Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-512
U512. orsziígos Illés 1S91. jonims 28-An, keiden. akkor azt fogja mondani, én ezt az árt, mert drága, nem adom meg ezért a tárgyért, az nekem ilyen drágán nem kell. Ha azonban az állam meg akarja venni a vasútat, akkor a kérdés az, kaphatja-e olesóbban '? És erre a minister úr megadta a választ, teljes mértékben kifejtve, hogy az engedélyokmány és az 1882-iki szerződés alapján másképen számítani nem lehetett, mint a hogy a kormány tényleg számított. A megvételre tehát más kulcs, mint a me lyet a kormány elfogadott, nem létezik. Ha ez a kulcs, mint egyedül lehetséges, elfogadható a kormány részéről, akkor a kormánynak továbbra számot kell vetnie magával, vájjon elő tudja-e teremteni a vasút jövedelmezőségéből a plust; és ha elő tudja teremteni az állam további megterhéltetése nélkül azt a jövedelmi többletet, akkor daczára annak, hogy a vasút drága, az állam mégis jó üzletet csinál. És én meg vagyok győződve arról, hogy az állam drágábban vette volna meg e vasútat, ha azt későbben kellett volna megvennie, mert hiszen az ez idei félévi jövedelem már többletet mutat ki az osztrák-magyar államvasút magyar vonalainál, amely lehet mesterséges is, de az első évi,egyedben a múlt évi időszakhoz képest már 302 ezer forintra rugó többletről ad az igazgatóság számot és a félévi tiszta többlet az öt milliót haladja, ez tehát nem 9,600.000 írtnak, hanem kerek 10 milliónak felelne meg. Ls ekképen előállhat az a veszedelem, hogy e vasút mesterségesen, vagy akár természetesen fokozódó jövedelme megdrágítaná annak megváltását. De másrészt ezen jövedelmi többletek igazolják azt is, hogy a kormánynak módjában lesz a szerződési járadéknál nagyobb bevételeket is teremteni az államosításból. Nem kételkedem, t. ház, ebben, ha akár az üzem és igazgatás megtakarításait, akár a tariffaknak a személyes, a helyi árú-díjszabások tekintetében való módosítását tekintem és azt, hogy egy ily nagy vonalnak összesítése nem annyi, mint a -f" b, hanem annyi, mint egy egész rendszernek combinatiója, mely combinatio teremti meg a várható több jövedelmet az egész hálózatból. Ily módon pénzügyi aggályaim e vétel iránt nincsenek és nincsenek aggályaim az iránt sem, hogy a valuta rendkívüli veszélynek tétetnék ki a 17-?)% törvénybe iktatása által; mert noha tudom, hogy ezen szabályozás némileg praejudiciumot képez: ha mostanában a valutát rendeznénk, ez úgy tíínnék fel, mintha mi e/t fogadtuk volna el hasisul. Azonban merem hinni, hogy ezt a kormány csak mint kivételt fogja fel és ha bárhonnan erre a praecedensre való hivatkozással azt követelnék, hogy az jövőre is a valuta rendezésénél ezen relatio a mi kormányunk által irányadóul tekintessék: az ily ínsinuatiót kormányunk határozottan, mint jogtalant és alaptalant, viszszaútasítaná. Egy másik ellenvetés, mely alaposabbnak látszik, az, hogy a titrekben nem tétetik ki a tőkeösszeg, hanem csupán a járadék, a mi talán a conversionak vágná útját, mert én 75 ér alatt képzelek olyan esetet, midőn ez a járadék is conversio alá eshetik, miután kamatlába magas és én igen szeretném, ha a t. pénzügyminister úr engem megnyugtathatna arra nézve, hogy nincsen-e elzárva annak lehetősége, esetleg ezen összeget is conversio tárgyává tenni ? Ezt csak kérdésképen vetem fel, mintegy aggodalmamat a jelen szerződés ellen. Ennyiből állanak nem annyira kifogásaim, mint kritikai észrevételeim. És most áttérek arra, hogy miért üdvözlöm én az egész műveletet melegen, mint állami közlekedési politikánknak nagy haladását? Először azért, mert az ország saját forgalmi politikájának teljes urává válik és azzá csak e vétel által válhatik. Erre különös súlyt kell fektetnem azon vámközösség mellett, melyben Ausztriával élünk. Ha nekünk kereskedelmi vámjaink rendelkezésre állanának, akkor forgalmi s kereskedelmi politikánknak volna még egy más regulatora is, de a vámszövetségben ettől elesvén, szükséges, hogy mi kereskedelmi politikánknak második regulatorát: a közlekedésügyet egészen kezünkben tartsuk. E második regulator pedig addig, míg az osztrák-magyar államvasút nincs a magyar állam kezében, nemcsak hogy nem áll hatalmunkban, hanem rendelkezése alatt áll az osztrák kormány befolyásának. Maga a társulat is saját érdekeinél fogva inkább az osztrák érdekeknek kedvez, mint a magyar érdekeknek, mert az ő érdeke Orsovától vezet Bodenbachig és Prágáig, központjául Bécset ismerte el. Ezen érdekhálózatban Magyarország, hogy úgy mondjam, egy átmeneti forgalmi rész. Hogy tehát mi ezen mellékes helyzetből kikerüljünk; hogy az oláh, német és osztrák forgalmi politika játékszerévé ne legyünk: föltétlenül szükséges, hogy a magyar állam ezen vasúti vonalakat megsze rezze. (Helyeslés jobb felől.) Ennek kiegészítéséül még azt hozom fel, hogy ne felejtsük el azt, hogy az osztrák kormány körülbelül másfél évvel ezelőtt a franczia directoriumot kiszorította és azt Bécsben osztrák férfiakkal helyettesítette. Ezzel a társulatot, mint osztrák társulatot a saját érdekeinek Sokkal inkább alávetette, mint ezelőtt. Ebből következik, hogy az osztrák kormánynak a forgalmi és kereskedelmi politikára mindig nagyobb befolyása volna contentiosus kereskedelmi kérdésekben, mint a mennyi a magyar kormánynak még az 1882-iki szerződés értelmében is fen-