr. Károlyi Gábor képviselőtársam édes atyja, gr. Károlyi György, a kiknek buzgó hazafiságát és nagy érdemeit ismeri az egész ország és emlékezetüknek én adózom a legszívesebben hálával. (Általános helyeslés.) Elnök: Ki következik? Madarász József jegyző: Irányi Dániel! (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Elvbarátaim, a kik eddig nyilatkoztak, bőven és alaposan megbírálták az előttünk fekvő törvényjavaslatot; kifejtették mindazon okokat, a melyek az önkormányzat s a tisztviselők választása mellett szólanak; úgy, hogy nekem, ki utoljára maradtam, csaknem lehetetlen új érveket adnom elő álláspontunk támogatására. Nem is vállalkozom ennélfogva a lehetetlen feladatra, hanem a helyett a t. ház engedelmével igyekezni fogok összefoglalni azon fő indítóokokat, a melyek minket vezérelnek s így mintegy csomóba gyűjtve, az önök bírálata és a nemzet ítélete alá terjesztem azokat. (Helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, szükségesnek látom, hogy előbb néhány fontos ellenvetésre terjeszkedjem ki, a melyek a túloldalról felhangzottak, nehogy később azoknak czáfolatával beszédem fonalát megszakítanom kelljen. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök úr és utána Busbach Péter és Varasdy Károly t képviselőtársaim és mások azon állításunkkal szemben, mely szerint a jelen országgyűlés nincsen feljogosítva ezen törvényjavaslatnak tárgyalására és törvényerőre emelkedésének előmozdítására, azért, mert tagjainak legnagyobb része a tisztviselők választása elvének feníartása mellett nyilatkozott, midőn megbízatását nyerte, azt méltóztattak felelni és arra méltóztattak emlékeztetni, hogy az 1848.