Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

S28. orsz&gos filés 1891. Julius «-án, hétfőit. 297 fennállásunknak is nélkülözhetlen feltétele. De kérdem már most, mikép történik egy nemzetnél a haladás, minő műfolyam szerint? A történelem erre nézve két módot mutat. Az egyik az, midőn a nemzet társadalmából, hogy úgy fejezzem ki magamat, alulról indulnak ki az egyes törekvések és a civilisatio egyes vívmányai, a mint azt a Xlli. századtól kezdve Anglia történelme mutatja ; a második módja pedig az, midőn egy hosszabb eulturstagnatio után a nemzet törvényhozása arról győződik meg, hogy oly culturát kell létesíteni, melylyel századok mulasztásai lehető rövid idő alatt pótoltassanak s akkor a haladásnak felülről kell megindulni. 1848-ig a fejlődés hazánkban is egészen ez angol módon történt; de ha a 48-as években észlelt culturállapotainkat Összehasonlítjuk az angol eredményekkel, meg fogunk győződni arról, hogy oly különbséget látunk Magyarország és Anglia civilisatioja és előhaladása közt, mely bennünket arra kényszerít, hogy ha eddig kevés történt, most már oly intézményeket létesítsünk, melyeknél fogva az eddig elmulasztottakat a lehető mértékben pótoljuk. (Helyeslés jobb felöl.) 1848 előtt nz állam a megyék összesége volt; azok hatották át s azok szelleme dominálta az államot. Nekünk most, ha egységes nemzeti culturát akarunk létesíteni, az állam szellemének kell behatni a megyékbe és áthatni az egyes részeket. Ennélfogva, ha erős államot akarnak létesíteni, lehetetlenség oda nem törekednünk, miszerint nemzetünk egységes, kormányunk pedig erős legyen és ez erejével igyekezzék létrehozni mindazon nemzőt! feladatokat, melyeket törvényhozásunk megkövetel. Hogy tehát ez megtörténhessék, szükséges egy egészséges, erős administrativ organisatio. Nagyon sajnálom, hogy az idő annyira előrehaladt (Halljuk! Halljuk! a ssélsö baloldalon.) és így kénytelen vagyok mindazon argumentumok előadásától magamat megfosztani, a melyeknek előadására a legnagyobb súlyt fektetném, mindazonáltal, miután ezen törvényjavaslatnak eddigi tárgyalásánál igen keveset méltóztattak — főképen a t. túloldal részéről — foglalkozni azzal, vájjon mint szervezet, jó és megfelelő-e az előttünk fekvő törvényjavaslat és mint organisáló mű, alkalmas-e arra, hogy azon nemzeti culturmissiot, melyet mi az ország elé tűzve látunk, annak idején teljesítse; legyen szabad részemről kizárólag ezt igen röviden tárgyalni. (Halljuk! Halljuk!) Felfogásom szerint, t. ház, a jó organisationak vannak oly elengedhetetlen feltételei, melyek nélkül az eléje tűzött feladatok nem teljesíthetők. Nevezetesen: első feltételnek tekintem azt, hogy a hivatalnoki organisatio olyan legyen, mely elég képesKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXV. KÖTET. seggel ég alkalmatossággal bírjon az anyagi közigazgatási törvények végrehajtására. Oly követelmény ez t. ház, mely fájdalom a ma létező rendszerre egészen nem áll; míg ellenkezőleg, ha visszatekintünk az 1848. előtti korszakra, ezt ott teljesítve találjuk. Mert az 1848 előtti korszakban, azon organisatio, mely kizárólag a megye által volt szervezve, túlnyomókig, igen kevés kivétellel mind oly intézményeket hajtott végre, melyek kizárólag a vármegye törvényhatósága által hozattak meg s így a megye által hozott anyagi közigazgatási törvényeket hajtotta végre. így a tiszlikar az akkort törvények s megyei határozatok végre hajtására képes és alkalmas volt. Mi történik ma? Mikor 1867-ben törvényhozásunk munkáját megkezdette, azt találta, hogy az ország legnagyobb része szervezetlen a közigazgatás azon legfontosabb teendőivel szemben, melyek nélkül culturállam nem létezhetik. Az absolut korszak alatt a jogfejlődés 1818-tól kezdve megszakadt, de nem szakadt meg az élet fejlődése és daczára annak, hogy olyan jogviszonyok és jogrendszer állott fenu, mely mint alkotmányunkkal ellentétes, továbbra, fenn nem tartathatott, ezen jogrendszer mégis olyan új eulturviszonyokat létesített, a melyekre nézve a mi 1848 előtti törvényeink és megyei statútumaink már többé elégségesek nem voltak. Nem maradt más hátra, mint a törvényhozásnak segíteni a hiányokon és meghozni az administrativ törvények egész sorozatát és hogy röviden fejezzem ki magamat: berendezni administrative a magyar államot. Ezt tette meg a törvényhozás, tette pedig két módon: részint új törvényeket alkotva és ezek végrehajtását a régi időből átjött és a régi szervezet szerint választott megyei tisztikarra bizta, részint pedig oly törvényeket alkotott, melyeket külön kirendelt és általa szervezett állami közegek által hajtatott végre. Most már t. ház, előttünk áll egy új, modern administrativ rendszer és szembe vele azon közigazgatási személyzet, mely politikailag még a 48-at megelőző időszakbeli forma szerint a vármegye által választatik. Ha most e két factor össze működéseképen elért administratiot vizsgáljuk, akkor a legkülönbözőbb vélemények merülnek fel. Ma is, midőn az előttem szólt két t. képviselőtársam erről beszélt, a legdivergensebb véleményt mondták egymás ellen; egyik szerint a mai administratio rossz, a másik szerint elfogadható. Ha már most, t. ház, a dolgot behatólag vesszzük vizsgálat alá és nyomozzuk azt, hogy mit kell tehát mondanunk egész higgadtan a mai administratioról: én azon véleményre jutok, hogy az administratio nem annyira rossz, mint 38