Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

§24. orseigos ülés 1891. jnllus 1-én, kedden. g \ \ titokban helyeslik, de még nagyobb titokban fogat vicsorítanak rá, (Mozgás jobbról.) a kik sajnálják Tiszát, de nem merik kimondani — s itt leveszem kalapomat György Endre előtt, a ki férfias báTörsággal, mint régi csatlós védte vezérét — a ki — nem tudom, hogy miért — magasabb helyen ígéretet tett, hogy pártolja ezt a kormányt s azért megy önökkel, de magában odakünn a folyosón, vagy elvonulva Geszten érzi, mi az a német közmondás, a mit tán senki senki sem érezhet jobban, mint ő, hogy: »Undank ist des Menschens Lohn« : könnyíí a mi helyzetünk, mert a midőn önöket mi megtámadjuk, hogy megbuktassuk e törvényjavaslatot, régi várat védelmezünk, a melynek helyébe önök egy egyszerű czigánysátort akarnak felállítani, melynek belsejében kotyvalék forr, melynek lakosai mezítelenül szaladnak az úri kocsik után azzal, hogy »kérekegykrajezárkát«.(T^Sá!es a szélső baloldalon. Nagy mozgás jobb felől.) Ez a különbség van kettőnk közt s ezért győzelmét hirdetem ezen pártnak akkor, midőn azt mondom, hogy nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot párthívei üdvözlik.) Gr; Esterházy Kálmán jegyző: Komlóssy Ferencz ! Komlóssy Ferencz: T. ház! Jobban szerettem volna, ha a t. kormány a maga reformtörekvéseit oly kérdések megoldásával kezdi meg, melyek a magyar nemzetnek életkérdését képezik. így, hogy csak egyet említsek, jobban szerettem volna, ha a socialis kérdéseket ölelte volna fel programmjába s különösen ennek egyik igen lényeges pontját, a magyar agrárkérdést, a mely mai napig nincs megoldva; a mely kérdés megoldásától pedig a magyar állam társadalmi, jogi jellege, létele és jövője függ. De ha már a kormány ezekre nem gondol és egy másik javaslattal lépett föl, mely jelenleg napirenden van: én kötelességemnek tartom,hogy bárcsak egy pár szóval is, de jelezzem azon álláspontot, melyet a javaslattal szemben elfoglalok. És miután azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy párthoz sem tartozom, egészen objective és tiszta meggyőződésem szerint óhajtok e törvényjavaslatra nézve néhány észrevételt tenni. A kérdés én előttem egész tisztán és a maga valóságában áll és én úgy fogom fel, hogy a közönség ma már nem azt nézi, vájjon államosítsunk e, vagy conserváljak-e a régi rendszert, hanem arra tekint és azt várja a képviselőháztól, hogy a közigazgatás jó legyen. És hogy ezt a közönség ma oly nagyon követeli, erre őt az ellenzék tanította, a mennyiben úgynevezett administrationalis visszaéléseket akárhányszor hoztak fel mindkét ellenzék részéről. Meghallgattam számos beszédet, de azt találom, hogy igen kevesen szóltak a tárgyhoz objective s hogy a szónokok legnagyobb része elfogultsággal volt telve s ezen elfogultságukban annyira mentek, hogy distinctiokat alig tettek, a régi s a kilátásba helyezett új közigazgatási rendszer között. Én distinguálok és azt mondom, hogy a régi rendszer mellett is voltak megyéink, melyekben példás volt a közigazgatás, mint pl. Pozsony és Esztergom megyék s melyekben jele^ és kiváló közegeink voltak és voltak megyéink, melyekben kevéssé jeles és lelkiismeretes tisztviselőink voltak; meg vagyok győződve arról is, hogy a jövőben sem lehet remélni azt, hogy minden megyében minden egyes kinevezett administrationalis közeg egyformán hivatása magaslatán fog állani, a mennyiben az individuális tekinteteket mindenesetre latba kell vetni. (Úgy van! a baloldalon.) En azonban okulva a multakon, kijelentem azt, hogy a jövő még sem lehet oly sötétes oly rossz, mert meg vagyok győződve arról, hogy a kinevezési rendszer mellett, a viszonyok nem lehetnek rosszabbak a jövőben, mint a milyenek voltak a múltban. (Úgy van! a baloldalon.) Ha visszatekintünk a múltra: be kell látnunk, hogy Tisza Kálmán 15 éves uralma megrontotta a nagyközönségnek hitelét; ez tény; (Halljuk! Halljuk!) megrontotta a közönség bizalmát arra nézve, hogy a régi rendszer alapján lehessen jó közigazgatási szervezetet felépíteni és megingatta az én hitemet is és azon fényes beszédek daczára is, melyeket a. függetlenségi párt részéről hallottam, megvagyok arról győződve, hogy a régi rendszer fentartása mellett vagy pedig megjavítva e rendszert némiképen, a mint azt Szederkényi határozati javaslatában óhajtja, csak tovább építenők azt az épületet, melynek alapját Tisza Kálmán rakta le s tartotta fenn, ezen alapon alig létesíthető jó közigazgatás. Én hét évig küzdöttem az ellenzékkel és küzdeni óhajtok a jövőben is. Küzdöttem különösen Tisza rendszere ellen; de bizalommal viseltetem a jelen kormány, különösen a jelenlegi ministerelnök úr irányában, kinek politikai működését hét éven keresztül közvetlenül szemléltem s melyből a következtetést a magam részére levonhatom. És miután ő a régi rendszeren változtatni akar s miután az én álláspontom is az, hogy a személyek változtávaí egyúttal változzék a rendszer is : én a ministerelnök urat az előttünk fekvő törvényjavaslat benyújtása alkalmából a legmelegebben üdvözlöm és kijelentem azt is, hogy nekem jogom nem lehet az ő Ígéreteiben kétkedni, mert ez ígéretek több, mint gavallér szavak. Ezea ígéretekhez ő államférfiú renoméját kötötte, a mennyiben többször úgy a bizottságban, mint itt a plénum előtt is kijelentette, hogy azon garantialis