Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

298 52S. országos ülés 1891. Julius 6-án, hetién. inkább kevésbbé sikeres. Az a tisztikar, mely a választásnak köszöni eredetét, nem fejthet ki elég erélyt akkor, a midőn a választóival szemben oly érdekekről van szó, a melyeknek érvényesítésére ezen választók kellő fejlettséggel és az intézményekhez megszokottsággal nem bírnak. Második követelménye, t. ház, egy helyes organisationak az, hogy a közegek egyéni érdekei összefüggésben legyenek, összhangban álljanak az ő szolgálatuk érdekeivel. Ma, t. képviselőház, nem látjuk azt, hogy ezen kívánalomnak elég volna téve. A megyei tisztikar ma választatik; így tehát a megyei tisztikar érdeke nem az ő szolgálatának érdeke, hanem a választóinak jól vagy rosszul felfogott érdeke. Ha a megyei tisztviselő oly intézmény végrehajtására van kötelezve, melytől az ő választója idegenkedik, minden körülmények közt annak teszi ki magát, hogy vagy szembe kell neki állani hivatalos szolgálati kötelességével és ekkor elhanyagolja hivatását vagy szembe kell állania választójának jól vagy rosszul felfogott érdekével s mindenesetre az ő sympathiájával és ekkor a jövő választásnál koczkára teszi hivatalos állását. Ez oly lényeges hiánya a mai administrationak, hogy nézetem szerint ezen segíteni kell és csak akkor tekinthetjük államunkat helyesen berendezettnek, ha organisationkban oly intézményt hozunk létre, melynél fogva a hivatalnoknak szolgálati érdeke az ő egyéni érdekeivel a legteljesebb összhangban álljon. (Helyeslés jobbfelől.) Harmadik követelménye, t. képviselőház, egy jó organisationak az, hogy a közszolgálat különböző ágai egymással a mennyire lehet, összhangzóan kezeltessenek, vagy a mint mondjuk, egybevágjanak. Ma a közszolgálat kétféle közegekkel eszközöltetik, részint kinevezett államiakkal, részint választott megyeiekkel. A választott megyeiek azok, a kik az imperiumot kezelik, míg a kinevezett államiak ellenkezőleg túlnyomó részben nem bírnak imperiummal és a végrehajtásban a választott közegek közreműködésére vannak utalva. Már most, t. ház, ha összehasonlítjuk közigazgatásunkban az ezen különböző módon alkalmazott közegek által eszközölt végrehajtást és ezen végrehajtás eredményeit, arról győződünk meg, hogy akkor, a midőn nagyban, egészben véve, bármi easuisticus esetet méltóztassanak is innen-onnan felhozni visszaélésekről vagy helytelen eljárásokról, melyek emberi gyarlóságnál fogva a legműveltebb Európában sem hiányozhatnak : mindazonáltal tény, hogy általában véve sokkal sikeresebb és praecisebb és egyöntetűbb az az administratio, mely a kinevezett állami közegekkel eszközöltetik. De ez a prascisitas csak annyira terjed, a meddig az illető közegek saját hatáskörükben járnak el, mert a mint a választott tisztviselők közreműködésére vannak utalva, azonnal meglátszik az a nehézség, melylyel a választott tisztviselőnek küzdeni kell, hogy szolgálati kötelességét, szemben esetleg egyéni érdekével is, ha az a közönség rokonszenvével nem találkozik, végrehajthassa. Ugyanez okból lényeges különbséget észlelünk siker tekintetében a kinevezett közegek részéről is azon ágakban, melyeket saját hatáskörükben hajtanak végre és azokban, melyekben a választott elemek közreműködését igénylik. A hol két ily különböző módon alkalmazott tisztikar működik együtt, szükséges, hogy mód nyujtassék, hogy az admitratio egysége annak összevágósäga biztosítva legyen. Felhozatott az is, hogy miként fejlődött Magyarországon az administratio egybevágósága 1870 óta máig. És én csak arra utalok, hogy az 1876 : VI. tcz. leginkább arra volt hívatva, miszerint az administratio egységét biztosítsa. Ez az az intézmény, melyet a t. túloldal annyi megtámadásban részesít. En pedig elmondhatom, hogy ez az az intézmény, melylyel az 1870 : XLII. tcz. a mai viszonyoknak megfelelővé tétetik és mely egyedül alkalmas arra, hogy még az 1870 : XLII. tcz.-nek megállapított intézményei így is, a mint vannak, fentarthatók. Ma hivatkoztak boldogult Grriinwald Béla képviselőtársunkra, mondván, hogy ő 1883-iki beszédében kifejtette, mennyire helytelennek tartja a közigazgatási bizottságot. De ha figyelembe veszszük azt az indokot, mely őt e nyilatkozatra vezette, láthatjuk, hogy az nem azért volt, mintha a közigazgatási bizottság intézményét magát tartotta volna helytelennek, hanem ő, viszonyítva ezen intézmény eszméjét ahhoz az ideálhoz, melyet a magyar közigazgatásról magának felállított, azt megfelelőnek nem találta. De ha tekintetbe veszszük azt, hogy az administratio különböző ágaiban az egységes kezelés csakis ez úton volt annyira is keresztülvihető, a mennyire ma keresztül vitetik, bármennyire megtáinadtatik az intézmény, a gyakorlati élet fogja igazolni, hogy az már is igen sok hasznos eredményt hozott létre. E szempontból vizsgálva a javaslatot, azt látom, hogy az az 1876 : VI. tcz. et, a mennyire alkalmas, fentartotta és a mit a tapasztalat szükségesnek mutatott, azzal fejlesztette. Én tehát e szempontból a jelen törvényjavaslatban, viszonyítva az 1876 : VI. tcz.-hez, haladást nem látok. De az administratio egységére nézve e javaslat még egy más újítást is tartalmaz. A részletekhez tartozik ugyan e kérdés és lehet, hogy még szükségesnek fogom tartani e tekintetben a részleteknél bővebben felszólalni, de legyen szabad már itt annyit megjegyezni, hogy én lényeges haladást látok abban, a mint e