Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

524. orsiágos Illés 1891. Julius 7-én, kedden. 307 vesznek, áttesznek; egy szóval, jogot venni el a adni érte erőszakot. S e vitánál a segédcsapatok nálunk lelkesedéssel mentek s mennek még a küzdelembe. Ne tagadják el, önöknél a segédcsapatok nem válnak be. A nagy meleg megjött, mi nem fogjuk érezni, mert egy erősebb meleg, a meggyőződés és alkotmányszeretet tüze az, mely bennünket lelkesít (Élénk tetszés a szélsőbalon.) s ez erősebb lesz annál a napnál, a melyre önök számítottak s melynek perzselő forróságát eddig nem minálunk, de csak önöknél érezték meg, mert eddig már í2-en nem bírták kiállani s menekültek a pártonkivííliség enyhébb, üdítőbb légkörébe, (Derültség a szélsőbalon.) hogy onnét kiáltsák át velünk önöknek, hogy bármily forróság legyen is, ez a reform mégis teljesen sületlen (Derültség a szélsőbalon.) s a forró nap a mi szövetségesünk lesz, mert forró sugarainál egyedül önök sülnek fel, fényesen bizonyítva azt a furcsa phrasist, a melyet az államtitkár úr a fenyves madarak hazájából hozott el magával s melynek akkor értelmét nem tudtam, most értem, hogy mi az az úri hunezfutság. (Derültség a szélsőbalon.) De mi ellent tudunk és fogunk állani mindezeknek, mert hazugságnak tartjuk már magát a törvényjavaslat czímét: »Az önkormányzat rendezésérőit. Helyes czíme ez lenne: Törvényjavaslat a nemzeti jogok elvételéről szabadelvű szempontból; vagy Törvényjavaslat a választási jog megszüntetéséről liberális indokból. (Úgy van! a szélsőbálon.) Akkor igazságot mondtak volna. De megszületett e javaslat és a születésnél azon kezdődött a dulakodás a házban, hogy tulaj donkép ki a papa? (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) Én nem akarok a felett vitatkozni, hogy ki a törvényjavaslat atyja, de annyi tény, hogy három atya is jelentkezett; ha pedig három atya jelentkezett, ennek a törvényjavaslatnak tisztességes anyja nem lehet. (Zajos derültség.) Kimondtam egy szót, t. ház, mely triviálisnak látszhatik, de talán még sem az. Ez a gyermek nem itt született, nem itt nevelkedett, anyját per Schub küldték Ausztriából, atyja pedig az a Bach, a ki nem bús, a mióta oly víg nótákat zeng a csecsemő bölcsője mellett Busbach. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Felöltöztették pólyába, czifrán akarták mutogatni és reá mondták, mint a kis gyermekekre szokták mondani: mily szép, miiy okos! Mi azt moudtuk, hogy nagyon halavány. Jött Szunyogh és megcsípte arczát, hogy piros legyen. (Derültség a szélsőbalon.) Ez sem használt és hiába fogadták meg Beksics Gusztáv, Schvarcz Gyula és Busbach Péter képviselő urakat száraz dajkáknak melléje, (Derültség a szélsőbalon.) a kik etették őt Geisttal, Steinnal, hollandi, schweizi és nem tudom milyen pempővel, a gyermek erőtlen maradt, mert nem magyar tejet szopott és nem is lesz belőle magyar ifjú soha. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De annyi tény, hogy megszületett és hogy korán született; annak, elismerem, nem önök az okai, mert nem tagadhatják el, hogy a kormánypárt legnagyobb része municipalista programmal lett megválasztva. De oka hajdani fegyvertársainkban rejlik, a kiktől mai beszédemben búcsúzni akarok, mert a mérsékelt ellenzék padjain jövőre nehezen látjuk őket. A mérsékelt ellenzéknek, a mely mérsékelten vált ki a kormányból, mérsékelten támadta mindig a kormányt, (Mozgás bal felöl.) kivéve, elismerem, a véderő-vitánál, mert a »hoch« feltalálása szintén nem ezeken a padokon történt, (Derültség a szélső baloldalon.) mondom, a mérsékelt ellenzéknek, a mely az 1867-es programmon áll, tulajdonképeni programmja alig volt. Keresett tehát és talált. Azt mondta: először a pénzügyek rendezése, másodszor az államosítás. Hatvan milliónyi adóemeléssel, a regálék ügyes changirozásával megszűnt és végelgyengülésben múlt ki a programm első pontja. Maradt tehát a másik, az államosítás, melyet az igen t. mérsésékelt ellenzék hangoztatott folyton, hogy ennek e

gy J°hb jövő érdekében jönni kell és jönni is fog. És meg is jött, t. ház. Azután következett a véderő-vita. Megvallom egész őszinteséggel és ezt elismerem, hogy nem valami túlságos mérsékelten hocholtunk együtt a múlt kormánynak. Jött az elkeresztelési vita, a midőn a mérsékelt ellenzék a polgári házasságban keresett új pro grammpontot. Horánszky Nándor: Régebben volt az a mienk, mint az önöké! Meszlónyi Lajos: Következett a consularis bíráskodásról szóló javaslat, a melyuek tárgyalása alatt az a bizonyos remete kijött és bement és az alatt elcsenték tőle a túlsó oldalon a programmpontofc, az államosítást és Fenyvessy Ferencz magával vitte a remeteházat is és a remete most nincs sem künn, sem benn; Fenyvessy Ferencz képviselőtársam pedig abból a remete régi házából, mint egészen új gyermeke a pártnak, folyvást azt kiáltja a Flóri könyvéből: »kelep-kelep gyertek, jó falatot nyertek«. (Élénk derültség. Úgy van! a szélsőbalon.) Ez volt az ok, t. ház, a miért e törvényjavaslat előbb került a ház plénuma elé, mint hittük volna. De megszületett a törvényjavaslat és midőn önök, t. mérsékelt ellenzék, velünk együtt ezt a javaslatot teljesen rossznak találják és mégis elfogadják, akkor én egy igen furcsa dilemma előtt állok. (Halljuk! Halljuk!) Megszületett ez a javaslat és azt jóuak äd*