Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-524
304 &S4. orsiág«s fiiéi 1891. Julius í»én, kedden. igazán, szabadon nyilvánítja, törvényhozóit szabadon választja és szabadon választja azokat is, a kik a törvényeket végrehajtják, még magát az állam tejét is. De ez az eset Magyarországon nincsen. Magyarországban még a választott képviselők száma sem igaz kifejezője a nemzet többsége akaratának, hiszen a census és a kerületek olyan sokfélék, hogy az egyik képviselő ülhet 60—70—80 ezer választó nevében a képviselőházban, a másik talán tiz-tizenkétezer ember nevében. Az egyiket megválasztja négy-ötezer választó, a másikat 240—250 ember. Azonfelül ez a törvényhozásnak csak az egyik része. Ott van a másik része a főrendiház, melynek tagjai születés, vagyon, kinevezés ritján jutnak oda; nem pedig választás útján. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az állam főpolitikája szintén nem a nemzet koronként nyilvánuló akaratának szükségszerű kifejezője. És mindenek fölött ott van a viszony Magyarország és Ausztria között. Ezek mellett mi biztosítékunk lehet nekünk, a magyar nemzetnek, az iránt, hogy azon kormány, a mely majd esetleg a kinevezéseket gyakorolja, igazán a nemzet többségének akaratát hajtja végre a kinevezések által. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen épen ezen törvényjavaslat sorsa bizonyítja csattanósan: hogyan készül és alakúi át nálunk valamely többség. Ugyanazon többség', ÍI mely pár évvel ezelőtt az államosítás ellen nagy tűzzel harczoít, ma ép oly nagy tűzzel meg fogja azt szavazni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Már ez maga is gyanússá teszi a törvényjavaslatot s aggodalomba ejti az embert a fölött: mi lehet ezen törvényjavaslatnak igazi, de rejtett czélja? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! A többség s a kormány azt hozza fel, hogy a vármegyei közigazgatás rossz. A közigazgatás csakugyan rossz; ámde mióta ? Főképen azóta rossz, mióta a t. ház többsége olyan nagyon igyekszik azt javítani. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) A régi vármegyei rendszer századokon át megvédte az osztrák befolyás ellen a nemzet jogait; utolsó gyümölcse volt 1848, a mely jogait kibiztosította, Magyarország népére a jogokat kiárasztotta; míg az új vármegyének, a mint azt toldozták-foltozták, gyümölcse a mostani állapot, a melyről a kormány maga azt mondja, hogy tűrhetetlen, tarthatatlan. S a kormány ebből azt a következtetést vonja le, hogy már most a nemzet képtelen magát vármegyénként kormányozni és talán nem veszi észre vagy nem akarja kimondani, hogy ettől az állítástól csak egy lépés hiányzik ahhoz a másikhoz, hogy mint nemzet is képtelen magát kormányozni. Hajdan a magyar nemzet minden tisztviselőjét, sőt nádorát, királyát képes volt maga választani, képes volt az országgyűlésen követeit esetről- esetre utasítással ellátni; s most az iskoa könnyű közlekedés, a sajtószabadság korában képtelen volna a falusi jegyzőt, a falusi bírót, a szolgabírót választani? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon elszomorító fejlődés, furcsa haladás ez és nagyon szomorú bizonyítéka a 25 esztendős alkotmányos kormányzatnak. (Úgy van! a szélsőbalon.) A protestáns egyházak tagjai bővíteni igyekeznek azt az autonómiát, a melyet már századokkal ezelőtt kivívtak maguknak, sőt még a katholicus egyház is, a melynek eddig autonómiája nem volt, most teljes erővel igyekszik azt megszerezni; s ugyanazon emberek, kik az egyházi téren birt autonómiával okosan élnek, polgári téren már ne bírnának okosan választani, határozni? A protestánsok a gondnokot, tanítót, papot, felügyelőt és minden gyűlésre a küldöttet maguk választják s azon választottaknak joguk van esetleg dogmák felett is határozni; ugyanazon egyének, a kik ezen jogot nagyra becsülik, a kik azt semmiért oda nem adnák, a kik e jognak köszönik í'enaiaradásukat és létüket, képtelenek volnának falusi bírót és körjegyzőt választani ? Sőt következetesen gondolkozva, tovább kell mennünk. Hiszen polgárok választják a képviselőket, a törvényhozás tagjait is, pedig ezeknek a feladata mélyrehatóbb, életbevágóbb, mint a közigazgatás tisztviselőinek a feladata; ugyanok az esküdtszéknél, mint tagok, egy tárgyalás hatása alatt rögtönösen ítélnek polgártársaik vagyona, becsülete, szabadsága felett s ezek talán higgadt megfontolás, hosszabb eszmecsere után ne bírnának a jelöltek felöl okosan ítélni, közigazgatási tisztviselőket választani? Azt mondja a t. többség, hogy a választás rossz, csak a kinevezésben van menekvés. Ezt így mereven odaállítani igazságtalanság; mert így állítva, a rossz választás áll szemben az ideális jó kinevezéssel. Ha megfordítanók a dolgot és azt mondanók: állítsuk szembe az ideális jó választást a rossz kinevezéssel; az eredmény épen az ellenkező lenne. (Tetszés a szélsőbalon.) A választás sok helyen rossz, azt kénytelenek vagyunk tapasztalásból elismerni; de tagadhatatlan tény marad, hogy ez a régi megyerendszer, a választás alapján, minden ismert hibái daczára, igen jó szolgálatot tett a magyar nemzetnek, a nemzet jógáinak; míg a kinevezés minden előnyei daczára még ismeretlen bajokkal is fog járni s nagyon kétes, vájjon tehet-e a jövőben hasonló szolgálatokat, mint tett a választó megye hajdan. Thaly Kálmán: Láttuk ií. József császár alatt!
