Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

6-24, országom Illés 1891. Julius J-éu, kedden. g \ 3 röl mindig az ellenzéknek girálnám oda, (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) mert erőszakkal lehet egyes embert befolyásolni, de tömegeket erőszakkal csak elidegeníteni lehet. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl. Zaj, közbeszólások a szélső baloldalon.) Megengedem, t. ház, hogy lehettek az országban olyanok, kik túlbuzgalomból erőszakhoz is nyúltak; de tessék elhinni, hogy az a kormány azoknak ezért soha köszönettel nem tartozott; (Úgy van! Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) mert ha azok valamit erőszakkal elértek, erőszak nélkül sokkal többet tudtak volna elérni, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) A negyedik az, hogy a t. képviselő úr összefüggésbe hoz egy, sajnos, előfordult összeütközést az én személyemmel. Már engedelmet kérek, t. ház, ha ezzel az esettel engem valami összeköttetésbe tud hozni a képviselő úr, akkor méltóztassék egyenesen kimondani azt, hogy a békésmegyei vagy csanádmegyei vérengzéseknek is én vagyok az oka, mert ép olyan távol esik tőlem ez, mint amaz. Mert hogyha a fegyver használatára a csendőrséget a fellázított nép kényszeríti, akkor az az alispán, a ki mértföldekre távol van, valóban nem tehet erről. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Különben a lényeg másban van: abban, hogy azt mondja a t. képviselő úr, hogy a kormány azt a feladatott tűzte ki magának, hogy Nyitramegyében az ellenzék kiirtassék és hogy ennek fejében gr. Gyürky Ábrahám az ő helyét quasi nekem fölajánlotta. A mi az utóbbi állítást illeti, azt indignatióval utasítom vissza (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és kérem a t, képviselő urat, hogy ha már engem ilyen ízetlenségre, vagyis helyesebben mondva, ilyen erkölcstelen alkura képesnek tart: akkor legalább ne vádolja ugyanezzel azt a férfiút, a ki utóbbi időben már úgy is jobb útra tért. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsőbalon.) A mi azonban azt a másik állítást illeti, hogy a kormány azt tűzte ki feladatául, hogy Nyitramegyében az ellenzék tönkretétessék: ezt is a leghatározottabban utasítom vissza, daczára annak, hogy én akkor egyáltalán nem is érintkeztem a kormánynyal. Tehetem pedig ezt azért, mert a kormánynak akkori megbízottja, a volt főispán, gróf Gyürky Ábrahám ahhoz a tervemhez, hogy a megye békéjének fentartása végett iparkodjunk az ellenzékkel a meglevő alapon megegyezésre jutni, nemcsak a legnagyobb készséggel hozzájárult, hanem el is ment velem az ellenzéknek egyik távollakó coripheusához, hol a tárgyalások folytak és mondhatom a t. háznak, hogy annak, hogy a megegyezés nem sikerült és eredményre nem vezetett, nem a kormánypárt volt az oka, hanem olyan személyes KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXV. KÖTET. érdekek, melyekbe egyszerűen azért nem bocsátkozom, mert azok engem sem akkor nem érdekeltek, sem most nem érdekelnek. (Helyeslés a jobboldalon.) De annyi bizonyos, hogy nem lehetett a kormány részéről az ellenzék kiirtása feladatúi szabva, mert ha az lett volna kitűzve, akkor főispánja nem ment volna egyezkedni az ellenzékkel, a mi nyilt titok; hanem egyszerűen megtagadta volna a közeledést. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Az ötödik az, hogy a központi végrehajtó bizottság nem akarván a kellő anyagi támogatást megadni, én az aspiratiokat kifürkésztem és házról-házra járva 96.000 forintot összegyűjtöttem. Már méltóztassék megengedni, hogy ezt is mereven visszautasítsam. Én a végrehajtó bizottsággal, mint alispán sohasem érintkeztem, sőt szégyenemre legyen mondva, még ma sem tudom, hogy kik annak tagjai; (Derültség a jobboldalon.) oly ostobaságra pedig, hogy mint alispán házról-házra járjak és kortes-czélokra pénzt gyűjtsek, minden feltehető fogyatkozásom mellett sem vállalkozhatnám. (Helyeslés a jobboldalon.) Én abban, hogy valaki önként, saját kedve szerint összegeket pártczélokra adományozzon, soha sem láttam megütközni valót. Hiszen tudom és sajnálom, hogy a t. ellenzéknek igen nevezetes férfiai, kiváló magyar családok tagjai tönkretették magukat, mert az ellenzék czéljaira nagy összegeket adtak. De arról biztosíthatom a képviselő urat, hogy olyan embert nem fog felmutatni, a ki azt merje állítani, hogy általam lett felszólítva, hogy kormánypárti czélra bármit adjon; ellenben én tttdok a t. képviselő úrnak embert megnevezni, a ki önként hozzám jött s azt mondta, hogy nemcsak közezélokra, de pártczéiokra is nagy összeget hajlandó adni, ha őt magyar nemességre ajánlom. Erre azt feleltem: ha az egész vagyonát oda adja, akkor sem kapja meg tőlem azt a nyilatkozatot, a mely szükséges arra, hogy az ő kívánsága teljesüljön. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Továbbá azt mondja a t. képviselő úr, hogy egy nem magyar ember lett magyar báróvá. Ez merőben lehetetetlen. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Magyarországon 1867 óta magyar báróvá egyáltalában nem lett olyan ember, a ki magyar állampolgár nem lett volna. Az megeshetik, hogy magyar állampolgár lehessen osztrák báró; de hogy nem magyar állampolgár magyar báróvá lehessen, az merőben lehetetlen. És hogyha a képviselő úr báró Stummer úr kitüntetésére czélozott: akkor, engedelmet kérek, nagyon rosszul applicálta azt az állítását, hogy nem humanitárius, hanem pártczéiokra való adományozásról volt szó; mert épen báró Stummer volt az, a ki 120.000 forinton kórházat építtetett, azt teljesen 40