Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

S06 824. országos ülés 18*1. Julius J-én, kedden. csak az utolsó három évben három-négyszer hallottuk az illető minister úr ajkairól, hogy azon folyó ülésszakban okvetetlenül beterjeszti és ínég most sincs itt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Fontos érvül hozzák fel a törvényjavaslat mellett a nemzetiségi érvet. Ezt én is elismerem fontos érdeknek; csakhogy furcsának tetszik az, hogy a mikor nemzetiségi érvekkel támogatják e törvényjavaslatot, épen akkor menti fel a kormány a legmagyarabb főispánokat Erdélyben, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon,) a kik bebizonyították, hogy a mai rendszer mellett is meg lehet a magyarság érdekeit védeni és helyettök a magyarság védelmére szászokat nevez ki főispánokúi, (Úgy van! a szélső baloldalon.) A »nemzeti érdek« mindig jó szolgálatot tesz a kormánynak, valahányszor a kormányhatalom növelése végett ürügyre van szükség. ( Úgy van ! Úgy van! a szélsőbalon.) Ugyanazt hozták fel 1886-ban a közigazgatási törvényjavaslat tárgyalásánál és a tiszta magyar községekben is önkényesen alkalmazták párt és személyes érdekből. Nézetem szerint a nemzetiségi kérdést mással lehet orvosolni: jó iskolával, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) pártatlan közigazgatással, gyors igazságszolgáltatással és okos közgazdasági politikával. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Még azt sem hozhatja fel a kormány a maga álláspontjának védelmére, hogy a vármegyék nem hajtják végre a kormány akaratát és törvényes rendeleteit. Épen nem rég a t. ministerelnök úr e házban azzal mentette magát, hogy Békésmegye közgyűlésének ő nem rendelte meg, hogy Szarvason ne válaszszon szolgabírót, csak »íelhívta« erre. És a vármegye sietett eleget tenni a felsőbb felhívásnak, pedig a tárgysorozatban rég ki volt tűzve a szolgabíró választása. Nem az a hiba, hogy a megyék nem engedelmeskednek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézetem szerint a közigazgatási állapotokon változtatni kell; de lehet a régi alapon is. Fordítson a kormány annyi költséget a közigazgatásra; adjon akkora személyzetet, amekkorát a javaslatban követel; adja meg a szükséges biztosítéki törvényeket; gyakoroljon igazán komoly ellenőrzést; tekintse a főispánt nem első kortes nek, hanem első hivatalnoknak: akkor választás mellett is letíz jó közigazgatás. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek nélkül kinevezés mellett sem lesz jó közigazgatás. És minthogy a nemzet érdekeit sem a párt, sem a kormány érdekeinek feláldozni nem akarom, nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem pártolom Szederkényi t. képviselőtársam határozatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Meszléuyi Lajos! Meszlényi Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Mozgás.) Egy még leendő nagy vitának első része lesz nemsokára befejezve. És befejeztetik e vita úgy, hogy mi e párton lelkesedéssel tekintünk arra vissza, (Úgy van! a szélső baloldalon.) igaz lelkesedéssel és ezt öndicsekvés nélkül mondhatom el ma, mert e kis pártnak minden egyes tagja szíve melegével, igaz lelkesedésével kelt fel és megmutatta önöknek oda át, t. túloldal, hogy egy kis csapat, melynek részén — mint onnét abból a magas székből néhány héttel ezelőtt kijelentetett (az elnökre mutat.) — az igazság van és önöknél csak a szavazás marad meg Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék nekem olyasmit tulajdonítani, a mit én nem mondtam! (Helyeslés a jobboldalon.) Meszlényi Lajos:... — tévedésből méltóztatott mondani; — a csatát nemcsak végig tudja, küzdeni, de meg is akarja nyerni. És meg fogja nyerni a győzelmet, mert segédcsapatai igazán jók, nemesek : egy ezredéves történelem bizonysága s azon tudat, hogy az által szerzett jogokat elharácsolni nem szabad. Ezek a mi segédcsapataink. Nézzük az önökét: 32 fok meleg, azon remény, hogy a vitát megunjuk, ellanyhúlunk, abba hagyjuk; továbbá némelykor egy kis fenyegetés feloszlatással, melylyel minket akarnak fenyegetni, de csak maguk félnek tőle. S a mérsékelt ellenzék mérsékelten bizonyos és mérsékelten bizonytalan támogatása, (Derültség a szélső baloldalon.) ezek az önök segítségére kiállított csapatok. A küzdelem 6 hét óta folyik. A kérdés teljes világításban áll előttünk, az argumentumok garmadája fekszik a nemzet előtt, hogy rostálja ki belőle az igaz magot, dobja el az élősdi növény gyümölcsét, tisztítsa eleségét, szórja fel, hogy repüljön és veszszen belőle, a mi rossz s tartsa meg azt, a mi tisztának, jónak bizonyult egy ezredéven át (Helyeslés a szélső baloldalon.) s akkor látni fogja, hogy a kenyér, melynek magját maga veti, melyet maga ápol és munkál, melyet maga arat le, több erőt ád családjának s így egész nemzetének, mint az, melyért hajlott háttal, meggörbülve könyörög az előszobák küszöbén, hol előbb inasok jóakaratát kell keresnie, hogy a hatalmasok^adomáiiyát kéz csókkal köszönje meg. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A vita főpontja röviden az, hogy mi jobb: a mit magunk szerzünk s mint szerzeményt meg akarunk tartani, mert jónak bizonyult ; vagy az, a mit kegyelemből adnak, el-