Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

624. országon Illés 1891. Julius 5-én, kedden. 303 Csanády Sándor: ... A határozat magaslatáról a közöstigyek fertőjébe sülyedvén, (Derültség jobb felől.) feladta hazánk, nemzetünk önállóságát, függetlenségét s a nemzetet az anyagi, szellemi, közerkölcsi megsemmisülés szélére juttatta. Fájdalom, nagy a száma azoknak, a kik vezérüket követték, nagy a száma azoknak, kik jelenleg is a magyar nemzet önállósága, függetlensége ellen működnek, a közjogi alapúi elfogadták a közösügyeket, melyek ha nem száműzetnek hazánk határairól, megsemmisítik okvetlenül a nemzetet mind szellemileg, mind anyagilag, mind közerkölcsileg, a mi előttem a legnagyobb veszély. Tisza Kálmán elfogadván a ministerelnökséget, a közösügyes közjogi alapon megfosztotta hazánkat önállóságától, függetlenBégétől, hazánkat osztrák tartománynyá sülyesztette, nemzetünket majdnem az anyagi megsemmisülés szélére vezette. Tisza Kálmán úr bukása következtében Szapáry Gyula úr (Derültség jobb felől.) jelenleg ministerelnök foglalta el a ministerelnöki széket. Nagy remények fűződtek Szapáry úr ministerkedéséhez és működéséhez, ugyanis a nemzet egy része azt hitte, hogy a már ismételten ministeri székbe lépett Szapáry úr meg fogja semmisíteni a közösügyes közjogi alap által eszközölt .... (Nagy derültség jobb felöl.) , ... önök nevetnek, de mondják meg, ha azt nem hitte, nem hihette volna jogosan a nemzet, hogy azért fogadta el ismét a ministerséget, mert megtérve előbbeni politikai hitelveihez, a nemzet szellemi s anyagi érdekében fog működni, bizonyosan nem tolta volna fel magát. Igenis, a nemzet egy része azt hitte, hogy Szapáry Gyula úr kormányzat;! alatt vissza fogja iyerni a nemzet önállóságát és függetlenségét s hogy lejebb fognak szállíttatni a már is elviselhetetlenekké vált adók; azonban a nemzetnek ez a reménye meghiúsult, mert a jelenlegi ministerelnök úr folytatja elődje jogtipró és jogfosztó politikáját, (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) folyton emelik magasabban az adók minden nemeit s újabbnál újabb adókat rónak a nemzet nyakába. Sőt, t. ház, a mi meglepő volt, Szapáry Gyula ministerelnök úr még túlhajtott Tisza Kálmán volt ministerelnök nemzetgyilkos politikáján, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) mert tudjuk, hogy egy törvényjavaslatával meg akarta semmisíteni a magyar nyelvet, a magyart el akarta németesíteni, el akarta osztrÁkosítani, sőt a mostani törvényjavaslata által meg akarja fosztani a nemzetet, a népet ezredéves jogaitól; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) meg akarja fosztani azon jogától, hogy saját ügyeiben intézkedhessek. Meg akarja fosztani azon jogától, hogy a megyékben, a városokban, a kerületekben, önön maga választhassa tisztviselőit, hivatalnokait. Ez, szerintem, oly merénylet, t. házi a mihez igen nagy elvetemedettség és önnön magáról való megfeledkezés kívántatik. (Nagy zaj jobb felöl. Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Elnök (csenget): A kifejezés nem parlamentáris, azért kénytelen vagyok a képdselő urat rendreutasítani. (Helyeslés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Csanády Sándor: Igazat mondok, azt isten színe előtt is kimondom. (Zaj jobb felöl.) Elnök (csenget): Velem disputálni nem lehet! Csanády Sándor: Én velem sem. (Nagy derültség. Zaj. Felkiáltások jobb felöl: Rendre!) Elnök: A képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Zaj bal felöl.) Csanády Sándor: Elfogadom a rendreutasítást, de visszautasítom. (Nagy zaj jobb felöl. Felkiáltások: Rendre! Rendre!) Elnök (csenget): T. ház! Kénytelen vagyok elnöki jogaimnál fogva a képviselő úrtól a szót megvonni. (Helyeslés jobbfelöl.) Csanády Sándor: Köszönöm, legalább sok való igazat nem hallott meg, meg fogja hallani máskor. (Zaj jobb felöl.) Krajtsik Ferencz: Ki kell zárni Gr. Károlyi Gábor: Micsoda beszéd az, kizárni. Ugy látszik a nyitraiaknak nagyon megnőtt a szarvuk, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Elnök: Veress József képviselő urat illeti a szó. Veres József: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat fontossága menthetővé teszi, hogyha én is röviden indokolni kívánom szavazatomat. (Halljuk! Halljuk!) Nem az elméiét, nem a történeti fejlődés szempontjából teszem megjegyzéseimet, mert hiszen szakember nem vagyok, hanem teszem a szemlélő közönség szempontjából, a melyre nézve körülbelül mindegy, hogy micsoda elveken alapúi a közigazgatás, csak jó legyen az és az elveket is inkább a maga tapasztalataival méri. Nem a nemzet van a kormányért, hanem a kormány van a nemzetért (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és ebből az következik, hogy ne a nemzet támaszkodjék a kormányra, hanem a kormány támaszkodjék a nemzetre; ha a kormány hatalma a nemzet erején, jogain és akaratán nyugszik, akkor erősen áll, mint a széles alapokon nyugvó pyramis erősen áll, úgy a nemzet, mint a kormány ; de ha a nemzet a maga jogait és hatalmát a kormánytól várja, akkor csak egy lökéa kell, hogy mint a csúcsára állított pyramis, összeomoljon mind a kettő. A kinevezés is megtelelhet valamely nemzet közérdekének, de csak olyan nemzetnél, a mely a maga akaratát