Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

SS4. orsiágos ülés 1891. Julius 7-én, kedden. 309 elnök úr körül ezt a javaslatot azzal a régi fallal? Egyszerűen azért, mert az a fal nagyon tág volt önöknek a nemzeti jogok és nagyon szűk a hatalmi és kortes-eszközök gyakorlására. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Igen természetes, hogy én egy kimerített vitánál ezzel a javaslattal, a melyről be van bizonyítva, hogy a magyar nemzet kenyerévé nem leliet soha, hogy a magyar közigazgatást javítani nem fogja soha, nem foglalkozom nagyon hosszan; hanem egyszerűen áttérek azokra a helyzetekre, mikben most a parlamentben vagyunk, (Halljuk! Halljuk!) Még csak néhány szót akarok a választásról és kinevezésről szólani és ezt teszem azért, hogy a t. házat néhány példával felvilágosítsam. (Halljuk! Halljuk!) Fehérmegyében én tettem az indítványt az államosítás ellen, de 12 szótöbbséggel megbuktam. A magam kerületéből pártelnökeim is ellenem szavaztak. Midőn azt kérdeztem tőlük, hogy ugyan édes barátaim, mivel érdemeltem meg azt, hogy ellenem szavazzatok: azt felelte egy nemcsak a megyének, hanem az országnak is talán legjobb jegyzője, hogy ha a képviselő úr meg fog bukni, mint virilista benne marad a megyében, de ha engem ki nem neveznek, elmehetek koldulni. (Nagy mozgás és tetszés a szélső baloldalon.) Ez a jövő államosítás képe, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) ez az a magyar állameszme, melyre önök oly bátran és büszkén hivatkoznak. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) A kinevezés is lehet rossz, a választás is lehet rossz. Nem a rendszerben volt a hiba, hanem az egyénekben. Majd mondok én egy példát önöknek ; de nagyon sajnálom, hogy az a valóságos belső titkos tanácsos képviselőtársam nincs itt. Boldogult Pauler idejében ki akartunk neveztetni egy fiatal embert a megyébe. Az a fiatal ember már egyszer megbukott a vármegyében, habár teljes qualificatióval birt; elismerem, hogy ismeretlen volt s talán azért bukott meg, de elismerem azt is, hogy a másik szintén kitűnő qualificatióval bíró egyén pajtáskodás útján — a mint a mérsékelt ellenzék részéről mondották — jutott be az aljegyzői székbe. De elég az hozzá, mi ketten, az excellentiás úr és én felkerestük Pauler minister urat és azt mondtuk, minthogy az illető megbukott a választásnál, kegyeskedjék őt kinevezni. És ő megígérte, hogy ha nekünk szolgálatott tehet azzal,igen örömest és annál inkább ki fogja nevezni, mert azt pártonkívüli képviselő kéri, a ki közel van ahhoz, hogy belemenjen a kormánypártba. Megkérdeztem őt, hogy megtelegrafirozhatom ezt neki. Meg, volt a válasz. Telegrafiroztam tehát neki és este, a mint ez nálunk már ősi szokás, ott nagy banquette volt. (Zajos derültség.) Három nap múlva jön a hivatalos lap, a mely szerint ugyanarra az aljegyzői állásra Torontál megyéből X. Y-t nevezték ki. (Átalános élénk derültség.) Erre elmentünk mind a ketten a folyosón a ministerhez és megkérdeztük őt: »Ugyan mivel érdemeltük meg kegyelmes uram, hogy bennünket ennyire felültettél ?« (Élénk derültség.) »Én meg akartam tartani ígéretemet« — válaszolta a minister — »hanem Simor prímástól kaptam levelet, a ki ezt az embert protegálta, ő pedig régibb belső titkos tanácsos, mint te«. (Zajos derültség.) Ez a jövő kinevezés képe, t. ház. (Élénk helyeslés.) Ezt a falat kellett, gr. Károlyi István úrnak ledöntenie; de nehezen fog egyebet ledönteni, mint a szathmári megyeházat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy csakugyan voltak kinövései a választásnak, ki tagadná? Mindig vannak kinövések. Nagyobb kinövést azonban, hogy a választást és kinevezést egyesítsem, nem lehet találni, mint a mit .i következő eset bizonyít. (Halljuk! Halljuk!) Egy jogtanárt, a kit szeretek és tisztelek s a ki barátom volt, kitűnően végzett és kitűnően adott elő a tanári széken, kinevezték a tiíloldalról Hont megye főispánjává. Ez volt a kinevezés. Jött azután a választás. Ennek is meg voltak a kinövései. A kánonjogot adta elő és minthogy »kánon« és »Kanon« egyforma, tehát megválasztották fegyvergyári igazgatónak. (Hosszantartó általános zajos derültség.) Midőn t. barátom Fenyvessy Ferencz ügyes »Dreischritt«-tel lebegve átment a kormánypártra, t. barátom Pulszky Ágost nyújtotta neki az első bouquét, mint az Örömteljes győzelem jutalmát. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) 0 azt mondotta, hogy 63 vármegyének kapuján kellett kopogtatnia annak, a ki valahol meg akart választatni. Engedelmet, nem mindig kellett 63 vármegye kapuján kopogtatni, mert a kinevezési rendszernél meglehet, hogy csak a földes uraság kapuján kell majd kopogtatni, a ki feltétlenül »nevez«, de e kinevezést görnyedt háttal s meghajlott derékkal kell majd fogadni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon argumentumot is hallottam, hogy nem volt elég ember a vármegyékben. Menjenek csak végig a megyékben és meg fogják látni, hogy a gentry-köréből, melyet álszabadelvűséggel és álflemocratiával szeretnek ütni egyesek, köztük Busbach és Beksics Gusztáv t. képviselőtársaim is, mindig fog találkozni ember, ha önök megadják nekik a tisztességes megélhetés feltételét, ha megadják azt, a mit a vármegyékben meg akarnak adni az államosítással, kik büszkén lesznek hivatalnokai a vármegyének, (Űgy van! a szélső baloldalon) de azt nem fogják megtalálni soha, mert e nemzet természetébe soha se ment át, hogy Nyitra vagy Trencsénmegyéből lehozott egyéneket vegyenek szeretettel s tisztelet-